Korcsolyaszezon indul

Döbbenet, hogy ez a november mennyire gyorsan elszaladt! Nem? Pikkpakk, csütörtökön már december. El is kezdődött már az év végi őrület, sorra jönnek a suliból-oviból a levelek,  mi legyen a mikulás-csomagban, ki veszi meg, mennyiből, kinek adjuk a pénzt, és hogyan, mit kapjanak a gyerekek, megajándékozzák-e egymást vagy sem, tanítónénik mit kapjanak, mennyiért, ki szedi össze, ki intézi, az nem lesz jó, ne legyen annyi, az kevés lesz, legyen más... stb...  

Az évek során már egész jól megtanultam ezeken átbillenni, és nem beszállni, csak akkor amikor valami már nagyon bántja a csőrömet. Leginkább már csak a végkifejletet szeretem tudni, kinek és mennyi pénzt kell adni. 

Amúgy meg tesszük a dolgunkat. Máténak a nyakán van az első hegedű megmérettetés. Nem kell nagy dologra gondolni, de azért mégiscsak egy hegedűvizsga. A süss fel napot fogják húzni, meg még 2 dallamsort a könyvből, amit most kezdtek el gyakorolni. Szerintem egész jól megy neki, a fülemet legalábbis nem sérti, amikor gyakorol. :-) 9-én lesz a vizsga, előtte szerdán lesz egy minihangverseny, amin bemutatják majd közönség előtt, hogy mivel készülnek a vizsgára. Hát nagyon izgi! :-) 

A héten kezdődött a suliban a jégkorcsolya. A szervezéssel és az időpontokkal senki ( a tanárok sem) sem elégedett, az információáramlás a gyakorlatilag nulla. Úgy van, hogy 1 busz  viszi-hozza a gyerekeket körjáratban, és általában 2 osztály megy egy járattal, egy időpontra. Mátééknál nem jelent meg másik osztály a busznál, úgy, hogy már ők is eleve 5 perccel később érkeztek le a suli elé. Felszálltunk, leültünk, és mondta A. néni, hogy nem tudja, hogy mi van, mert akárkit kérdezett, senki nem tudta, hogy ki jön velük, jön-e egyáltalán valaki, a párhuzamos 3-dikos tanítónénit is kérdezte, de az sem tudott semmit. Így végül elindultunk. És már majdnem a jégpályánál jártunk, amikor csörögtek a sofőrnek, hogy ottmaradt egy osztály. De akkor hol voltak egészen addig? És ha az van megbeszélve, hogy 10.20-kor indul a busz, és ehelyett 10.30-kor indult el, és akkor még nem volt senki a suli előtt, akkor mit csináltak addig??? Vagy ha látják 20-kor, hogy még 10 gyerek nincs készen, akkor miért nem lehet előreküldeni valakit, hogy szóljon a busznak, hogy várja meg őket, vagy rácsörögni Angéla nénire? Na szóval... így működnek mifelénk a dolgok. Végül persze ők is odaértek, visszament értük a busz. 

A korizás meg jó volt, szép idő volt nagyon. A harmadikosok már nagyon ügyesek, az én szememben profik. És ami nagyon szembetűnő tavalyhoz képest, már sokkal jobban boldogulnak egyedül is a korivételnél. 

Bezzeg a kicsik! Na hát ott aztán volt minden! De végül mindenkinek került korcsolya a lábára, kesztyű a kezére, sapka a fejére :-) 

Édesek voltak, ahogy felsorakoztak a pálya szélén, majd mint a kispingvinek bekacsáztak a jégre. Két csoportra osztották őket, voltak a teljesen kezdők, és a kicsit ügyesebbek. Milán az ügyesebbek közé került. Az ő lábán volt már tavaly is kocsolya, és ez a minimális rutin látszott is rajta. Talán egyszer esett csak el, akkor is csak azért, mert mellette 2 fiú idiótáskodott. 

Máté a zöld kabátos kisfiú előtt

Milánék 

Még 10-szer mennek február végéig. Ebből Máténak egyet már tuti ki kell hagynia, mert hegedűvizsgája lesz. Egyelőre nem bánkódik miatta, tudomásul vette. 

Tehát az idei korcsolyaszezon megkezdődött :-)