Állatkert

Az őszi szünet idején ingyenes volt gyerekeknek az állatkert. 31-én még helloweenozás is volt, nagy buli, ijesztgetés, tökfaragás, de mi akkor nem voltunk itthon, meg egyébként sem vagyok oda a nagy tömegrendezvényekért, de gondoltam, ha lesz még szép idő a héten, akkor az állatkertbe azért csak jó lenne elmenni. Marci nagyon szeret állatkertbe járni, a nagyok, különösen Máté már nem annyira villanyozódik fel, pedig rengeteg olyan lehetőség is van, ami nagyoknak való, és nem merül ki a sima állatnézegetésekben.
És hát kár lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget, hogy a gyerekeknek nem kell fizetni, mert egyébként 3 gyerek plusz egy felnőtt az már egy fél vagyon. Pláne úgy, hogy pár óránál tovább nem tudunk maradni, mert Marci azért mégiscsak elfárad, elálmosodik.
Szerda volt a napja, amikor is reggeli után úgy tűnt, hogy aznap még szép őszi időnk lesz. ( és be is jött, másnap már hideg volt, és szél), így hát összeraktam egy mini túlélőzsákot, és már indultunk is.
Nyitásra nem sikerült odaérnünk, pedig azt terveztem, hogy ne legyenek még olyan sokan, de szerencsére még nem volt sor a jegypénztárnál és bent is elég szellősen voltunk még akkor. Később, ahogy telt az idő már gyűlt a tömeg is, és amikor eljöttünk, na akkor már voltak rendesen.

Milán lett kezdetben a túravezetőnk, ő nézte a térképet, hogy merre menjünk, persze aztán más felé is elkalandoztunk, de akkor mindig megkereste, hogy hol vagyunk éppen, és újratervezett.

Marci nagyon bátran bement a kecskékhez, és megsimogatta őket.

A kis orángutánbébi volt az egyik legaranyosabb, meg ahogy az anyukája terelgette, óvta, féltette.

Marciék nemrégen voltak az oviból is állatkertben, és nagyon jól emlékezett, hogy hol mit látott, és mondta, hogy akkor most menjünk be a majomházba. Be is mentünk, aztán ott valahogy rátértünk egy folyosóra, ami bevitt minket a Varázshegybe, közben ősemberkoponyákat, meg mindenféle őskori dolgokat nézegettünk a falon. Na ez nagyon tetszett Máténak! Mondtam én, hogy van itt mindenkinek a kedvére való :)

Nem akartam nagyon sok időt tölteni a hegy belsejében, bár már régen jártunk benne, lett volna néznivaló bőven, de olyan szép idő volt kint, hogy inkább kint akartam lenni minél többet. De ha már odatévedtünk, hát az alsó szintem körbejártunk, aztán az egyik teremben éppen kezdődött egy állatbemutató, ahová végül csak beültünk. Na ott mutatott a bácsi nekünk gyönyörűszép hóbaglyot, mint amilyen Harry Potternek van.:)

 Meg itt lehetett vadászgörényt simogatni, miközben a bácsi vicces doglokat mesélt az kis állatról, ami nagyon tetszett a fiúknak. Ki is találták, hogy most már egy vadászgörényt ( is) szeretnének.
Kifelé pedig ebbe a mókás, visszafelé járó órába botlottunk. De jól mutatta az időt.

Ahogy kijöttünk a hegyből, Marci megszólalt:
- Na akkor most uzsonnázzunk! Keressünk egy üres padot! Hoztál valami finomságot?

Ez is olyan ovis szokás, hogy szépen leülnek a padra piknikezni :) Hát leültünk mi egy kicsit.

 Dinópalánták.

 A másik érdekesség volt, amit a szokásos körutunkon kívül csináltunk, az az volt, hogy Milán ráakadt a pingvinek mellett egy ajtóra, és bementünk. Bent a nagyhegyen mindenféle dögevők röpködtek szabadon. Brrrráááááá. Szerencsére akkor épp nem röpködtek, mert éppen ettek, de az is gusztustalan volt, ahogy ott tépkedték a húst a csőrükkel. Nem is időztünk nagyon sokat ott, mert a fiúk felrohantak egy lépcsőn, én meg utánuk, ami fölvitt minket a hegy tetejére, ahol én még sosem voltam! És olyan szép kilátás volt onnan az őszi állatkertre, és a liget egy részére!

Állatkerti Nagytó. Éppen takarították, és nem voltak rajta kacsák. 

 A sétának végül Marci vetett véget, aki sopánkodott, hogy neki pisilnie kell. És mivel a legközelebbi vécé, amiről én tudtam, az pont a bejárat mellett volt, így mondtam, hogy akkor most már induljunk kifelé és hazafelé. Nem nagyon ellenkeztek, alaposan elfáradtak szerintem.

Kicsit megálltak még a ligetben a játszótéren, másztak egy sort, meg Milánnak vissza kellett szaladnia a hátizsákért, amit lerakott a padra és ottfelejtett.
Végül mindenki jól érezte magát, még Máté is :)