Marci

Újabban olyan kis tündérbogyó. Tele van szeretettel. Talán a nagy nehezen megtalált tökéletes nadrág az oka a pálfordulásnak, ki tudja. De a dávidos nadrág csodát tett. Csupa bűbáj lett az én harciMarcim. Mondhatni töménybűbáj :)
Szépen jön az oviba, szépen megyünk haza, és még a kezemet is megfogja, ha épp van neki üres.
Pár napja itthon felejtettük a nyuszit, amit az oviba szoktunk vinni aludni, és Ica néni kölcsön adta neki a saját szivecskés maciját. Itthon pedig talált egy hasonlót, és most ez az új kedvenc. Mindenhová húzogjuk, csak hát a maci csak nyakban ülve szeret utazni.

- Igazán jöhetne a saját lábán ez a Mackó, nem fogom így cipelni egész nap!- mondja a buszmegálló felé menet

Végre elkészült a már jó régóta az asztalon tologatott papírvonata, amit egyszer még a kik-ben csapott a hóna alá. A vonatsablonokat szépen kiszínezte már hetekkel ezelőtt, de még össze kellett ragasztani. Félig már megvolt, most befejeztük a tetejét is. Hát olyan boldog volt! És olyan ügyes, mert oké, hogy a ragasztást én csináltam, de a színezést egyedül csinálta, és mindig teljesen magától szépen leült, és színezett. Sosem volt korábban olyan gyerekem, aki csak úgy leült volna színezgetni!

Olyan kis bújós mostanában, és olyan jó odabújni a pihepuha kis habtestéhez. Jajjj, úgy szeretem, amikor ilyen kis simulékony! Olyan jó lenne, ha az a kis mérgesmókus Marci, aki mindig mindenen kiabál, az valahová jó messzire elkerülne bennünket!

- Óóóó nagyon fáj a fejem!- mondom a minap 
- Gyere, adok rá egy puszit, az biztos meggyógyítja!- ajánlja fel aranyosan. 


Egy ideje azt szokták játszani, főleg a suliból hazafelé, hogy ők valamilyen országban vannak, vagy onnan jönnek haza, és erről sztorizgatnak. 
- Én most jövök haza Norvégiából!
- Én meg épp Spanyolországban vagyok!
stb...
Ma jöttünk haza az oviból, és a lakásba lépve kérdezi, hogy 
- Anya. hol vagyok most?
- Itthon. Most értünk haza. 
- De melyik országban?
- Magyarországon.
- Na jó, inkább megkérdezem Mátét, ő szokta tudni, hogy hol vagyok!- és elvonul istállót építeni a lovaknak. 


-Öltözz át, vedd fel a melegítődet, és gyere aludni!- sürgetem, mert még mindig autózik. 
- jó, jó, mindjárt!
- De haladj akkor, mert én is nagyon álmos vagyok, és szeretnék veled aludni!
- Nyugodtan előre mehetsz, majd megyek utánad! Nem kell félned, most világos van!


Megyünk az iskolába. 
- Most milyen évszak van?
- Ősz. 
- És utána mi lesz?
- Tél?
- És mit csinálunk télen?
- Várjuk a karácsonyt, sütjük a mézeskalácsot, megyünk szánkózni, ha esik a hó.
- És tél után?
- Jön a tavasz. 
- És akkor mit csinálunk?
- Örülünk, hogy süt a nap, hogy meleg van, és sokat sétálunk, biciklizünk. 
- És tavasz után?
- Nyár. 
- És nyáron mit csinálunk?
- Megyünk a Balatonhoz strandolni. 
- És utána?
- Utána megint ősz lesz. Tavasz, nyár ősz, tél. tudod?
- Akkor mondjuk el még egyszer! Most mi van?
- most ősz.....
......
.....
.....
és így megy ez, míg el nem érünk az iskolába. És képes ugyanúgy végigkérdezni mindent!


Fociedzés van, mi Marcival a pálya szélén támasztjuk a palánkot. 
A srácok épp kapura rugdosnak valamilyen formában, és Rudi nagyon lelkes, agyondícséri mindegyiküket. Az a kedvenc szófrodulata, hogy "nagyon jó volt papa!", ezt sokszor halljuk tőle. 
Milán jön, csinálja a feladatot, végén rúg, Rudi őrjöng, hogy micsoda lövés volt.
- Ez az Milán!!!! Nagyon jó volt, papa! Szuper lövés volt! Húúúú!
Mire Marci:
- De hát ő nem is Papa! Ő Milán! 
( kicsit megzavarodott, mert Feri apukáját is Papának hívjuk. :-) )

Sulis tökfaragás

Készült néhány kép az iskolában a tökfaragókról. Hát nagyon viccesek :) A gyerekek pedig szemmel láthatóan nagyon élvezték a munkát. Angéla néni meg igen bátor, hogy ennyi gyerek kezébe kést mert adni egyszerre...

A hétvége szenzációi (kiegészítve)

Kalandos hétvégénk volt...Már pénteken elkezdődött, mert még aznap délután/este le kellett mennünk Szentesre, mert másnap fotózásra mentünk. Már egész héten e körül forogtam, hogy miben legyünk, nincs ruhám, a gyerekeknek sem, legyünk fehérben, nem jó mindenkinek, a gyerekeknek vettem kockás ingeket, nincs ruhám, mit vegyek fel, Milánnak minden farmerja fűfoltos, Marci vajon felveszi-e az inget, vajon együttműködő lesz-e, kellett ez nekünk?, nincs egy rongyom sem, fekete zoknim sincs, Marcinak sem, szombat reggel még menjünk el zoknit venni, rohanok a fodrászhoz, 40 perces csúszásban van, nem fogok odaérni az oviba, végül lett frizurám, zuhog az eső, az oviba is odaértem, fiúk fociedzésen, bőrig vannak ázva, mi lesz a hajammal, hurrá pakolunk, csak semmit ne hagyjunk itthon, csak pár dolog maradt itthon, semmi fontos, zuhog az eső,elindulunk, megérkezünk. Semmi extra. Félidegbaj.

Jaaaa, majd' elfelejtettem! Csütörtökön Marci elesett az oviudvaron, és persze arccal tompított. Délután mikor mentem érte, úgy nézett ki, mint egy boxoló egy 12 menetes mérkőzés után. A szája feldagadva, belilulva, alulról felhasadva, az orra lehorzsolva, és egy jó nagy kékes pukli a homlokán. Na mondom, innentől kezdve szinte mindegy is, hogy mit veszünk fel a fotózásra, mert Marci ábrázata mindent visz. :-( Szerencsére szépen gyógyult, és ami még fontosabb gyorsan is. A szája, ami a leggázabbul nézett ki, már reggelre is sokat javult. Szombat délelőttre pedig már elég volt neki egy kis smink, és alig volt vastagabb a pici szája. Egy kis retussal biztos el is lehet tüntetni.

A szombat reggel ehhez képest már sétagalopp volt. Igaz, Marcinak nem találtunk zoknit, de nekem igen, Marcinak meg jó lesz az ami van neki. Végül nem is kellett a srácoknak a zokni. Lekapták a második percben.
A fotózás egész flottul ment. Rengeteg kép született, amiket még nem láttunk, de majd fogunk. Remélhetőleg lesznek köztük értékelhetőek is. Biztos lesznek. A fiúk szépek voltak.

Aztán...

Mátéék pénteken tököt faragtak a suliban. Ehhez kért Angéla néni mindenféle felszerelést, köztük egy kaparó nevezetű eszközt. Még szerencse, hogy szerda este az osztály szmk-sa küldött egy fényképet arról, hogy mi kell péntekre, mert így időben rájöttem, hogy az, ami nekem van itthon zöldségkaparó, na az nem olyan. Szóval kell tök, és ez a kaparó! Másik szerencse, hogy egy anyuka csütörtök reggel írt egy köremailt, hogy délelőtt megy a piacra, és akinek kell kaparó, az sikítson. Végül 11 db kaparót vásárolt fel a helyi piacon. :-) Kapott is ajándékba egy töménygiccs műanyagcsipkés gyümölcsöstálat az egyik csetreszestől.
A kifaragott tököt persze nem hagyhattuk itthon, vittük magunkkal Szentesre. Persze a többiek is rákattantak, hogy ők is akarnak faragni, úgyhogy lesz még egy köröm a zöldségesnél.

A legnagyobb szenzáció pedig mindezek ellenére mégis az a minihelikopter volt, amit Feri rendelt a világ másik feléről. Hát amit ezek összeviháncoltak azon, hogy ki hogy tudja, nem tudja irányítani, és jajjj felmegy a háztetőre, jajjj beleesik a csatornába, jajjj, lezuhan és belepréselődik a betonba, jajjj, jajj, jajjj.... Hát nagyon viccesek és aranyosak voltak. :)  A ketyere pedig tovább bírta, mint ahogy azt képzeltük, és vártuk volna. Annak ellenére, hogy számtalanszor csapódott a betonba, még mindig megy. Bár a fiúk már azt tervezik, hogy legközelebb drónosat vesznek, és az micsoda királyság lesz!

És még egy előszülinapot is ünnepeltünk.

Nem unatkoztunk :)

És ami még kimaradt... Tompi, a papa kutyája, számtalanszor világgá futott. Ez nem annyira nagy kaland, mert el menni megkeresni, mert nem nézni a táblákat, csak megy mint a vakegér, és nem ad elsőbbséget az autóknak. De a fiúk ezt úgy élték meg, hogy húúúúú, Tompi megint elszökött!!!!

Tompisétáltatás

 Eszméletlen, hogy ez a Máté milyen nagyfiú! Újabban minden nap rácsodálkozom erre.

Marci az oviban

Nagyon pörögnek az események újabban. Egyre nehezebben is tudom már követni, hogy mikor kinek mije van/lesz, kinek mennyi pénzt kell beküldeni mikorra és mire, stb.. szinte minden nap kapok egy emailt, egy üzenetet, hogy mit kell beszerezni. Ki kellene találnom valami jó jegyzetelési technikát, mert így el fog sodorni a káosz.
Na de mindegy is.

Az, hogy a suliban mindig történik valami, azt már megszokom lassan. Most épp színházba mennek az iskolások, de nem egy nap, hanem Milánék már tegnap voltak, Mátéék meg holnap mennek. Aztán pénteken tököt faragnak a harmadikosok, na arra még be kell szereznek egy vállalható méretű tököt.

Idén a Boróka csoport is belecsapott a lecsóba, és az állatok világnapját, szokás szerint, az állatkertben ünnepelték. Van ennek már vagy két hete is, vagy másfél, de még csak most sikerült végiggörgetni a fényképeket Marcit keresve. Marcinak nagyon tetszett a kirándulás, olyan kis édes volt, és olyan lelkes, hogy megy kirándulni! Csak nagyon elfáradt a végére, azt mondják az óvónénik. Úgy kellett hazahúzni. :)

- Marci milyen volt az állatkert?
- Jó volt, csak nagyon elfáradtam. Böbe néni húzott haza. :)

Bal szélen guggolva

Tipikus állatkerti kép a szurikátáknál. 

Egy nap Gerzson, Szilvi néni teknősbékája is vendégeskedett a Borókában.

A héten nagy projektjük volt! Hétfőn elmentek a közeli kispiacra, és vettek ezt-azt. Én éppen a boltból tekertem hazafelé, és pont láttam őket, ahogy befordulnak a sarkon. A túloldalon mentek, nem azon, ahol én voltam, így csak integettünk egymásnak, de olyan megmosolyogtató látvány volt az a huszonvaláhany kis mazsola, ahogy kézenfogva sétáltak a piac felé. A piacon pedig minden gyerek kapott ajándékba egy-egy almát a zöldséges nénitől. Amiből viszont maradt meg jópár darab, így tegnap abból almás pitét csináltak. Méghozzá almás-diósat.

Valamikor a múlt héten volt a diótörés, most pedig a darálás, az almareszelés, és a sütés. Mindenki kivette a részét a munkából. :)

 És ebéd után persze meg is ették :)

Tegnap beszéltem pár szót Orsi nénivel, Milán tanítónénijével az iskola folyosóján. Aztán Marci is elkezdett vele társalogni, és fecsegett neki mindenfélét.
- Jársz már oviba?- kérdezi O. néni
- Igen, járok!- vágja rá Marci hevesen- a Boróka csoportba, ami középső csoport.
- De nem szeretem!- toldja még meg cinkos vigyorral.

Pedig szerintem szereti ám, csak nem mondja. Egyre több a mesélnivalója is :) És hát eléggé körbe van ajnározva, a lányok meg a dadusnéni is odavannak érte, az óvónénik is biztos, de ők azért nem tesznek annyira különbséget, úgyhogy jó dolga van.

Cirkusz

Pár héttel ezelőtt Angéla néni közhírré tette, hogy cirkuszlátogatást tervez, lehet jelentkezni, jöhet mindenki, papa-mama-kistesó-nagytesó, csak akkor úgy kell időben jegyet igényelni. 

Gyorsan, (alig pár nap alatt), sikerült is kitalálnom, hogy akkor ha már Máté megy, akkor Milán is menjen, ezt lezsíroztam a tanítónénijével, hogy el tud-e aznap korábban jönni Milán a suliból. Viszont azt nem akartam, hogy még Milánt is rálőcsöljem a 3.b-re, jobbnak láttam, ha akkor már én is megyek. ( Meg érdekelt is az előadás. :-) ) Viszont akkor már Marcit is vinni kell, mert bezár az ovi, mire a cirkuszban végzünk.  Már csak annyi kellett, hogy a hegedűtanárral megbeszéljük, hogy a csütörtöki hegedűre nem tudunk menni, de igazolom, vagy pótoljuk, vagy amit mond. Végül szerda este pótoltuk. Foci után remek volt még oda is elmenni, de Máté nagyon aranyos volt, mert ő maga kérte, hogy írjak Marianna néninek, hogy engedje őt le 2-kor a könyvtárba leckét írni, hogy ne maradjon estére. Írtam, le is ment, és javarészt meg is csinált mindent, csak egy kicsi maradt itthonra. 

A Cirkusz. 

A Nagycirkusz aktuálisan futó új műsorát a Lúdas Matyit néztük. Olvastam róla hideget-meleget egyaránt, pontosan abból kifolyólag, hogy nem a hagyományos értelemben vett cirkuszi előadás ez, hanem inkább olyan táncos színház cirkuszi elemekkel. Talán ezért, talán nem, de egyelőre csak novemberig van műsoron, amolyan próbaképpen, hogy bejön-e egyáltalán a közönségnek ez a fajta előadás. 

Csücskös volt, hogy Marci hogyan fogja bírni, hiszen ebéd után el kellett hoznom az oviból, és kimaradt a déli alvása. Ezért telepakoltam a táskámat mindenféle jóval, hogy ha már kínlódik, akkor legyen mit rágcsálnia. Akkor azzal is elvan még egy darabig.

Az előadásra, had ne mondjam végszóra estünk be, mert a jegyek Marianna néninél voltak, aki viszont még elszaladt a saját gyerekért az oviba. Mi ott álltunk szülőstől-tesóstól-3.b-stől, tanítónénistől az előcsarnokban, és néztünk egymásra, hogy hol van már Marianna néni, a fejünk fölött pedig egyre másra mondta be a hangosbemondó, hogy "kérjük foglalják el helyeiket, előadásunk 10-5-3 perc múlva kezdődik." Végül 2 percnél toppant be M. néni, és 1 percnél már számolatlanul özönlöttek be a gyerekek az jegyszedő kislányok által kijelölt szektorba. Bent voltunk, kabát le, gyorsan, gyorsan, már hunynak is ki a fények, csendül föl a zene. Kezdődik!!!! Nem késtünk el :)

A Lúdas Matyit jó előre megnéztük rajzfilmen, hogy tutira képben legyenek a gyerekek.

És nekünk nagyon-nagyon tetszett az előadás! Szerintem, de a gyerekek szerint is nagyon szuper volt!
Tele volt akrobata mutatvánnyal, zsonglőrködéssel, és persze volt egy tányért pörgető kutyás bohóc is, de az előadást inkább a légtornászos-kötéltáncos elemek, és a szenzációs zene vitte el. Húúú a zene az nagyon jó volt! És az is nagyon jó volt, hogy alapvetően megmaradtak a népi vonalon, zeneileg, de profin vegyítették bele a "menő" hangzást is. Volt egy rész, amikor Matyi volt az építészmester, na ott egy olyan hiphop és rap keverék nótát nyomtak le, hogy a gyerekek teljesen odavoltak. A népzenei részeken pedig sok általuk is ismert dal felcsendült, pl. csipkefa bimbója, kis kece lányom, és ilyenkor mindig nagyon megörültek.
A légtáncosokat pedig csak tátott szájjal tudtuk nézni. Marci mondjuk egyszer elkiáltotta magát, hogy "le fog esni!", de szerintem ezt  nem hallották az aláfestő zenétől. :)

Szóval jól éreztük magunkat, én bátran ajánlom, kisiskolás, nagyóvodás korosztálynak szerintem nagyon szórakoztató, és a cirkuszgyűlölő felnőtteknek is bejött, mert nem olyan cirkuszos.

Kölcsöngyerek

Ma délelőtt a barátnőm kislányára vigyáztunk egy kicsit délelőtt. A Nagyok még nem voltak ma suliban, így hármasban szórakoztattuk a kis Angelikát.
Hát a fiúk teljesen oda voltak, meg vissza. Ahogy ezek dédelgették ezt a pici lányt, hát... simogatták, ölelgették, terelgették. :)
- Most már lehetne neked is egy kislányod! - mondja Máté
- És hívhatnánk Angelikának!- mondja Milán

Hatalmas fantáziával bírnak lánynevek területén :)

Amúgy meg olyan furcsa volt, hogy megint egy ilyen pici gyerek van a lakásban! Elszoktam már tőle, hogy figyelni kell, hogy mit bogarászik, hova nyúl. Persze első percben rástartolt a konnektorra. Szerencsére találtam a fiók mélyén egy dugót. De hát nagyon élveztük minden percét :)

Hétvégi ezaz

Húúú nagyon zsúfolt és vegyes volt a hétvégénk. 

Kezdve, hogy szombat délelőtt színházban voltunk. A Vígszínházban néztük meg az Óz, a csodák csodáját. 

Az előadás nagyon klassz volt, látványos, zenés, tényleg gyerekeknek való. És mivel előtte elolvastuk könyvben, így mindenki képben volt történetileg, bár az színdarab néhol eltért a könyvtől. Észre is vették a gyerekek, hogy ez vagy az nem így volt, szóval  figyelnek meseolvasás közben, mégha néha úgy is tűnik, hogy nem. 

képek: www.vígszínhaz.hu

Ha elfelejtem, hogy mekkora balhét csapott Marci indulás előtt, mert nem jöhetett melegítőnadrágban, és ha azt is elfelejtem, hogy a mögöttünk lévő sorban egy iskolás csoport fiútagjai ültek, pedagógus pedig a túlsó oldalon ült csak két sorral följebb, és a srácokra csak négyszer kellett rászólni az előadás első fél órájában, szóval ha mindezt elfelejtem, akkor azt mondhatom, hogy minden szuper volt. De sajnos nehezebben felejtek ennél. Az előadás viszont tényleg jó. Abban nincsen hiba. ( és miután a szünetben sikerült beszélnem a tanítónénivel is, a második felvonást már relatív nyugodtan élvezhettük. ) 

Szépen sütött a nap, mikor kiléptünk a színházból, úgyhogy még elnyaltunk egy fagyit, szerintem az idén az utolsót. Marci mondjuk eddigre már eléggé szétcsúszott, hulla fáradt volt, már a színházban is mondta, hogy álmos. 

Itthon rögtön ágyba is parancsoltam mindenkit. Olyan 3-fél4 körül lehetett. Máté már egész korán elkezdett motoszkálni, de Milán és Marci fél7-ig-7-ig aludtak. Közben többször is tanakodtam, hogy lehet, hogy fel kellene őket ébreszteni, mert mi lesz így az éjszaka, de végül nem volt szívem hozzá. Milán gyakorlatilag ébredés után vacsorázott, fürdött, és 9-kor már megint ágyban volt. Igaz, hogy hajnali fél 3-kor úgy ébredt, hogy akkor ő most kimenne a nappaliba, és nézne egy kis tévét, de mikor mondtam neki, hogy még sötét éjszaka van, akkor rácsodálkozott, hogy tényleg? , végül visszafeküdt és aludt reggelig. 

A vasárnap pedig eltelt. Bevásárlással, ( maga a horror), főzéssel-kertészkedéssel, délután pedig Marci keresztapukája jött vendégségbe egyenesen Kínából! ( nem, nem kínai, csak ott dolgozik). 

Sűrű volt. Marci aludt is már este 8-kor, amire nemigen van példa egyébként. 

Ma még itthon vannak az iskolások, mert le lett mondva az ebédjük a múlt héten. De holnap már mennek, és gőzerővel toljuk most már remélem az őszi szünetig.