Eddig nagyon jól alakult minden a hegedűvel. Lelkesen járunk, és Máté nagyon szereti, élvezi, és rá nem jellemző módon, ha kap valami feladatot, akkor máris leül itthon és olvassa, csinálja. Van egy bizonyos csillogás a szemében, amit olyan jó látni, és amit mondjuk egy nyelvtan témazáróra való készüléskor nemigen látok a szemében. :-) Furcsa, és egyelőre még mindig szokatlan nekem, hogy ezen a művészeti vonalon látszik igazán kiteljesedni. Végül még tényleg igaza lesz Angéla néninek, és lehet, hogy tényleg ez lesz az ő útja. Persze korai lenne még azt mondani 3 hét/6 alkalom hegedűóra után, hogy egy Edvin Marton veszett el benne, de a tanárbácsi is nagyon dícséri, ami jó, és nagyon ösztönzően hat Mátéra.
Az aggaszt csak egy kicsit, hogy ez a zene ez végképp egy vaksötét folt nálam, szóval érdemi segítséget, annál többet, hogy elhordom órára és gyakorlásra bíztatom, nem tudok neki nyújtani. A kottaolvasáshoz és a szolmizáláshoz egyaránt sügér vagyok. De hát nem is nekem kell érteni hozzá, ugyebár :)
A hétfői nap az sima liba, korán megyek Mátéért, kicsit túl korán is, mert pikkpakk ott vagyunk a suliban bkv-val. Csütörtökön már húzósabb, mert akkor együtt megyünk mindannyian, és amíg jó idő van és nincs sötét, addig biciklivel toljuk, mert nem akarok még Milánnak is bérletet venni csak azért, hogy egy héten egyszer elkísérje Mátét hegedűre. A múlt héten elég keserves volt az a fél óra, amíg a folyosón Mátéra vártunk, pláne, hogy még rá is húztak egy jó 10 percet, hiába volt nálunk enni-inni-és olvasnivaló. Most, ebből okulva, miután beadtuk Mátét a terembe kimentünk a skacokkal a ligetbe, és ott tekerhettek pár kört a kreszpályán, majd piknikeztünk, és hipphopp el is szaladt az idő. Szép idő volt, sütött a nap, bár árnyékban azért már nem volt olyan jó ücsörögni. Mire hazaértünk, addigra meg már egész hűvös volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése