Első nap

No hát.. első nap pipa.
Meglehetősen könnyedén és zökkenőmentesen ment minden. Igaz, reggel korán keltünk, korábban, mint amúgy, de nem volt nyafogás, nemvolt hadaludjakmég, szinte első szóra kipattantak az ágyból mindannyian. Ennél már csak rosszabb lesz. Már ma is rosszabb volt.
Milán nagyon be volt sózva, izgatott és lelkes volt, már jóval az indulás előtt talpigkészen toporgott, és sürgetett, hogy mikor indulunk már, el fogunk késni, most már tuti, hogy el fogunk késni, sosem érünk oda... Persze nem késtünk el. Még fényképezésre is volt idő, bár Milán szerint ez már tényleg csak időpazarlás, de ki nem hagynám :)

Gyorsan fölszaladtam Mátéval és a cuccaival, aztán mentem le az 1.B-be. Rossz volt, hogy Mátét úgymond magára kellett hagynom, kicsit látszott rajta a tanácstalanság, szívesen segítettem volna neki kipakolni, de hát új idők járnak.
Milánék aranyos békát kaptak a nyakukba, névvel-osztállyal, ha esetleg elkóborolnának.
Az évnyitóra az ötödikesek kísérték ki őket. Milán eléggé meg volt szeppenve.

Erre a dalra vonultak be:




Még az osztályteremben.

Kisbékám :)

Az ünnepség a szokott  módon zajlott, pár vers, ének, nyári beszámolók, igazgatónő beszéde, rövid volt és velős. A himnusznál elmorzsoltam pár könnycseppet. Csak a szokásos.

Érdekes, hogy hiába, hogy Milánnak volt ez leginkább a nagy napja, mégis Marci miatt aggódtam jobban, hogy hogyan sikerül majd visszatérnünk az oviba. Nehezen akarta tudomásul venni, hogy 1. Milán már nem lesz ovis, hanem ő iskolába megy, 2. ő nem mehet még iskolába. Volt néhány meccsünk ezzel kapcsoltban. Végül a reggel egész gördülékenyen indult. A kezemben tartott fehér ingét hang nélkül felvette, viszont csakis kupás nadrágot volt hajlandó venni hozzá. Ebben kelünk, ebben fekszünk csaknem 3 hónapja, nem tudom, mi lesz, ha bejön a hidegebb idő.

Máté segít neki begombolni :)

Aztán viszonylag simán bement a Borókába. Nem volt az a hű de lelkes, nem ujjongott, hogy végre megint oviba járhat, gyertek cimbik, itt vagyok, de azért bement. A többiek viszont nagyon örültek neki, csak Marci nem szereti annyira ezt a túláradó örömöt, és ilyenkor ő még jobban visszahúzódik.

Délben mentem minden gyerekért. Marci jól beebédelt zöldbabfőzelékből, púposra ette a hasát, és egész nap el sem mozdult Ica néni mellől, de nem sírt, meg semmi, csak kiscsirkéset játszott.
Megdícsérték, hogy mennyire sokat fejlődött beszédileg a nyáron. Amúgy tényleg!

A sulisok meg hát... Milánék még nem kaptak könyveket, Mátéék már igen. Milánék még nem tanultak semmit, Mátéék már matekoztak egy kicsit. Milán teljesen ki volt borulva a hazaúton, hogy ez nem igazságos, hogy ők még nem tanultak semmit, leckéje sincs, bezzeg Mátéék!!!  Viszont szerzett barátokat, bár volt is néhány ismerős már az osztályban. Mikor mentem érte, ( negyed 2-kor, 1-től lehetett menni), akkor már csak ketten voltak ott egy kisfiúval, és őrült papírrepülőzés folyt, nagyon egymásra találtak. Szóval nem féltem Milánt, hogy nem találja meg a helyét az osztályban.

Ma már hazahozzuk az ő könyveit is. Boldog lehet! :)
Mátéét már be is kötöttem. Mind a 16-ot! Döbbenet.
Délután még szülőin voltam. Borzalmasan fárasztó volt, és sokadszorra meghallgatni, hogy mit-hogyan-hová-mikor-merre, ez végképp leszívta a tartalékaimat.
Jövő héten Máté szülői, valamikor hegedűs szülői, aztán majd Marcinak is lesz valamikor.

A jövő héttől elvileg már lesz foci. Milánnak hétfő-csütörtök, Máténak szerda-péntek, de valószínű Milán hétfőn-szerdán fog járni, hétfőn a saját korosztályával, szerdán Mátéékkal. Máté hegedűjét még nem tudom. Ez 2x30 perc a héten. Jó lenne az egyiket hétfőre rakni, amikor Milán focizik, a másikat meg nem tudom. Mindenképpen szívás, mert Marcit így is, úgyis vinnem kell magammal, mert az a 30 perc nem elég arra, hogy visszamenjek Marciért az oviba, és visszaérjek Mátéért a hegedűre. Majd alakul valahogy.
Ezen kívül rágják a fülemet, hogy ők úszni is szeretnének, de hogy mikor tudnánk még ezt beletenni a napunkba, az a nagy kérdés. A szeptembert már mindenképpen buktuk úszásilag, aztán októberig meg majd meglátjuk, hova és mikor.

Éljen! Tanévkezdés, én így szeretlek!