Suligála

Pénteken délután rendezték az iskolai Suligálát, amire a Mátéék osztálya hetek óta már gőzerővel készült. Miután lement az anyák napi műsor, már bele is vágtak. Kiosztották a szerepeket, elkezdődtek a próbák, jelmezeket, kellékeket szereztünk be, közben Mariann nénivel új táncot tanultak be, mert az anyák napjás Rábaközit már "unták", mert azt is annyit próbálták előtte,  mert azt meg a tánc világnapján is eltáncolták. Szóval ezer feladatuk volt, mellette ugye tanulás, dolgozatok, felelések. Az utóbbi két hétben viszont már annyira bedurvult ez a próba dolog, hogy másra már nem is maradt szinte idejük. Jelmezes próba az iskolában, jelmezes próba a gimnázium dísztermében, ahol az egész rendezvény volt. Odautaztak, visszautaztak, szörnyű sok szervezéssel járt az egész, de a gyerekek derekasan helyt álltak, és soha nem volt egy panasz szavuk sem, hogy már elegük van, nem akarják, akármi. Mentek, mondták, táncolták. Közben persze mi szülők nem sokat tudtunk arról, hogy mivel is készülnek valójában, de Angéla néni akárhányszor találkoztunk, mindig csak szuperlatívuszokban beszélt a gyerekekről, hogy mennyire ügyesek, és hogy Máté pedig különösen fantasztikus, mint teknősbéka! 

- Mintha rá írták volna ezt a szerepet, annyira jó benne! Olyan kifejezően, olyan szépen mondja a szövegét.... Ez a gyerek színésznek született!- mondja A. néni. 

Máté is mindig mesélte, hogy az iskolai próba után is jöttek oda hozzá a többi osztályból gyerekek, aztán lapogatták a hátát, hogy milyen klassz volt! 

Szóval nagyon-nagyon vártuk már, hogy végre láthassuk ezt a kis színészpalántát! 

A gála a kerületi elit gimi dísztermében volt megrendezve. Nem volt annyira szerencsés választás, mert kihangosítás terén nem voltak a helyzet magaslatán, a hatalmas ablakokon ömlött be a délutáni csúcsforgalom zaja, de ha bezártuk, akkor meg lehetett főni odabent, a függönyöket pedig nem lehetett elhúzni. Vagy nem tudtuk, de a lényeg ugyanaz. Mindegy. ( Most ígéretet tett az igazgatónő, hogy jövőre a zeneiskola profi koncerttermét megpróbálja majd időben  ( értsd: már most) lefoglalni.)

A gálán a nagyobbak vagy verset mondtak, vagy zenés produkcióval készültek, azaz ők zenéltek, zongoráztak, cimbalmoztak, nagyon ügyesen. 

Mátéék először a mesével léptek színpadra. Sajnos olyan messzire ültünk, hogy nem nagyon tudtam értékelhető videót csinálni róla, mert annyira beszűrődött környező zaj, pedig annyira, de annyira jóóóók voltak! Máté tényleg szenzációsan szerepelt, olyan parádés volt a bevonulása öreg teknősúrként, hogy tényleg mintha erre született volna. :)  De az egész olyan jól össze volt rakva! És a másik osztályhoz képest, akik mesét adtak elő, bár ők még csak elsősök voltak, a mieink nagyon szép hangosan, artikulálva beszéltek, egyáltalán nem volt zavaró, hogy vagy volt mikrofonjuk, vagy nem. 

Fellépés előtt

Előadás közben

Óóóó annyira ügyesek voltak! Fogok majd elvileg kapni egy jó felvételt a meséről, de addig is rongyosra nézzük a saját silányunkat.

Kis részlet az elejéről, benne Máté parádés bevonulása :)




Aztán a fiúk gyorsan kiszaladtak átöltözni a tánchoz. Parasztingre, fekete nadrágra, kismellényre, kalapra cserélték az állatjelmezeket, és már fenn is voltak a színpadon, és valamilyen szatmári néptáncot táncoltak.
Bár Mátét tánc közben nemigen láttuk, mert ő a hátsó sorban állt, és többnyire takarásban, de ettől függetlenül nagyon élveztük a táncot, és el sem hiszem, hogy ilyen ügyesen és szépen tudnak táncolni! Ahhoz képest, hogy mennyire utálták év elején az egész néptáncosdit, mostanra nagyon profin csinálják, és Mariann néni is nagyon meg volt velük elégedve, és olyan büszke volt rájuk, agyon dícsérte őket! Mondta is tegnap, hogy legszívesebben visszaküldte volna őket, hogy táncolják el a másik táncukat is, de aztán nem tette, mert így is úgy érezte, hogy a 2.B. viszi el a hátán az egész gálát. :) És tényleg!
( Azt is mondta, hogy második félévben, mióta volt több fellépésük is nagy sikerrel, most már nem akarják kihúzni magukat a tánc alól, szépen csinálják a próbát is, és így már nagyon jó velük együtt dolgozni. )




A műsort a tanárok tánca és közös éneklés zárta.
És hát jövőre folyt.köv. 

Elég magasra tettük idén a mércét, nehéz lesz megugrani, de hát akkor már nagy harmadikosok lesznek, ráadásul többen már hangszeren is fognak tanulni, úgyhogy lehet szélesíteni a palettát. :) 

Jó volt látni azt is, hogy a Milán leendő tanítónénije, és napközis bácsija is kivette a részét a szereplésből, szóval remélhetőleg ők is előrukkolnak majd jövőre valamilyen produkcióval. 

Azt azért még mindenképpen elmesélem, bár már nem gála, de hétfőn köszöntötték a gyerekek pedagógus nap alkalmából a tanárokat, és a mieink a farsangi cowboy táncukat adták elő állítólag elsöprő sikerrel. 

Délután Angéla néni is, ( aki nem tudta, hogy ezzel készülnek a gyerekek), és Mariann néni is  ( akit végül be kellett vonni a próbába, mert nagyon rövid volt az idő) szétfeszült a büszkeségtől. Ez azért annyira jó dolog! Nekik is, meg nekünk is!