Marciék a " Hajószigeten"

Mint minden évben, idén is volt ovis kirándulás. Ilyenkor az egész ovi összecuccol, és elmegy valahová a közelbe. A kiscsoportosok csak fél napra mennek, a nagyobbak már egész napra. 

Az időjárás ilyenkor mindig lutri. Volt már, hogy rövidujjas, nyári idő volt, most pulóveres-kabátos, és örültünk, hogy legalább az eső nem esett. 

A kiscsoportosok a Hajógyári-szigetre mentek a csúszdás játszótérre. Marci szerint Hajósziget. :) Nagy volt az izgalom. Ez volt az első nagy kimozdulásuk így együtt, eddig csak a környéken sétálgattak, kacsát néztek a patakban, pitypangot fújtak, de ez most igazi buszos kirándulás volt. Még hátizsákot is kellett vinni keksszel és itallal, ahogy Marci mondja. 

Megvártam a járdán, amíg elindulnak a busszal, és bőszen integettem. Olyan kis tündérmókusok voltak, ahogy már izgatottan várták a buszban ülve az indulást. 

 Én egész délelőtt azon drukkoltam, hogy csak nehogy essen az eső! Nem esett. Az óvónénik elmondása alapján, és a készült képek alapján a kirándulás nagyon jól sikerült, jó nagyot csúszdáztak, mókáztak, nevettek, ettek-ittak, szuper volt minden! Én nem voltam biztos benne, hogy Marci le mer majd csúszni azokon a hosszú csúszdákon, ő nem akkora csúszdabetyár, mint a Nagyok voltak kisebb korukban, de le mert jönni, és nagyon élvezte :)

Egy bökkenője volt csak a délelőttnek... mégpedig az, hogy Marci azzal tette emlékezetessé a nagy kirándulást (leginkább az óvónéniknek), hogy bekakilt. Úgy igaziból. Nem csak úgy összemaszálta magát, nem... úgy emberesen. Mindene olyan lett, plusz a takaró, amin ült, mert persze nem szólt. Se előtte, se utána. simán csúszott még vagy 3 kört a cuccal. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha lett volna nála komplett csereruha. De az nem volt. Igen, vagyok annyira rutintalan, hogy nem csomagolok neki váltóruhát. Mert nem jut eszembe. Mert egyébként szimpla napokon nem szokott ilyen előfordulni sosem. De valamiért Marci idegen helyeken, új helyzetekben valamiért nem mer szólni, vagy nem tudom... Szerencsére vannak nálam gondosabb anyukák is a csoportban, akik raktak el csereruhát a gyereküknek. (én csak zoknit raktam, mert az eszembe jutott, hogy lehet, hogy nedves lesz még a fű, és átnedvesedik a zoknija) Így végül találtak neki 3 hátizsákból egy alsót, egy zoknit, és egy melegítőt, és megoldódott a probléma. Folytatódhatott a mulatság! De hát akkor is, no... 

Ica nénivel szelfiznek :)

A Borókások

Marci nagyon élvezte. Még most, napok múlva is azt kérdezgeti, hogy "mikor megyünk megint kirándulni Ica nénivel?" Jövőre, KÖZÉPSŐBEN (nagyon durva) már többször is fognak menni mindenfelé. Biztos klassz lesz. :)