Mondják

Mosást indítunk Marcival. Rakom a mosószert, töltöm az öblítőt, olyan sensitives, fehér színű.
- Anya, ez tej?
- Nem, ez öblítő.
Nézi, nézi.
- Nem! - és csóválja a fejét- Én úgy látom, ez tej! 


 Mindig megkérdezem Marcitól is,  hogy mit játszott aznap az oviban. 
- Autóztam.- mondja rendszerint. 
- Tinátam sínt.- mondja másszor.
De már többször is utána mondta, hogy Csongor nem engedte. (Kérdeztem az óvónénit is, hogy mi ezzel a helyzet, azt mondta figyelni fogja Cs-t, aki egyébként valóban hajlamos egy kis önkényeskedésre. )
Egyik délután Milán is kérdezte Marcitól, hogy mit játszott az oviban, neki ugyanúgy elmondta, hogy autózott, vasutazott, és hogy Cs. nem engedte. 
Mire Milán:
- Elbeszélgetek majd én egyszer azzal a Csongorral!
 (Mondtam is neki rögtön, hogy ne tegyen semmi olyat, amit később megbánhat.)

Pár napja, (hete?) Milán a szőnyegen ücsörög, és néz még valami meccset a tévében, Marci már készen van, Máté is az utolsó simításokat végzi. 
Egyszer csak Milán felpattan, odaszalad az órához, és felkiált:
- Hűhaaa, már 9 óra!!!! Nekem ilyenkor már aludnom kell! 
És a szoba közepéről egy tigrisbukfenccel az ágy sarkába vetődik, és fél perc múlva már horkol. :)


Milán: - Szerintem a Boti, (ovistárs) sosem lesz olyan erős, mint én, mert képzeld ő semmilyen zöldséget nem eszik meg, se a répát, se az almát, se a borsót.... - mondja hitetlenkedve, mintha ő nagy zöldség-és gyümölcsfogyasztó lenne.  
- Hááááát... te sem eszel szerintem olyan sokat! 
- De én szeretem az almát is, meg a répát is, meg a borsót is megeszem a levesből meg a főzelékből- bizonygatja.- Szerintem én attól vagyok ilyen bivalyerős!


Máténak a hétvégére két vers is be volt jelölve, hogy meg kell tanulni. A cinege cipője és az Itt van az ősz. A cinegét megtanultuk. Az Itt van az ősznek már csak az  első 3 versszakáig jutottunk, addig bírtuk. Este mondom Máténak, hogy olvassa már el még párszor az őszt, mert mi lesz, ha azt fogja kérdezni Angéla néni. 
- Áááá, nem azt fogja! Ha engem szólít, akkor tőlem biztos hogy a Kék és a sárgát fogja kérni, mert én még nem feleltem belőle. 
- Lehet, hogy nem fog  felelni mindenki minden versből.  Van, akitől ezt kérdezi, van akitől meg azt. 
- Nem, biztos, hogy nem. Mindenki felel mindenből. 
- Honnan tudod? Mondta?
- Nem, de ismerem már Angéla nénit, mint a tenyeremet! 
(Reméljük.)