"Ajrá Tadi!"

Szombat délutánra megint Fradimeccsre mentünk, mert most még az időjárás is olyan meccsrejárós, meg az időpont is még gyerekbarát, este 6-kor hétvégén, szóval nem akartuk kihagyni. Máténak meg úgyis névnapja volt, és hol lehetne jobban ünnepelni, mint egy Fradimeccsen? A fiúk már nagyon várták. Marci konkrétan három napja hajtogatta, hogy "medünk meccsre?" Szombaton pedig már reggel hangoltak.

Most kicsit korábban sikerült kiérnünk, nem úgy mint a múltkor, végszóra, és volt még idő egy kicsit körbejárni, sétálgatni, bámészkodni fotózkodni. Sikerült elcsípnünk a Sast, és kaptunk zöld-fehér csíkokat is az arcunkra.

Marci volt az, aki már rángatott minket föl a lelátóra. Teljesen be volt zsongva. Aztán persze a meccs jó felét végig eszegette, kínlódta, hol egyikünket, hol másikunkat tolt arrébb, mindig helyet akart cserélni valakivel, mindig akart csinálni valamit. Most viszont többen voltak, mint a múltkor, és nem volt annyi helye, hogy sétálgasson, mászkáljon. De azért elvolt, folyton kereste a sast, pedig azt mondta fél tőle. De amikor szurkolni kellett, akkor lelkesen kiabált, abban nem volt semmi hiba. 

A meccs úgy-ahogy... volt egy potyagól, és sok kihagyott helyzet, de a fiúk élvezték, és tetszett nekik, bár jól elfáradtak. Húzós napjuk volt :)