Zirc

Csesznekről visszafelé Zirc volt a következő megállónk. Cseszneken a tojásleves fölött kitaláltuk, hogy ha már az egész apátságot nem is, mert az nem pont gyerekbarát, de az apátsági könyvtárat megnézzük. Hogy az arborétumba bemenjünk-e vagy sem, nem igazán tudtuk eldönteni, mert akkor épp jéggé voltunk fagyva, és hidegben, szélben semmiképp nem vágtunk volna bele, de már kezdett kisütni a nap. Végül függőben hagytuk az arborétumot, mondván majd' meglátjuk, a vak is azt mondta.

Azon is tanakodtunk, hogy mikor jártunk itt utoljára... az biztos, hogy amikor Máté még pocakban volt, akkor voltunk itt. Erre mind a ketten határozottan emlékszünk. De mintha egyszer még később is jöttünk volna, vagy csak megálltunk ??? Mert az is biztos, hogy 2007-ben még sárga volt az apátság, most meg fehér, de mintha láttunk volna egy köztes állapotot is. Hmm...

2007-ben

Most

A jegypénztárnál, mely egyben van az ajándék bolttal, volt egy kis nyüzsi, mivel épp hozták a legfrissebb szállítmányt az apátsági sörfőzdéből. A boltban ácsorgók háromnegyede csak erre várt, viszont neház volt kiszűrni, hogy az aki jegyet venne, és ki az aki sört. 

Nagyon jól kidolgozott jegyrendszerük van egyébként, mindenféle kombinációban lehet jegyet venni, de külön-külön is, ha valami csak 1 dolgot szeretne megnézni. Mi végül egy könyvtár-arborétum kombinált családi jegyet választottunk, bízva abban, hogy a napos idő még kitart egy darabig. 

Innen rohannunk kellett fel az apátság második emeletére, mert perceken belül indult a könyvtártúra, és nem akartuk lekésni. Fél óránként indulnak egyébként a túrák, csak hát minden perc számít :)

2 könyvtárhelységet néztünk meg, a kicsit és a nagyot, mind a kettő lélegzetelállítóan szép volt, körben könyvespolcok, intarziás padló, könyvillat, órák és földgömbök. Fényképezni nem lehetett, vagy legalábbis senki nem fotózott, így én sem mertem. 

Plakátról fotózva

A könyvtár után az arborétum felé indultunk (volna), csak rosszul emlékeztünk, hogy hol mentünk be legutóbb, és persze rossz irányba indultunk. Közben Milánnak kakilnia kellett, úgyhogy vissza kellett mennünk az apátság udvarára, ahol volt vécé, és innen indulni újra, most már a jó irányba. 

Az arborétum 1951 óta védett természetvédelmi terület, és kb. 600 különféle cserje és fa található itt, többségük lombhullató.

Máté az arborétumban

Máté az arborétumban pocakon belülről. (2007.szeptember)

Az arborétumba lépve a fiúk őrült rohangálásba kezdtek, így utólag nem is tudom mit gondoltunk, hogy mit fognak csinálni... kergetőztek, futkostak föl, le. Hogy kicsit határt szabjunk az őrületnek olykor-olykor megkértük Mátét, hogy olvasson el egy-egy táblát, feliratot. Eleinte nem fűlött hozzá a foga, de amikor találtunk néhány vicces szót, pl. ganéjtúró, vagy nünüke, akkor az tetszett neki és aztán azon vihogtak percekig. A tó partján viszont több olyan növényt is találtunk, amit a fiúk is felismertek, ha nem is a nevén, de tudták, hogy van ilyen a kertben, vagy itt-ott.

I.András

Nem tudom, mi az arborétumi etikett, hogy mennyire kell egy ilyen csöndben, fegyelmezetten sétálgatni, de kicsit zavaró volt, hogy többször összefutottunk egy másik családdal, akik egy kislánnyal voltak, és az a kislány hang nélkül sétált a szülei mellett, egy lépésre sem eltávolodva tőlük, miközben a mi fiaink mint a kergemarhák rohangálták körbe az egész parkot, olykor nem kis hangerővel társítva. Persze rájuk szóltunk, meg próbáltuk visszafogni őket, de elég kevés eredményt tudtunk felmutatni, sehol nem voltunk a szépen sétálgató kislány mellett. Hát mindegy... Zirci Arborétum pipa :)

Jól elfáradtunk. A fiúk ki is dőltek a kocsiban, de úgy, hogy Milán még otthon az ágyba emelve is tovább aludt.