Strandos

Ebéd után az első utunk a strandra vezetett. Fittet hánytunk a délután 2-re, az alvásidőre, az uv-sugárzásra, mindenre, csak víz legyen és Balaton. Tudtuk, hogy másnaptól már nem lesz strandidő, muszáj volt kihasználni a vasárnap délutánt.

A strand zsúfolásig tömve volt. Bezzeg másnap :) Máté pánikba is esett, hogy nem lesz helyünk, de megnyugtattuk, hogy egy hátizsáknyi helyet fogunk találni valahol, nyugi. Találtunk is egy egészen jót, félig árnyékosat. Ami csak azért volt fontos, mert én még mindig bíztam benne, hogy Marci egyszer csak két csobbanás között kidől majd, és alszik egy nagyot az árnyékos Balcsiparton. Mindig mondom, hogy naiv vagyok. Javíthatatlanul. Persze nem aludt egy másodpercet sem. Na persze, majd pont alvásra fecsérli a nyári nap utolsó sugarait! 

Lepakoltunk, majd rögtön megtámadtuk a vizet, és nagyjából ki sem jöttünk onnan csak órák múlva. Mátét és Milánt nem sokat láttam, ők beúsztak a bójáig, meg vissza, majd bentebb, ahol már volt egy kis talpalattnyi hely, ott labdáztak. Később pedig a vizes vébé hatására úszóversenyeztek. Pillangóban, mert az a menő. :)

Szinte már Cseh Laci :)

És csobb....

Marci is úgy élvezte a strandot :) Mi kintebb pancsoltunk, úszkáltunk, és homokoztunk. 

Másnap nem csináltunk semmit, de abba úgy elfáradtunk, hogy akkorát aludtunk délben, hogy késő délután lett belőle. A fiúknak viszont belengettük, hogy aznap még lehet majd strandolni. Ébredés után tehát nem volt mit tenni, gyorsan fürdőruhát húztunk, törölközőt kaptunk a kezünkbe, és már lent is voltunk a parton. Hátunk mögött szépen feketéllettek a felhők, de reméltük, hogy egy gyorsat még tudunk mártózni. 

Senki, de senki nem volt a strandon rajtunk kívül, kicsit arrébb talán fel-felbukkant egy-egy fej, de az előző napi tolongás már rég a múlté volt. Gyorsan begázoltunk a vízbe. Igazából nem volt még kint sem hideg, csak esőillatú szél fújt, a víz pedig még kellemes meleg volt. Teljesen jó lett volna, ha azok a fránya felhők nem lettek volna... Ki is parancsoltak bennünket a vízből idejekorán, de legalább ért vizet aznap is a lábunk, és nem kellett azt hallgatnunk a fiúktól, hogy miért nem mentünk strandra. 

Mire visszaértünk a faházunkba, addigra már csöpögött is az eső, majd esett, majd szakadt, majd még jobban szakadt, és nem is állt el egész éjszaka. 

Kedden délelőtt a veszprémi állatkertbe mentünk, mondván, hogy ekkora zuhé után biztos, hogy tocsog a sárban az egész strand, de délután azért lenéztünk, hogy hátha még használható hőmérsékletű a víz. 

Sütött a nap, egész jó volt, nem volt ugyan kánikula, de hideg sem volt. A víz viszont jelentősen lehűlt, a fiúk már fáztak benne, de olyan úszóhőmérsékeltű volt. Voltak is néhányan, akik bátrabban bele mertek menni, mint mi. 

Itt még csak mi vagyunk, de utánunk jöttek többen is.

Partiőrség

A hét további részében már nem próbálkoztunk a fürdéssel, de ettől függetlenül nem unatkoztunk egy cseppet sem. Örülünk, hogy legalább ennyiszer sikerült megmártóznunk a Balcsiban. Szomorú lett volna, ha úgy telik el a nyár, hogy nem éri a Balaton a lábunkat.