Fogadóórán

Tegnap fogadónap volt a suliban. A múltkori pár nap hiányzás után kicsit nehezen rázódtunk vissza a hétköznapokba. Bár javarészt bepótoltunk mindent, mégis folyamatosan volt bennem a múlt héten egy kis rossz érzés, hogy talán mégis gyakorolni kellene még egy kicsit, hogy olvasni kéne esténként, mert mégiscsak kihagyott Máté majdnem egy hetet, a múlt hétről meg nem sok infóm volt, mert alig hordott haza valami könyvet, mert azt mondta megcsinálta a házit. 

Szóval nem sok képem volt arról, hogy az elmúlt napokban hogy szerepel, nincs-e lemaradva. 

Fél 6 körül érkeztem, és meglepő módon csak egy anyuka ült éppen a teremben. Ahogy sebtiben körbenéztem az asztalok javarészén még ott figyeltek a gyerekek mappái, ami azt jelentette, hogy előtte sem voltak még túl sokan. 

Márti néni rögtön le is csapott rám, hogy váltsunk pár szót. Hát akkor átfutott rajtam, hogy vajon miről is akar majd ilyen nagy lendülettel beszélni, de végül semmi nagyon gáz dolgot nem mondott, csak amit már korábban, is, hogy Máté magaviselete enyhén szólva is csapongó, és villámcsapásként vált át a csendes kisfiúból dühöngő őrültté. Ezt a szót nem ő használta, ezt én mondom, mert pontosan tudom miről beszél. Igen, Máté ilyen. Amikor fáradt, amikor elege van, akkor hajlamos úgy viselkedni mint aki nem teljesen normális. De aztán helyrebillen minden, és no para. Nem nagyon tudok ezzel mit kezdeni, gondolom, hogy délutánra már teljesen odavan, és nem nagyon tudja másképp kiadni magából a fáradt gőzt, csak úgy, ha kicsit elveszti a fejét. Ezt leszámítva meg volt vele elégedve. 

Angéla nénivel végignéztük a félév óta kapott jegyeket. Angéla néni nagyon meg volt vele elégedve.  Írásból is most már teljesen oké, többnyire jólmegfelelteket kap, meg kiválókat. Olvasásilag is rendben van, és külön jó Máténak, hogy a rajzos feladatok lassan kikopnak az olvasásfelmérőkből. :) Szóval nem volt rá panasz. Hacsak az nem, hogy örülne, ha kicsit aktívabb lenne órán, bár azt is említette, hogy ezen a téren is érez pozitív változást az évkezdéshez képest. Közben meg egy csomószor elmondta, hogy milyen aranyos, és kedves gyerek. 

Magam részéről pedig az fogott meg nagyon, és ezen azóta is töprengek, hogy egy fél mondattal azt mondta A. néni, amikor kérdeztem tőle, hogy mit tudunk mi tenni otthon, hogy Mátéból kihozzuk azt a pluszt, ami a tanítónéni szerint is benne van, de még lapul valahol, akkor azt mondta, hogy ne csináljunk semmit, hogy látszik, hogy nagyon szeretjük itthon Mátét, hogy sokat foglalkozunk vele, törődünk vele, és hogy ne csináljunk semmit másként mint eddig, mert ennek a szeretetnek, törődének végül meg lesz a gyümölcse. 

És bár én sokszor érzem úgy, hogy több időt kellene vele tölteni, (ez egyébként Milánra is igaz, vele szemben is mindig lelkiismeret furdalásom van), de hát nemigen van olyan része a napjainknak, amikor tisztán ki lehetne szakítani bármennyi Mátéidőt. Ezen majd még gondolkodom kicsit.

Mindenesetre azért simogatta a lelkemet ez a megállapítás. :)