Státusz

A Marcié. Még a 2 éves.

Bevallom, a nyáron nemigen jutott eszembe, hogy odatelefonáljak a rendelőbe, és kérjek egy időpontot. Aztán szeptemberben már gondoltam, hogy lépni kéne valamit, de amikor telefonáltam, akkor a doktornénink éppen szabin volt, és azt mondták egy hét múlva csütörtökön hívjam, akkor lesz. Két hét múlva hívtam megint, ma délelőtt. Most is csak egészen véletlenül jutott eszembe, és mivel Marci éppen egy joghurtot lapátolt magába, kihasználtam azt a másfél perces nyugit, és odacsörögtem. Elmondtam, hogy mit szeretnék, időpontot, 2 éves státuszra, semmi extra, hát öööö... már betöltötte, még augusztus elején. 

A védőnő a korábban felajánlott okt. 28-i időpontot rögtön módosította ma délelőtt 10.15-re, mert volt egy lemondás.  Hogy miért nem ezzel kezdte rögtön?

Összeszedtük magunkat, és már ott is voltunk. 

Rögtön szemet szúrt mindenkinek, hogy agyon van szúnyogcsípve, sajnálkoztak is egy sort fölötte, köztük én is, de hát mit tehetnék. Lassan majd csak elfogynak már azok a fránya dögök. 

Kicsit szorongtam, hogy Marci majd végigordítja az egész procedúrát, ahogy szokta, mind az 5 percet, de nem, most egész hős volt. 

Az ilyen-olyan méricskéléseket nagy jól tűrte, és partner is volt, szépen odaállt a centi mellé, ráállt a mérlegre, irtó cuki volt a kis pelusában és zokniban :)

84 centire mérték, és 12.3 kilót nyom Őcukisága. 

Buksija 48.5 cm. 

Cicikörfogata pedig 51.5. 

A doktornéni is meghallgatta, megnyomkodta, és nagyon elégedett volt. Marcinak ez a nyomkodós rész kevésbé tetszett, de kifelé már vigyorogva integetett.

A védőnéni még megpróbálkozott egy képes feladattal, hogy mutassa meg hol a ház, autó stb.. de Marci bojkottálta az egészet, és kitartóan mondogatta hogy NEM, és csak ingatta a fejét. Ha nem, hát nem. Védőnéni meg elhitte, hogy itthon a kis meséskönyvében mindent szépen megmutat. Tényleg. 

Amúgy meg annyira nagy csibész még mindig. Imádjuk!

Hazafelé megálltunk a játszótéren, mert már odafelé is be akart menni Marci, de mondtam neki, hogy majd visszafelé. Sajnos ritkán van úgy, hogy délelőtt csak vele játszóterezek. Néha rossz is emiatt a lelkiismeretem. Inkább délután szoktunk játszótérre vagy bandázni menni, amikor már mindenki együtt van. Így viszont Marci inkább a nagyokkal van akkor is, ha éppen a homokozóban lenne korban hozzá való társaság. Ilyenkor viszont, amikor csakmiketten megyünk le a játszótérre, akkor nagyon érdekes nézni Marcit, ahogy vegyül. Bár a saját korosztályával valahogy így sem találkozik, mert ilyenkor meg általában ő legnagyobb, és csupa nála kisebb kislánnyal van teli a tér. Marci pedig érdeklődve csapódik hozzá hol ehhez, hol ahhoz, megcsodálja a hajgumijukat, meg ilyesmi, fura neki ez a rózsaszín világ. Aztán gondol egyet sarkon fordul, és már mászik fel valahová, vagy csúszik, vagy csak téblábol jobbról-balra, vagy  egyszerűen csak jól elvan azzal hosszú perceken át, hogy homokot lapátol egyik edényből a másikba.

A héten pedig már négyen kérdezték meg, hogy nem akarunk-e egy negyediket, Szilvi néni, az óvónő, egy ovis anyuka, egy iskolás anyuka, és a doktornéni.
Nem értem...