Futunk

Az őszi lelkesedésemnek a tél gyorsan véget vetett, és bár nem is volt igazi nagy hideg telünk, de mégiscsak hűvös volt, meg sötét, amit meg nagyon nem szeretek. Így a tél az úgy ahogy volt ki is maradt futásilag, helyette, ahányszor csak tudtam inkább tornázni mentem. De ahogy végre kitavaszodott, és már nem kellett ezer pulcsi, újra nyúlcipőt húztam, és elkezdetem róni a köröket a pályán. A rendszeres edzésnek meg van a hatása, sokkal jobban bírom, gyorsabb tempóban nagyobb távokat vagyok képes megtenni úgy, hogy közben TÉNYLEG jól esik, nem érzem, hogy szúr, hogy fáj, hogy nem bírom, sőt...

A hétvégén egy új társat is kaptam a futásaimhoz. Azóta röpülnek alattam a kilométerek :)

Tegnap délután Máté és Milán is elkísért futni. Máskor is szoktak jönni, addig míg én futok ők játszanak, vagy bicajoznak, vagy fociznak, elfoglalják magukat. De tegnap a fejükbe vették, hogy ők is futni fognak. És tényleg! Együtt melegítettünk be, és együtt indultunk. 

Máté 3 kört lefutott!!!! Egyszer egy kicsit megállt pihenni, de aztán jött tovább. Szerintem ez nagyon nagy teljesítmény!

Milán is lefutott egy kört, de szerintem kettőt is le tudott volna, csak 1 után behisztizett, és dacból nem jött tovább. ( mostanában mindenen hisztizik, meg is beszéltük, hogy kicsit jobban oda kell a kis lelkére figyelnünk. Meg fáradt is szerintem már a tanév miatt.)

Indulás előtt kérdezi, mit vegyen fel. Mondom neki, hogy az a nadrág, amiben a kertben volt délelőtt tökéletes lesz. De induláskor látom, hogy nem az van rajta, hanem egy másik. 
- Milán, te nem is azt a nadrágot vetted fel, amit mondtam. 
- Igen, mert az a kerti nadrágom, ez meg a futónadrágom. 

Hát így edzünk mostanában, családilag. :)