A tavaszi szünet első napján

Még így, itthon lévő anyukaként is azt érzem, hogy ez a pár nap tavaszi szünet vajmi kevés. Kevés nekem, hogy megszokjam, hogy mindannyian itthon vannak, kevés arra, hogy bármilyen elmaradt programot esetleg bepótoljunk, pláne ilyen vacak időben, és legfőképp kevés a gyerekeknek arra, hogy kicsit lazuljanak, kipihenjék magukat, és átálljanak, mert mire átállnak, már újra ovi van.

És persze borítékolható volt, hogy pillanatok alatt egymás agyára fognak és fogunk menni, ami így is lett, pedig még nincs déli 12. (na jó, az éppen már van. ) 

Reggel a szokásostól csak egy hajszálnyival keltünk később, azok után, hogy Marci szerintem az egész éjjelt végigforgolódta. Ennek egyenes következménye volt, már kora reggel nem lehetett semmivel a kedvére tenni, semmit nem akart, semmi nem volt elég jó. Milán az újabban felvett mindenenhisztizős formáját hozta ma is. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy miért, de folyton balhézik, vagy ha épp nincs miért, akkor kreál magának valamit, hogy legyen. Pl. délelőtt, amikor mondtam nekik, hogy akkor öltözzen fel, és elmegyünk kenyérért, akkor Milán a Máté ruháját akarta felvenni. Hogy miért elképzelésem sincs. Szerintem neki sem volt. Persze mikor mondtam neki, hogy a sajátját legyen szives, akkor éktelen ordításba és vergődésbe kezdett. Na hát ilyen, és ehhez hasonló problémákkal küzd. 

És bár már hétfő óta vértezem magamat a szünetre, hogy legyen kellő türelmem a hétköznapokhoz, és ne legyen a tavaszi szünet egy permanens veszekedés és kiabálás, hát... úgy érzem kellene még 2 nap a felkészülésre. (mint egy egyetemi vizsgára)

Máté szegénykém, pedig csak színezget csendesen, és egyelőre némán tűr. Rá ma még nem volt panasz. :) De ami késik nem múlik.

Aztán. Ma végre sikerült levennem a hóemberes ajtódíszt. A tavaszi virágosat viszont még csak előkerestem, de kirakni még nem volt módom. Remélem a tél előtt még sikerült kilógatnom. 

A napi jó ma az volt, hogy miután tegnap két virágosnál is kerestem barkát, amire a fiúk húsvéti díszeit fel tudnám akasztani, amit az oviban csináltak, egyiknél sem volt. Ma egy harmadikat akartam megnézni, mert piacra nem volt kedvem elmenni, mikor a szomszéd néni átszólt a kerítésen, hogy nem kérek-e esetleg barkát. Hát nagyon megörültem neki! Úgyhogy barkánk most van, viszont a dobozt, amibe a díszeket eltettem tavaly sehol sem lelem. Már mindenhol megnéztem, de még nem mondtam le róluk. Megtaláltam viszont Máté összes eddigi ovis fényképét, amit viszont kábé 3 hónapja kerestemégre-földre, csak egész máshol. Egy albumba akarom rendezni az összeset, hogy lássuk egymásutánban. Szóval előbb-utóbb minden meglesz :) Remélem a húsvéti tojások is. 

Délután pedig ortopédiára megyünk. Nagy kaland lesz, már most látom. Pláne, ha még el is ázunk út közben.

Éljen a szünet! :)