Könyvhét

Nem igazán szoktunk könyvhétre járni. Valahogy sosem vonzott az, hogy kis könyves standok előtt tolongjak, és úgy válasszam ki a nekem megfelelőt, ez nekem elveszi a könyvvásárlásnak a varázsát. Persze tudom én, hogy nem is ezért van ez az egész, meg hogy aki oda megy, az már jó előre tájékozódik, hogy mit szeretne, és célirányosan megy, választ, fizet, és dedikáltat.
Hogy most mégis oda keveredtünk, az csak azért volt, merthogy éppen bent voltunk a Dunánál, de nem akartunk végig ott tolongani a tömegben, kerekíteni a szemünket és tátani a szánkat, a Lánchídnál szépen visszakanyarodtunk, és így rövidesen a Vörösmarty téren kötöttünk ki.
A fiúk addigra nagyon elfáradtak, nemhiába, elszoktak már a 30 fokos nyári melegtől :) Így ők lepihentek egy szabad patkarészre, én pedig ha már egyszer itt voltunk gyorsan körbenéztem. Nem is akartam venni semmit, csak a hangulatát akartam kicsit érezni. Nem nagyon jött egyébként át. Mire a fiúk kipihenték magukat, addigra végeztem is. Leginkább a gyerekkönyveket néztem csak meg. (tudom, ez már beteges, de magamnak mindig találok valami jó internetes akciót, meg a könyvtárban is mindig jobban vannak nekem valók.)

Végül mégsem tértünk haza könyv nélkül, mert ha már itt jártunk, és a Pagony előtt éppen Marék Veronika dedikálta az új Boribon kötetét, így a fiúk is kaptak egy névre szóló aláírt példányt.

Aztán elégedetten hazaföldalattiztunk. Addigra Marci is felébredt.

Ma délelőtt pedig amíg az ebédre vártak könyvvásárosat játszottak. Kipakolták az asztalra a könyveket, pont mint ahogy tegnap látták a vásárban, és már nyithatott is a könyvesbolt :)