Íme

Mióta Máté nagy bicajos lett, én meg nagy tornás, egyre inkább szerettem volna egy saját biciklit. Elképzeltem, hogy majd ősszel, amikor már Milán is ovis lesz,  gyerekülésben MarciÚrral tekerünk a kerület utcáin, intézzük az ügyeinket, bevásárolunk, ide megyünk, oda megyünk, satarataratata.... Nézegetem is a hirdetéseket, láttam is jókat, de a világ végéről nem akartuk ideszállíttatni, hogy utána esetleg kiderüljön, hogy mégsem jó, de mivel nem volt igazából sürgős, nem is sürgettük.

Aztán tegnap este felhívott a barátnőm, hogy a kerékpárszervízben, ahol volt, látott egy szuper, nekem való biciklit. 

Hűűűű, gondoltam, majdnem útba is esik a pláza felé, ahová délelőtt készültünk. Így a reggeli tornám után el is mentünk. Megnéztük, kipróbáltuk, és mivel éppen ilyet kerestünk, megvettük. 

Az  autóba nem tudtuk volna semmiképp sem betenni, így rögtön a próbaüzem is megvolt, mert szépen hazatekertem vele.

És olyan jó volt!!!! És olyan szép!!!! És annyira örülök neki!!!! Nekem még sosem volt saját biciklim.És ez pontosan olyan, amilyet szerettem volna. Szép, és csajos:)

Majd kerül még rá előre egy kosár meg  hátra egy gyerekülés, de az még nem olyan fontos, mert Marcit még nem ültetném bele egyelőre, még nem vagyunk annyira stabilak, ő az ülésben, én a biciklizésben. De holnap már biztos, hogy vele megyek tornázni:)