Rendelőben

Lassan már hagyományossá válik, hogy a februárt betegeskedéssel töltjük. Évről-évre ez az a hónap, amikor sorra mindenkin kijön valami nyavaja, mindenki elkap mindenkitől mindent, és hiába a vitaminok, az immunerősítés, így a tél végére már feléljük az összes tartalékunkat, és igen nehezen tudunk kikecmeregni a köhögés-orrszívás-láz bermuda-háromszögéből. Idén sincs ez másként. 

Máté két hete már letolt egy fulldoklós köhögéses cuccot, amit sikeresen át is adott a kisebbeknek, akik kicsit még rá is erősítettek, és Milán lázzal is toldotta a dolgot, Marci meg egyszerűen csak meg akart fulladni láz nélkül. Így aztán a doktornőnél kötöttünk ki egy szerda délután, ahol egy kellemesnek nem mondható 2 órát töltöttünk el. Szerencsére megállapíttatott hogy semmi komoly, köptető-fenistil csepp-orrspray-orrszívás-lázcsillapítás rendeltetett, szóval csak  a szokásos. Ki is lábaltak belőle szerencsére, ha nem is pikkpakk, de pár nap múlva már lehetett mellettük a tévét nemcsak nézni, de hallani is. 

Aztán az oviban a múlt hét volt a mélypont, péntekre már csak 9 legény/leány volt talpon a 25-ből, és akkor már reménykedtem, hogy hátha akkor ezt most már megússzuk, hiszen Máté elvileg már túl volt a köhögős nyavaján. 

Vasárnapra aztán kiderült, hogy mindez csak hiú ábránd volt, mert Máté belázasodott, nagyon, így aztán ma vele mentem újra a doktornőhöz. Komolyan, már kitehetném az egyik székre, hogy "foglalt", annyi időt töltök ott. Szerencsére a kisebbeket egy barátnőm bébiszittelte addig, így nekik legalább nem kellett egészségesen újabb másfél órát végigülni a váróban. Pedig most egész gyorsan pörgött a doktornő, nem úgy mint a múltkor, amikor igencsak voltak üresjáratok, amikor látszólag nem volt bent senki. Na mindegy.

Ezek után nem is mondom, hogy én sem vagyok csúcsformában. Napok óta kínlódom, mert nem kapok rendesen levegőt, és semmivel nem tudok javítani ezen az állapoton. 

Szerencsére nem kell túl sűrűn orvoshoz mennünk. Ebben a tanévben talán most voltunk másodjára, hacsak lehet, akkor messze elkerülöm a rendelőt, és ha nem érzem úgy, hogy nagyon stagnálna az állapotuk, (ez nálam azt jelenti hogy nem szűnik a lázuk, akkor max. telefonon egyeztetünk a doktornővel, és sokszor ez elég is szokott lenni.

De ilyenkor mindig felmerülnek bennem kérdések.  Hogy pl. miért nem lehet időpontra menni? Mert nálunk szigorúan végig kell ülni az érkezési sorrendet, ami azért egy lázas beteg gyerekkel nem annyira jó, és akkor sem az, ha teszem azt az egészséges tesókat is vinnem kell magammal, mert nincs kire hagynom őket. 

Elvileg van beteghezhívás is, bár nekem  még egyszer sem sikerült elérnem, hogy kijöjjön a doktornő hozzánk, (talán kétszer hívtam volna), mert egyszer telefonban eligazított, egyszer pedig azt mondta, hogy rengeteg helyre kell mennie, és ha tudok akkor inkább menjek oda az egészséges tanácsadás idejében, és majd átjön és megnézi a beteget. Szóval nem nagyon tudom, hogy mennyire kell egy gyereknek betegnek lennie ahhoz, hogy kijöjjön az orvos hozzá, mert mi még nem voltunk sosem ilyen rosszul. Kopp-kopp-kopp. 

És persze mindig fontolgatom, hogy váltani kéne. Már akkor is fontolgattam, amikor Máté megszületett, mert akkor elsőre nem nagyon volt nekem szimpi ez a nő. De aztán pont Máté miatt maradtunk nála, mert ő meg nagyon szerette amikor kicsi volt, ami az ő esetében nagy szó volt akkoriban. És nekem akkor ez mindennél fontosabb volt, hogy Máténak legyen szimpatikus, nem feltétlenül nekem. Aztán az évek során megbarátkoztunk, és alapvetően nincs is bajom vele, szakmailag semmiképp. Sosem kezelte még félre a gyerekeket, sosem gyógyszerezte őket túl, és nem ad mindenáron antibiotikumot, ha kell ha se. A gyerekek meg szeretik. 

Csak ne lenne ez az őrületesen hosszú várakozási idő betegségszezonban. Gondolom, mások gyerekei is szeretik, azért vannak nála ennyien, meg szerintem a körzete is jó nagy lehet. Nem tudom. 

De nagyon remélem, hogy erre a szezonra mi most már letudtuk az orvosi rendelőt, mert ennél jobb délelőtti/délutáni programot is el tudok képzelni.
Bár a héten pénteken még Marcival van egy jelenésünk a tanácsadáson, de oda időpontra megyünk, úgyhogy az nem is olyan izgi.