Összetartás

Máté vasárnap este belázasodott, hétfőn elég rossz bőrben volt, tegnap már szinte tünetmentes volt. Már vasárnap éjjel besanszoltam, hogy 2 nap múlva, ahogy szokásos, Milán is követi őt, és Milán hozta is a papírformát, és ma reggel ő is brutálbelázasodott. Kapott egy kúpot, és szegény csak pihegett mellettem az ágyon. ez olyan reggel 7 körül lehetett. Mátéban persze már benne volt a bugi, be nem állt a szája. Próbáltam csitítani, hogy legyen már még egy kicsit nyugiban, mert Milán is megbetegedett, és hátha még vissza tudna aludni, ha nem zajongana  szerencsétlennek 2 centire a fülétől. Mire tapsolva felkiáltott:

- HURRÁÁÁÁÁ!!!!!! Mind a ketten betegek vagyunk!!!!! Majd Milán arcába bámulva megkérdezte tőle, hogy Milán nézünk mesét?

Aztán néhány perc múlva őrült kelepelésbe kezdtek, majd lájtosan összekaptak azon, hogy milyen mesét is nézzenek. Aztán megették a reggelijüket, aztán az enyémnek is a felét, és most egyfolytában énekelnek.

Úgyhogy azt hiszem megmaradnak mind a ketten.