Ma délelőtt mondtam Milánnak hogy
tetszik, nem tetszik mostaztán ki kell mosni a nyuszikát, mert szegényt
már eleszi a kosz. Eleinte határozottan tiltakozott, és tüntetőleg ki
sem engedte a kezéből. Majd mondtam neki, hogy menjünk együtt, mossuk
meg együtt azt a szerencsétlen nyulat. Ebbe belement. Trappolt a
fürdőszobába, hozta a lavórt, közben a nyulat egy másodpercre sem
engedte ki a kezei közül.
Lekuporodtunk a fürdőbe, és mondtam
neki, hogy először én gyorsan megsikálom a jószágot, aztán majd ő is.
Nem tetszett neki, és folyamatos kétségbeesett "nyuszim, nyuszim" jajgatással kísérte azt a néhány percet, amíg úgyahogy megmostam a nyulat. Majd ő maga vette kezelésbe:)
Fürdés után kivittük a Szent Nyulat a
teraszra száradni. Ha tehette volna akkor egész addig csüngött volna a
rácson szemmel tartva a nyulat, amíg azt be nem hozzuk. Szerencsére
letett erről a tervéről.
Sajnos alvásidőre nem száradt meg a
Nyúl. De Milánt nem lehetett lebeszélni arról, hogy behozzuk. Behoztuk. A
füle sarkát fogva aludt el:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése