Kihasználtuk

Végre-végre tegnap délután még akkor is szépen sütött a nap, amikor kijöttünk az oviból. Az oviból kijutás egyébként nem egy egyszerű menet, mert először kábé 15ször kell szólni máténak hogy méltóztasson már kifáradni a csoportból, mert ő még ezt csinál, meg azt csinál, még épít egy hajót, vagy még befejezi a társast, de legalábbis megvárja, hogy akik játszanak azok befejezzék, stb... aztán mikor kijön végre, és elkezdünk öltözni, akkor persze mindenféle marhulás megy a többiekkel, akikkel aztán egymásra várunk. Azután még futnak néhány kört az udvaron, addig mi anyukák a pályaszélén világotmegváltunk, majd jön a kapuhozszaladás, kerítésremászás, elbújás, megijesztés, majd az alkudozás, hogy kit meddig kísérjünk még el. Ez minden nap így megy:)

Na szóval, tegnap miután a mindennapos forgatókönyvet végigzongoráztuk, és még mindig sütött a nap, felajánlottam a fiúknak, hogy menjünk még egy házkört rollerrel, Milánnak még úgysem volt alkalma kipróbálni és beüzemelni a saját 3 kerekűjét. Így is lett.

Milán először nem vágta, hogy akkor most melyik lábát hová is tegye, de aztán az utca közepére már egészen jól ráérzett, és lelkesen és ügyesen hajtotta. Nagy motiválóerővel bírt mondjuk az a mondatom, hogy a pocsolyába csak rollerrel lehet bemenni:) Ki nem hagyott volna egyet sem, ha véletlenül mégis elfelejtkezett egyről, akkor visszament és korrigált. És csak egyszer sikerült rollerestől belehasalnia egy közepes példányba!

A visszafelé távot pedig már úgymond láblógatva tette meg, azaz két lábbal állt a járgányra én meg toltam hazáig.

Nagyon vártam már ezt a napsütést, mindenképpen hangulatjavító hatással van ránk:)