Helyzet

Vidámabb poszttal készültem ám, ami szólt volna múlt pénteki ovisfarsangról, hétvégi elsőszülinapról, meg hogy keresztszülők lettünk, de mire ezt mind véghezvittük, és hazajöttünk, durván elkapott valami kór. Már a kocsiban éreztem hazafelé, hogy kapar a torkom, de akkor még csak arra gondoltam, hogy mégsem kellett volna a kocsiban tartott jégrefagyott kólát szopogatnom, aztán tegnap reggelre elkapott a hasmenés, majd délutánra a hányás, aztán estére ez mind elhagyott és ittmaradt helyette egy brutál hasogató fejfájás orrdugulással, ami miatt szinte egy percet sem tudtam aludni, úgyhogy ma megint fitt leszek. De talán mára már jobb lesz, mert a sós krumpli amit magamba kínlódtam úgy egy fél órája, az még mindig a pocakomban csücsül.

Na ennyit erről.

A kiskorú fiúk szerencsére jól vannak. kopp-kopp-kopp.

A nagykorú ma reggel már panaszkodott.

Bármilyen cudarul is voltam tegnap, ovi után azért elrobogtunk a védőnőhöz, mert 1. indulás előtt éppen jobban éreztem magam, 2. nem akartam már megint az utolsó pillanatban lemondani a randit, jó szokásomhoz híven. Különben is nagyon aktuális volt már a fiúk státuszvizsgálata, meg nekem is illő most már így a 13dik héten egy kiskönyvvel menni a következő vizsgálatra.

A procedúra tovább húzott mint gondoltam, de minden téren minden rendben van, és a fiúk is csak kicsit szedték szét a rendelőt. Máté borzasztóan élvezte a látás és hallásvizsgálatot, és ügyes is volt nagyon. Most már papírunk van róla, hogy rendben van a hallása, ami miatt egy kicsit aggódtam, mivel az előző félévben olyan sokszor volt különféle fülgyulladása.

Hát ennyi amire most képesnek éreztem magamat. Most megyek és gyógyulok!