Nem tudom hány év kell még hozzá, hogy a
karácsonyaink relatív nyugiban, békességben, meghittségben és még
sorolhatnám még miben teljenek. Bár az idén egész jól sikerült
megközelíteni egyfajta karácsonyi hangulatot, mert bár erős csúszással
indultunk neki a szentesének, mert a hála a ködnek Feri gépe csak 4 és
fél órát késett, így a péntek délutánra betervezett utolsó simítások
szombat délelőttre tolódtak, de végülis minden ment a maga útján, és
amíg Feri hajnali nagybevásárolt és lastminute karácsonyfát vett, addig
én megsütöttem az utolsó utáni (minősíthetetlenre sikerült)
mézeskalácsot, majd a déli alvás alatt a grízesmézest, és kora délután a
kacsa is a sütőbe került. Késő délutánra a gigafánk is bekerült a
nappaliba, és miután én paráztam egy sort hogy ekkora fára nincs elég
díszünk, és nincs is, így csak a külső felét díszítettük, és így egész
szép is lett :) Nagyjából 1 méter körüli fánk szokott lenni, az idei a
lastminute miatt 2 méteresre sikeredett, de szép lett végül:)
Nálunk a fát nem a Jézuska hozza, mert
én egyébként is annyira el és szét vagyok csúszva hogy a titokban
villámkarácsonyfadíszítéshez már nincs energiám, ellenben mi együtt,
közösen varázsolunk a fenyőfából karácsonyfát már évek óta. Az ajándékot
persze a Jézuska hozza hozzánk is, mint minden rendes családhoz. Szóval
végül kész lett a fa is, a vacsora is, az ajándékok is odakerültek a fa
alá, volt csillagszórózás, kiskarácsony-nagykarácsony csak módjával,
mert Máté nem volt igazából közreműködő, és végre jöhetett a nagy
ajándékbontás.
Milán már az első csomagnál leragadt, és nem is óhajtott többet kibontani, hisz egy tattoj-nál jobb mi jöhetne még, de aztán csak sikerült rábeszélni, és a Bogyó és Babóca Évszakos könyvnek is nagy Bobóóóóó!!!!
felkiáltásokkal örült. Aranyos volt nagyon, tavaly még kicsi volt
ahhoz, hogy értékelni tudja az ajándékozást, de idén már nagyon tudott
örülni mindennek ami a csomagjaiban lapult.
Máté pedig már rutinos karácsonyozóként
bontogatta a csomagjait, és persze ő is örült a könyvnek, a
Bogyóésbabócás memóriának, és a rajzkészletnek is, de egy rövid kihagyás
után most újra az utálokfényképezkedni korszakát éli, és vagy bambán néz, vagy fintorog, vagy egyszerűen hátat fordít a kamerának.
másnap pedig útra keltünk és meg sem
álltunk Klári mamáig, és persze a Jézuska ott is lepakolt egy
kisebbfajta ajándékkupacot a fiúk nagy örömére, és volt móka-kacagás,
evés-ivás, vendégeskedés, és Csongizás.
Érdekes a fiúk kapcsolata Csongival, míg
Máté továbbra is inkább atyáskodó vele, addig Milán egyre inkább
féltékeny rá, és ami új, hogy míg Mátéval mindig mindent megoszt, és
mindig gondol arra, hogy Máté is kapjon valamit ha ő kap (pl. ha Milán
kér szaloncukrot, akkor Máténak is visz egyet, ha ő kapja kézhez először
a csokiját, akkor Máténak is ad belőle, amikor két doboz ajándékot
kapott, akkor az egyiket Máténak adta) Addig Csongival szemben
végtelenül irigy, és az az első, hogy kiveszi a kezéből azt ami az övé.
Mentségére legyen mondva, hogy ha mondjuk neki, hogy adja vissza, akkor
duzzogva bár, de visszaadja, de látszik rajta hogy nem szívesen teszi.
És persze készült karácsonyi családi fotó is...
Hát nagyjából így telt az idei
karácsonyunk... és az év még mindig nem ért számunkra véget, hiszen
rohamosan közeledik Milán születésnapja:) Már csak kettőt kell
aludni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése