Még kedden volt, amikor háromnapi hideg
élelemmel és váltásruhával és biciklikkel felszerelkezve indultunk
Mátéért az oviba, és onnan egyenesen a Városligetbe mentünk. egyrészt
azért, mert Máté jó ideje nyaggatott már hogy menjünk Állatkertbe, de a
rossz idő beköszöntével szépen csendesen lejárt a bérletünk, meg
októberben már egyébként is csak 5ig van nyitva, ami elég korán van,
figyelembe véve, hogy 4 körül szabadulunk ki az oviból. Szóval állatkert
sztorno, de megígértem neki, hogy majd a Ligetbe azért elmegyünk,
mihelyst nem fúj fagyos szél. És kedden nem fújt, úgyhogy mentünk.
Nem mondom.... arról azért könyvet lehetne
írni, hogy miképpen is lehet boldogulni a mivárosunkban 2 darab 4 év
alattival, egy babakocsival, egy kismotorral, egy futóbiciklivel, és egy
hátizsákkal, no meg magammal, de nem teszem, a lényeg, hogy épségben és
relatív gyorsan ott voltunk, és a fiúk már szaggathatták is fel az
aszfaltot.
Aztán mikor elfáradtak, megunták, akkor bottal harcoltak (szeretem az óvodát:),
meg levarázsolták a réten önfeledten szaladgáló kutyákat. Szegények
ebből mit sem sejtettek. Milcsi meg annyi faágat gyűjtött, mintha
legalábbis azzal fűtenénk itthon, de nem.
Jó nagyot sétáltunk és élveztük a meleg
őszi napsütést. Közben megbeszéltük Mátéval a japán turisták fotózási
szokásait, (merthogy lefényképezte az egyik, és ő észrevette, és nem
értette), a hajléktalankérdést, a kacsák telelési szokásait, és
hazafelé még a cukrászdába is bementünk, mert a ligetben már nincs
ilyenkor perecárus.
Jó lenne még pár ilyen hűvöskés de
napsütéses nap. Valahogy most nincs hangultom a szemöldökmegfagyasztós
hideghez.És ilyenkor olyan szép színes a természet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése