Együtt játszanak

Mióta elkezdődött az ovi most volt először olyan (szerencsére), hogy Máté huzamosabb ideig nem volt oviban, (4 nap+ 2 nap hétvége), mert beteg volt. Betegnek lenni persze nem jó, de szerencsére mindig csak a betegség első napja a húzós-kínlódós, utána már szinte tünetmentesen éljük meg itthon a lábadozás napjait.

Érdekes, hogy néhány itthon töltött nap elég volt ahhoz, hogy a vadóc. minden hülyeséget magába szívó majd itthon durvuló ovis nagyfiam visszaváltozzon azzá a bújós, gyermeklelkű, simulékony kicsi fiúvá, akit én az ÉNFIAMnak hívok.

Szóval aranyos volt nagyon:)

De ami nagy újdonság volt, vagy legalábbis most kaptam nagyobb dózist belőle az az volt, hogy már nem egymás mellett játszanak, neadjisten zavarják egymás köreit, hanem  EGYÜTT játszanak. Hosszasan, és leginkább egyetértésben. És ez olyan jó!!!!!

Gondolom az is közrejátszik a dologban, hogy Máténak az oviban kevés lehetősége van egyedül játszani, meg miért is kellene, hisz nem azért van ott. Így viszont hozzászokott a közös játékhoz és már itthon is igényli a társaságot.

És hogy miket játszottak?

- ledobálják az összes díszpárnát a kanapéról és arra ugrálnak, közben valami harci dalt énekelnek halandzsanyelven.

- a párnákból bunkert építenek.

- vagy az ágy és az asztal közötti 1 méteres lyukba házat építenek Wendy-nek. (Bob mesterben van egy ilyen rész). Ezzel egy egész délelőtt is elvannak. Majd beköltöznek Wendy házába. Szigorúan nyúl nélkül, mert Máté szerint Wendy házába nem mehetnek be nyulak. Milán elfogadta, és kint hagyta a nyulát:) És képesek ott ücsörögni hosszú percekig, ha beviszik magukkal a kölesbogyós-piskótás tányérkájukat akkor még annál is tovább.

- vagy az asztalt kell letakarni pléddel, és az a kutyaház, ők pedig a kutyák, akik veszedelmesen ugatnak, ha valaki, jelen esetben én, közelít a portájuk felé. Ilyenkor a kölesbogyót is úgy eszik ki a tálból, mintha tényleg kutyák lennének, azaz fölé hajolnak, és szájjal kilefetyelik.

- vagy nagy tornyot építenek a kockákból. Vagy garázst. Aztán előveszik maz összes autót amit csak találnak a kicsitől a nagyig, és beparkolnak. Majd ki. És az autókkal elmennek a boltba. Meg Olaszországba. Na ez egy hosszú út, úgyhogy ezt egész sokáig játszák. Ha rájuk esteledik, akkor az éjszakát Wendy házában töltik.

- vagy egymás mögé teszik a székeket és vonatoznak. Általában Máté a mozdonyvezető, Milán meg az utas. Neki olykor le kell szállnia, mert Máté szerint megérkezett. De az is előfordul, hogy Milán idő előtt szeretne kiszállni, de nem lehet mert még nem ért be a vonat az állomásra.

- vagy mesét olvasunk. Én ezt szeretem a legjobban, mert ilyenkor két oldalról a vállamra hajtják a buksijukat és úgy hallgatják a mesét.

- vagy Máté felnőttet (leginkább Apát) játszik, és ilyenkor úgy gondoskodik Milánról, mint a nagyok. Ilyeneket mond neki:

Várjál Milcsike, majd én segítek!

Héééé, kacsalábra vetted!!!! hát nem látod????

vagy amikor eteti:- hamm, hamm. Nyisd ki a szádat! Muszáj ebédelni Milán, különben  nem nősz nagyra.

vagy:

Milááááán!!!! Te bekakiltáááál!!!!!

Szóval nagyon aranyosak:))) Nekem meg összeszorul a szívem, hogy már milyen nagyok. Pláne, hogy a napokban régebbi képeket nézegettem, rendezgettem, és azokon még Máté is OLYAN kicsi volt, most meg..... de közben meg jó érzés is, hogy már mind a ketten olyan okosak, hogy szinte mindent meg lehet velük beszélni, és hogy most már ők ketten is meg tudják érteni/értetni magukat a másikkal.

Szerintem jól kijönnek egymással.