A 21.század Bartos Erikáját szerintem
egy kisgyerekes szülőnek sem kell bemutatni. Nekünk is van tőle a
Annapetigergőnk, bevallom én nem igazán szeretem, idegesít a szereplők
nevének folyamatos ismételgetése, de ha Matyi kedve úgy hozza, akkor
szoktunk belőle olvasni. Matyinál pedig nem alakult még ki az egy-egy
könyvhöz való ragaszkodás, ha olvasni/olvastatni támad kedve, akkor akár
100szor is képes ugyanazt elmondatni velem.
Na de vissza... sokkal inkább kedvelem
és szeretem a verseskönyvét, amit viszont gyakran előveszünk. A sok
kedvenc vers között természetesen ott van a nyuszis is. Én már régesrégen várom a levélhullató őszt, és terveztem, hogy majd mi is csinálunk egy ilyen nyuszit.
Hát az ősz eljött, és mi lelkesen
gyűjtöttük is a leveleket, majd préseltük őket, majd válogattuk, Matyi
lelkesen ragasztózott mindent, és végül elkészült a mi őszi nyuszink.
Update:
Matyi időközben elkészítette a saját
nyusziját is, teljesen egyedül, mindennemű segítség nélkül. Íme:
(szerintem ez egy fekvő nyúl:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése