Visszatekintve

Utólag minden olyan könnyű. Utólag minden megoldás olyan egyszerű. Utólag olyan könnyű okosságokat mondani, gondolni, hogy hogy is kellett volna, akkor-ott.

Utólag olyan könnyű volt 1 gyerekesnek lenni. Pedig akkor-ott meg voltam róla győződve, hogy baromi nehéz dolgom van. Akkor azt gondoltam, hogy Matyi teljesen kitölti a napomat, hogy nekem semmi másra nincs időm. (mondjuk ugyanezt éreztem akkor is, amikor még a gyermektelenek "gondtalan "életét éltem) Kezdetben tényleg nem is volt, egy darabig még ebédet is rendeltem. Majd amikor Máté is elkezdett mindenevő lenni, onnantól már nem rendelek ebédet. Már nem lenne gazdaságos.

Utólag visszagondolva mindenre lett volna időm... hajaj de még mennyi...

Bár bevallom, utólag sem tudom, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, hogy akkor-ott ne azt érezzem, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett.

Két gyerekkel szinte ugyanazt élem át, amit valamikor egyel. Mégis most nem érzem annyira a hullámokat... igaz, megtanultam ezt-azt a szervezésről az elmúlt 2 évben. Igaz, a saját bőrömön, és magam kárán.Ma már nem esem kétségbe, ha valamelyik gyerek sír. Próbálom orvosolni a baját. Valahogy most már minden más, minden olyan rutinszerű, már ami a teendőket illeti.

Mátéval volt jónéhány álmatlan éjszakám.  Szó szerint is, de a szó átvitt értelmében is. Sokszor voltam tanácstalan, hogy mihez fogjak, majd szép lassan kialakult egy időrendi és fontossági sorrend, és mire Milán belecsöppent a szirupba, addigra mi ketten egy egész jól működő párost alkottunk. Milán pedig szép fokozatos töltötte be a Máté által üresen hagyott helyeket. Néha akadnak átfedések, ekkor kívülről nézve káosz az élet, és igen, van, hogy naponta többször is el kell számolnom jó sokáig. Van, amikor a hullámok már a lábamat nyaldossák, de próbálom nem engedni, hogy felcsapjanak a fejem fölé, mert akkor vége mindennek.... akkor minden kipróbált és bevált trükk, hogy ura legyek a káosznak érvényét vesztené.

Nem könnyű... de könnyebb, mint azt korábban gondoltam volna. Nem könnyű, de nem is megoldhatatlan. Nem könnyű... olyan is van, hogy elfáradok, hogy elegem van... de akkor mindig kapok egy relatív nyugodt éjszakát, hogy másnap  újult erővel kezdődhessen minden elölről.

Utólag biztos mindent másképp fogok látni... talán lesznek dolgok, amit utólag másképp csinálnék... de hát utólag, ugye, könnyen okos az ember:)