Néhány napja míg Milán fürdik, Máté áll a
szekrény előtt, (a fürdetés így alig több mint 1 hónap után már kevéssé
érdekes), és pakol. Jobbról balra, balról jobbra, és nagy átéléssel
közli, hogy "nincs ruhám, Máténak". És látványosan szét is tárja hozzá a kezét, ahogy azt kell.
Végül aztán csak talál magára valamit, és akkor mondja, hogy "Eeez Mátéé, felvenni!".
Először nemigen tudtam, hová tenni a
dolgot, nem tudtam, hogy honnan vette ezt a válogatást, mert alapból én
nem szoktam a szekrény előtt azon tanakodni mit is vegyek fel, fejben
lefuttattom a lehetőségeket, és a szekrényhez már konkrét céllal megyek.
Főleg azóta, mióta Máté előszeretettel pakol ki az alsó polcokról, míg
én a felsőbbekről válogatok. Szóval tanácstalanul álltam, mert hát azt
gondoltam, hogy magától ilyet nem talál ki. Mígnem egyszer csak
beugrott, hogy igen, tőlem látta-hallotta, mégpedig hétfőn, amikor a
munkahelyemre mentünk, és kerestem egy normálisnak kinéző cuccot, ami
nem feszül szét a mellemen, ami nem szorít derékban, stb... Na ekkor
csúszott ki a számon az ominózus mondat, hogy "nincs olyan ruhám (jelen
pillanatban) amit fel tudnék venni". Máté persze hallotta, elraktározta,
és a a megfelelő körítésben elő is adja minden este immáron 3 napja,
csakhogy szembesítsen önmagammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése