Vendégségben

Tegnap lányos háznál voltunk vendégségbe, Zitánál és Heninél. Matyi a kezdeti megilletődöttségét hamar levetkőzte, főleg, hogy a ház asszonya épp aludt amikor megérkeztünk, így Matyi hatalmas önbizalommal vetette be magát a gyerekszobában lévő játékbirodalomba, és sebtiben mindent magáénak is gondolt. A gond csak akkor kezdődött, amikor Zitahercegnő is csatlakozott a vidám csapathoz, és hogy hogy nem, de éppen ugyanazt a macit szemelték ki mindketten egy kis ölelgetésre. Szegény Zita nem értette, mi folyik itt, ki pakol a szobácskámban tekintettel nemigen vette jónéven, hogy ez az idegen Fiú az ő maciját akarja. Matyi sem értette, hogy ha eddig minden csak az övé volt, akkor most mi ez a nagy osztozkodás, és különben is ő a nagyobb és az erősebb.  A küzdelem végültesti sérülés nélkül, mindkét oldalról egy kis sírással végződött. Eztán történt a fordulat... gondolom megvitatták  maguk között a ki legyen a vezérhím kérdést , mert innentől fogvateljesen problémamentes volt az együttjátszás. Bár én is mondtam Matyinak, hogy kisebbeket és lányokat nem bántunk, lehet, hogy ezt is megértette???? Matyi, mint gáláns lovag, cumit akart gyömöszölni Zita szájába, majd buksisimivel bocsánatot kért az erőszakossága miatt, majd volt közös zenélés, simogatóskönyv olvasás, majd Matyi elvitte egy körre Zitát a dömperben. Zita nagy megelégedettséggel tűrte, hogy húzza őt a dömperben oda-vissza a lakásban, nemhiába Ő nőből van. A napot a felfújható gumiházban fejezték be labdák között, nagy egyetértésben, míg Zita kifelé dobálta a labdákat nagy hévvel, Matyi ugyanolyan slunggal dobálta őket vissza, naja, rend a lelke mindennek:) 

Szép délután volt, és egyben tanulságos is. Matyi az eddig mindig elnyomottból most dominánssá avanzsált, ami elsőre nekem kicsit fura volt és kezelhetetlen, nem vagyok én ehhez hozzászokva, vígasztalni mégiscsak könnyebb, mint fegyelmezni. De hát ebbe is bele kell tanulni. De örültem neki, hogy a kezdeti kis balhé után egész jól elvoltak együtt, nem volt erőfitogtatás, fizikai bántalmazás, sőt... ha Zita kikerült Matyi látószögéből hangosan kereste hogy Ita, Ita!!! , és egész este Itá-zott, meg Babázott, és még reggel is ez volt az első szava. Remélem majd a Kisöccsét is többnyire ilyen szeretettel fogja istápolni. 

Tejivó dalos pacsirta

Matyi, mint a nagyok, ki is követeli magának azt, hogy úgy is bánjunk vele. Vacsoránál hozza a széket, kéri a villát, mutatja, hogy kössünk kendőt a nyakába. Otthon etetőszékből eszik, vagy a kisasztalánál, ilyenkor mutatja, hogy oda kéri az ennivalót. Ha végzett, akkor csakis azt hajlandó inni, amit mi, és csakis abból, lehet az egy akkora bögre is, ami befedi az arcát. De nagyon ügyes, ha nem szeleburdiskodik, akkor cseppmentesen iszik bármiből. 

Tegnap esti tejivás:

Ha olyan kedve van, akkor megállás nélkül énekelget. A bújj-bújj zöldágból csak a rajta-rajtát énekli érthetően, a többit hozzákölti, sokszor halandzsázik, de nagyon mókás.  A Manócskás mutogatót szépen el tudja mutatni, ha akarja. Persze, amikor videózni akarom akkor nem épp közreműködő, de eddig ez a felvétel sikerült a aránylag a legjobban.  

30.hét

Kisebbikünk ma betöltötte pocakbeli életének 30-adik hetét. Még leírni is félelmetes, nemhogy belegondolni. Papíron még 70 nap van vissza a szimbióziusunkból, a valóságban szerintem ennél kevesebb. Matyival eddig a percig dolgoztam, és innentől aztán tényleg pörögtek az események, és rohant az idő. Főleg, hogy az ősz eme utolsó szakasza a családunkban telis-tele van születés- és névnapokkal, aztán ugye ittt vannak a decemberi ünnepek, a Mikulás, Matyi második szülinapja, szóval ez a néhány hét igazán eseménydúsan fog telni. És akkor még nem is említettem a  Kisebbik érkezésére való felkészülést, mind lélekben, mind a valóságban. Húzós lesz. 

Pocaktesó most már végképp kipihente magát odabent, és néhány hete szinte folyamatosan jelzi bentlétét, hol kellemesen szívetmelengetően lágyan simogat, hol fájdalmasan kirúgja a ház oldalát, szó szerint. Aktivitásával egyenes arányban nőtt a gyomorsavam mennyisége, mely most már nemcsak este, hanem a nap bármely szakában kínozhat.

Orvosi javaslatra a gyógyszeres polcomra a vas mellé odakerült a Mg, és a Ca, ezeket igyekszem napi rendszerességgel magamhoz is venni, és ha eszembe jut egy kis C-vitaminnal is megtoldom. 

Amúgy pedig élem a 30 hetes kismamák életét, egy örökfecsegő, néha (de akkor nagyon) hisztiző, mindentutánzó, halandzsázvaéneklő, mostanában mindig autózó, esténként képeskönyvből felolvasó, és babasimogató majdnemkétévessel fűszerezve. 

Nem unatkozunk:)

 

A 30 hetes Matyitesó, kívülről:

Matyidolgok

Amióta kamerás mobilom van, bőszen kattintgatok. Leginkább akkor amikor amúgy nem viszek magammal fényképezőt, bevásárlások, szimpla séta, ilyesmi. Most végre sikerült letölteni őket a gépre, és akadt is köztük néhány gyöngyszem. Leginkább valami járgányos, amihez Matyit különös vonzalom köti, ha meglát egy ilyen pénzbedobós ketyerét biztos, hogy ki kell próbálnia. De jó fej, mert megelégszik azzal, ha csak rá, vagy beül, nem kell neki pénzt is dobni. Igaz, leszállni sokszor így sem akar. Jártunkban-keltünkben így kipróbálta már magát motorversenyzőként, angol emeletesbusz vezetőként, Flinstonos autóban, és a bevásárlókocsit is ő hajtotta.

A porszívó újra a nagy kedvenc, mindent ki- és leporszívózik, még a cipők talpát is, mert azt mondtuk, hogy ne hozza be a szobába, mert koszos a talpuk. Hát ő tisztává varázsolta őket. Sőt... másnap, az előző napi portörlés hatására, egy elcsent nedves kendővel szép fényesre törölte az összes cipőtalpat, amit csak talált. Ezek után persze büszkén feszített a lakás közepén a gumicsizmájában:) 

Itt épp lelkesen porszívózik.... a dolog szépséghibája csak annyi, hogy előtte borította ki a játéktárolóját a szoba közepére, de ez egyáltalán nem zavarta az alapos munkában, még az asztal és a szék alatt is kiporszívózott:)

Továbbá meg kell említenem, mint jeles eseményt, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjszaka Matyi egész éjjel a saját ágyát használta, reggel 8ig. Én persze 2 óra után szinte óránként keltem, hogy megnézzem mi van vele, miért nem akar közénk jönni, hogy be van-e takarózva, és ha nincs akkor gondosan betakarjam, és hogy nem meleg-e a buksija, mert hát ilyen hogy nyikkanás nélkül alszik, azért még manapság sem fordul elő túl sűrűn házunk táján. De nem volt semmi baja... egyszerűen csak megtalálta a fekvést, és aludt:)

Végül. Matyi minden este megsimizi a Babát, ahogy ő hívja, és aranyosan behallgatózik, mi a helyzet odabent. Így már megtörtént néhányszor, hogy a pocakomon fekve sikerült álomba szenderülnie. Imádom:)))

Újra

Újra 4D-n jártunk. Mert mi olyan kíváncsiak vagyunk, és mert Matyiról is két 4D-s felvétel készült, szóval, nehogy szó érje a ház elejét, hogy a Kisebbikről meg csak egy. És mint a legutóbb, most is az utolsó pillanatban döntöttünk, osztottunk-szoroztunk, és rájöttünk, hogy lassan a 28-dik hét vége felé még van esélyünk arra, hogy élvezhető legyen a műsor. És hát az is volt:)

Amennyire befelé forduló volt Őkelme sok-sok héten át, most vidáman, mosolyogva nyammogott bele a kamerába, pedig álmából keltettük fel. Hogy a majdnem indulás előtt elfogyasztott rántotthús, vagy az utánaküldött kis darabka csokoládé ízlett-e neki annyira, azt csak ő tudja, de nagyon elégedett volt, és sikerült nagyon szép teliarcos képeket csinálni. Néha megdörgölte az orrát, megrágcsálta a kezecskéjét, vagy a köldökzsinórt. Aztán mosolygott egyet búcsúzásképp, és kezét az arca elé szorítva befordult és aludt tovább. Nagyon-nagyon aranyos volt:) És tiszta Matyi!!!!! De mintha klónoztuk volna. A pocakbeli Matyihoz is nagyon hasonlít, de amikor aludt, akkor úgy aludt, mint a kinti Matyi, dettó. Nagyon érdekes volt:) most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy élőben is ekkora lesz-e a hasonlóság, vagy azért ha egymás mellé kerül majd a két tesó, akkor azért látni fogok némi különbséget.

Méreteit tekintve pont pontosan korának megfelelő. Átlagos mennyiségű magzatvízben vígan lubickoló magzat. Rekesze, hasfala ép, szívecskéje 4 rétegű, és tökéletes ritmusban dobog. Gyomor, hólyag telítődik.

És kétség kívül fiú:))) Fotó most nem készült a férfiasságáról, de láttuk.... ott volt.. vitathatatlanul.

Súlya kb.: 1232g

BPD(koponya haránt átmérője): 70.4mm

AD1(gerinctől a hasfalig a poci): 75.3mm

OFD(koponya hosszanti átmérője): 95.5mm

AC(pocakkerület):239.7mm

HC(buksikerület):261.5mm

FL(combcsont): 54.5mm

És íme Ő:

28

Pocaktesóval elérkeztünk a 28-dik héthez. Az elmúlt időszakban Kisebbikünk igencsak összeszedte magát, szerintem rohamos növekedésnek indult, amit én csak a pocakméretemen tudok egyelőre nyomon követni, dokihoz hétfőn megyünk. Lassan-lassan kezdem magamat nagypocakosnak érezni, már nem csak a látvány miatt, hanem maga az érzés is olyan bálnás. Kezdem nehezen találni a helyem, ülni már sokszor nem jó, mert itt is, ott is nyom valami tappancsszerűség, feküdni meg pláne nem jó, ezért az éjszakáim sokszor rosszak, mire kitalálom hogy hogy lenne jó, és mire körbebástyázom magamat rájövök, hogy wc-re kell mennem, vagy Matyinak van valami gondja az alvással. 

A másik nagy változás, hogy az én álomszuszék lágyan fészkelődő Porontyom mára már a múlté,  én a hirtelen érkező hideg rovására írom, és a nap bármely szakában szinte képes olyan hullámmozdulatokat véghezvinnni, amit szerintem egy hip-hop táncos is megirigyelne, ha látná. Vagy ha nem hullámzik, akkor beékeli a kis lábát, többnyire a bordám közé, vagy nem tudom hová, és nyom... tisztára mint a bátyja.  Ő is hidegfront érzékeny volt,ami egy decemberi gyereknél igen áldásos, van is mögöttünk jópár átsírt nappal és éjszaka, és úgy látszi ezt másodjára sem úszom majd meg. De hát Matyival is túléltük valahogy az a néhány kemény hónapot, majdcsak most is lesz valahogy. 

De hiába a hideg, és az eső, nincs megállás, Matyi örökmozgó üzemben van, és ezt csak megnehezíti, hogy a kint töltött idő csak a töredéke a szokásosnak, így estére eléggé oda tudok lenni... nemhiába, az erőnlétem már nem a régi. Jó lenne most egy kicsit begubózni, puha pléddel takarózni, meleg teát kortyolgatni, és nem csinálni semmit. Kicsit rákészülni a télre, az előttünk álló eseményekre, kicsit ráhangolódni a Kisöcsire, hogy csak mi ketten... nem pedig csak sodródni az idővel, ami hipp-hopp eltelik, és itt a december, és én még mindig nem fogtam fel hogy egy örökké működő gépezet része vagyok, ami sosem áll meg. 

A 28-dik hétre újra hű társam lett a savlekötő, és most már az is marad erre a hátralévő néhány hétre. Szinte mindegy hogy mit eszem, és mennyit, eszem-e egyáltalán.  Matyival aggódtam, hgoy ez már örök életemre így marad, és nem fogok tudni soha többet jóízűen enni, de elmúlt, szerencsére, így most nem aggódom... 

Mostanában valahogy így:

 

Szinte eseménytelen napok eseményei képekben

A rossz idő beköszöntével kicsit népmesések lettek a napjaink, történik is valami meg nem is, tudnék is írni, meg nem is, szóval olyan minden és semmi egyszerre.  

Képes beszámoló következik Matyi elmúlt néhány napjáról.

Egy ideje rákapott a rajzolásra. Most hogy jön a tél, a hideg, az eső, ez számomra örömteli.

Aztán, Lilu után szabadon, Matyi is segít a háztartásban, többnyire seper, de ha kell porszívózik is, be- és kipakolja a mosógépet (nem mindig ruhával), leszedi a száraz ruhát( és a kevésbé szárazat is) a szárítóról. Szóval ott teszi magát hasznossá, ahol csak tudja, vagy ahol épp eszébe jut. 

Aztán, történt egy kis fazonigazítás, mert bármennyire is rövid és szőke, és kicsi a haja, az őszi szél már igen-igen felborzolta, és akkor igencsak muris látványt nyújtott a mi csaknem 2 évesünk, és hát ez ugyebár tűrhetetlen... egy 22 hónapos is adjon magára!!! Matyi, kezében egy dezodoros flakonnal békésen tűrte a birkanyírást, és szebb lett mint valaha, igazi kisfiú:)

És végül.... a kedvenc képeim:) Mivel Matyira minden délután rátör a mehetnék, tökmindegy milyen idő van, tökmindegy, hogy esik-e vagy fúj, így ő is kapott egy esőmenő szettet, ami egy esőkabátból és egy gumicsizmából áll. Igazán mulatságosan néz ki benne, de imádom:)

Fura

Régóta ígérgettem már a kollegáimnak, hogy bemegyek majd hozzájuk, de valahogy sosem úgy alakult, vagy nem voltunk itthon, vagy közülük voltak többen szabadságon, vagy hőség volt, vagy eső esett, szóval mindig volt valami. De ma végre összeszedtük magunkat és átbuszoztunk a város túlfelébe. Matyi persze motorral akart jönni, nagy nehezen sikerült lebeszélnem róla, de akkor már mindent ígértem neki, szökőkúttól elkezdve a kavicsdobálásig, mindent, végül a motor itthon maradt. 

Fura volt a régen oly megszokott, oly unalmas, oly hosszú úton megint végigbuszozni, az ismerős, de mégis más járdákon besétálni, és fura volt egyszerűen csak úgy ott lenni is. Fura volt, hogy valaha, (nem is volt az pedig olyan régen) minden egyes napomat ott töltöttem, fura volt hallani az ismerős készülékek rég elfelejtett zúgását, az ismerős emberek hangját. Fura volt elképzelni, hogy ha nem lenne Pocaktesó, akkor néhány hónap múlva én is újra részese lennék valaminek, aminek most nem vagyok része. És bár tudom, hogy jó döntés volt hogy így egyben vállaltuk a gyerekeket, mégismost kicsit visszahúzott a szívem. Néhány pillanatra kedvem lett volna munkába állni, véleményt alkotni, és döntéseket hozni, szakmaiakat, nem gyerekeseket. A következő pillanatban pedig azt éreztem, hogy nem, semmi pénzért nem cserélném el a mostani életemet itthon, a munkahelyi pörgésre. Fura volt, mert minden olyan volt mint régen, mégis más, mégsem ugyanaz. Lehet, hogy én változtam?

És azt is tudom, hogy egyszer el fog jönni az idő, amikor visszamegyek dolgozni, és akkor biztos nem a nosztalgia részét fogom érezni, hanem azt, hogy el kell válnom a gyerekeimtől, egész napra. Ez ma még teljesen elképzelhetetlen számomra. Matyival még úgy össze vagyunk nőve, még olyan kicsi. Szóval biztos nehéz lesz. De egyszer ez az idő is el fog jönni. De az még odébb van, szerencsére. Húúú belegondolni is félek, milyen lesz dolgozó anyának lenni. 

Matyi persze előadta a TündérMátyás demóját, és persze mindenki odavolt, hogy milyen nagy már, mert amikor utoljára látták, akkor még a bébihordozóba vittem, (hát ilyen sűrűn járok arra). És hogy milyen szép, és hogy tiszta Apja, és egyébként is. 

Aztán hazafelé sikerült olyan busszal jönnünk, ami tele volt tizenéves lányokkal.... rá kellett jönnöm, hogy generációs különbségek vannak közöttünk, és én biza' már baromi öreg vagyok hozzájuk képest... azt a semmiértelmenincsen csivitelést amit 4-5 csaj levágott fennhangon, na hát azt mindenkinek hallania kellett volna, vagy inkább senkinek.....Deee, az utazás végére vissza kellett szívnom minden csúnya gondolatot, ami megfordult a fejemben, mert leszálláskor egyikük önként ajánlotta fel, hogy segít levenni a buszról a babakocsit. Szóval van remény:) (Persze a másik 4 hátulról cikizte, hogy húúúú, te milyen jólnevelt vagy, de ezt én már kizártam a fülemből, és csak a szépre emlékezem.)

 

Szóval fura, de esemény- és élménydús napot tudunk magunk mögött. Matyi hazaérkezés után gyorsan lerótt néhány kört a mocijával, aztán álomba zuhant. Gondolom kimerítette a több órán át tartó TündérMátyáskodás. Hát nehéz feladat is az, kérem szépen:)

Matyiszavak 2.

Matyi félelmetes módon elkezdett minket utánozni beszéd terén. Most már aztán tényleg mindent próbál utánunk mondani, és sajnos mond is. így most már nagyon kell figyelni, mikor mit ejtünk ki a szánkon. Persze az ismételt szavaknak a nagyobbik része nem képezi a szókincsét, én is elfelejtem tőle újra kérdezni, és ő is elfelejti. Mondjuk a múlt héten még tudott 1 csúnya szót, legalábbis szerintem az volt, de először nem vettem róla tudomást, majd többször rászóltam, hogy ilyet nem mondunk, és mintha feledésbe merült volna, mert néhány napja már nem hallom tőle. Pedig alapból nem használunk csúnya szavakat, úgy látszik azért mégiscsak becsúszik egy-egy. Azóta jobban figyelünk.

Szóval Matyi fecseg. Sokszor értelmesen, és van hogy egymás mellé is tesz már két szót, ami passzol. Teregetés közben mondogatja, hogy melyik ruha éppen kié. Magát még mindig babának hívja, de mondta már kétszer is hogy Máté.

Vannak, amiket már szépen megtanult, a nénit például a nyunyu-ból néni-vé fejlesztette. És van egy csomó új szó is. Próbáltam levideózni, de persze sok új szót nem mondott többszöri kérésre sem, ilyen a bicikli, amit nem is tudok leírni, mert olyan furcsán mondja.

az állatkert hatására rágyúrtunk az állatokra, és azóta mondja a zsiráfot, a vizilovat(bijjo), a medvét,(manga) a rókát(jóka) a halakat csak utánozza. A kakas az kakaó, és vannak még a hápik, és a pipik. Másik favorit a járművek, már elkülöníti a motort, az autót, a villamost(vijjanyo), a buszt, a repülőgépet (ple) és a hajót. Sőt, felismeri a Papa, és az Apa autóját is, ezeket mindig meg is mutatja az utcán.

A gomb bombából mumba lett, a zokni pedig jokka, az ágy pedig ági.

Korábban azt gondoltam, hogy majd szépen vezetem, mikor mit mondott éppen újat, de nem tudom, mert minden nap ezer új dologgal örvendeztet meg. De így is van ez rendjén.

A videó sajnos nem tökéletes, mert Matyi öntörvényűen mondja a szavakat, és hiába akarom én hogy mondjon valamit, ő nem és nem, rávág valami tök mást. De aranyos:) És a kedvencem még mindig a pempi, amit azért sokszor bedob magától is.Ja.... és hogy a haját miért a konyhában keresi, azt nem tudom:))))

Felváltva

Matyi új ágyának kihasználtsága még nem egészen tökéletes, de nem panaszkodom, és nem is erőltetem. A nappali alvásait rendszerint ebben hajtja végre, és ha2 házzal arrébb nem kopácsolnának folyamatosan már napok, vagy hetek óta, akkor talán nem csak 1 röpke órára sikerülne Álomföldre utaznia. De egyelőre most ennyi adatott meg, lesz majd talán jobb is. Éjszaka többnyire a saját helyén indít, és békésen alszik olyan 3-ig, és rendszerint ezután már közöttünk landol. Én nagyjából 2 körül kelek, wc-re kell mennem, és ekkor már nagyon várom, hogy MAtyi jelezzen,de azért szépen betakargatom, és fülelek. Rossz még Nekünk nélküle, még akkor is,ha így több a helyünk, de hiányzik a szuszogása testközelből, hogy csak kinyújtom a kezemet, és ő ott van, de tudom, hogy mindannyiunknak így lesz hosszútávon a legjobb, főleg, ha már négyen leszünk. Bár szerintem akkor Matyi is vissza fog kívánkozni közénk. 

Aztán olyan is van, hogy egyáltalán nem alszik a helyén, hanem csak velünk. Mint pl. szombaton este, amikor szállóvendégeink voltak, Matyi nagynénije, és Matyi úgy bepörgött, és előadta a Buli van, skacok! című műsort, és még 11-kor is  vérig volt sértve, hogy már aludni kell, így muszáj volt két oldalról hozzábújni, és úgy rávenni az alvásra. 

De tegnap este viszont már én ültem tűkön olyan hajnali fél 5 felé, hogy mi van már, mert Matyi még mindig a helyén durmolt, ölelve a maciját, ami mostanában vált szokásává. Egésze eddig nem igényelt semmi szőrállatot az alváshoz, nem is volt kedvence. Most magához vett egy kutyát és egy medvét, és azokat hurcolja egész nap. Motoroztatja őket, eteti őket, elviszi őket aludni, még be is takargatja őket, szépen, gondosan. 

 

Hogy a tegnapi estének lesz-e folytatása, vagy csak annak köszönhető, hogy szinte egész nap a szabadban volt Őfelsége, nem tudom, de nem is számít. 

 

A tegnap délelőtti kertészkedésre délután rátettünk egy Duna parti sétát, motorozással, kavicsgyűjtéssel fűszerezve. Matyi szokásához híven, bőszen szedegette a kavicsokat, én pedig meggondolatlanul azt javasoltam neki, hogy tegye őket zsebre. (merthogy minden szép példányt az én kezembe akart biggyeszteni) Ezen felbuzdulva a Duna part összes kövét a zsebébe akarta gyűrni, de már olyan nehéz volt tőle, mint a Piroska és a farkasban a farkas, és minden lépésnél csörgött a zsebe, de már alig tudott menni. Aztán szépen lementünk a vízhez és beledobáltuk az összeset. Matyi szívesen meg is mártózott volna, na de hát... Mondtam neki, hogy cipőben vagyunk nem mehetünk a vízbe, erre le akarta venni a cipőjét. Olyan okos! 

 

 

Hát így telnek a Matyinapok mostanában. Élvezzük az őszt, hogy már nincs hőség, de még nincs hideg sem. Hogy séta közben lehet rugdosni a lehullott faleveleket. 

Vasárnap délelőtti kertészkedés

Matyi mindig is nagy kertitörpe volt. Szeret kint lenni, sertepertélni, hasznossá tenni magát, vagy egyszerűen csak rohangálni fel és alá, nagyokat kiabálni. Nagy segítség a gyümölcsszedésben, a virágültetésben, a fűnyírásban, szóval mindenben, a lényeg, hogy kint legyen, és legyen feladata. Aranyos, ahogy jön-megy. A legjobban én mégis azt szeretem, amikor a Fiúk kettesben vonulnak ki hétvégente délelőtt a kertbe. (Ez jó alkalom arra, hogy odakészítsem az ebédet, vagy csináljak ezt-azt, amit Matyival képtelenség, pl. felmosni a konyhában) Matyi úgy követi az apját mindenhová, mint egy kiskutya. Persze okoz néha némi kárt is, de ez benne van a pakliban, bár ilyenkor nem olyan nagy az egyetértés. Én pedig csak hallgatom őket bentről, néha kilesek a teraszról, mi is történik. Így történt ez ma délelőtt is. Én főztem, ők kertészkedtek. Most pedig a két kis dolgos mélyen szundít a szobában:)

 

 

Esténként, ha Apa időben ér haza, akkor van, hogy az udvaron várjuk, vagy megérkezés után még járnak egy kört, hogy minden rendben van-e. ( eközben én ugyancsak  a konyhában tüskénkedem vacsorakészítés címszóval) Ilyenkor ha Matyinak kedve van, becsúszik egy kis foci is.