Szimpi vagy nem szimpi

Máté pár hónapos kora óta foglalkoztat a téma, hogy vajon mi alapján dönti el egy ilyen pici gyerek, hogy kit fogad a kegyeibe és kit nem. Máté kezdetektől furcsán és kiszámíthatatlanul viselkedett az emberekkel, mindegy, hogy ismerős, ismeretlen, rokon, vagy barát. Ő a saját értékítélete szerint osztotta be az útjába akadó felnőtt egyedeket. A gyerekekkel sosem volt baj, azokkal ha nem is kezdett el rögtön bratyizni, de nem ijedt meg tőlük, még a nagyobbaktól sem, max. nem vett róluk tudomást, és járta a maga útját. A felnőttekről viszont sokszor más a véleménye, mint pl. nekem.

Vannak rokonok, akiket  a mai napig sírással üdvözöl és kell neki (jó) pár perc, mire megbékél.De vannak olyanok is, mint pl. a tesóm, akivel kezdetektől fogva egy húron pendülnek, már-már a cinkosságig fajul az ő barátkozásuk. Kölcsönösen imádják egymást, ha a tesóm itt van, akkor megszűnik Máté számára a külvilág, és annak minden zavaró tényezője, még a fogfájás is, és csak ő van, követi minenhová, vele eszik, vele játszik, mindent vele csinál. 

Vannak barátok, ismerősök, akiket Máté feltétel nélkül elfogad, vannak viszont olyanok is, akikkel ha találkozunk ő befészkeli magát az ölembe, és onnan egy tapottat sem hajlandó tenni. Ez egyébként sokszor kellemetlen, és nem győzöm bizonygatni, nem a vendég a hibás. Ő egyszerűen ilyen, és kész. Van akit elfogad, és van akit nem. Persze ez folyamatosan változik, és aki a múlt héten ellenség volt, az lehet, hogy ezen a héten barát lesz. Sajnos ez fordítva is működik, barátból is lehet ellenség. 

Viszont a kukásbácsi, a postásbácsi, Ügyvéd Uram  örök barátok, tőlük nem fél, sőt, integet, kurjongat, ha meglátja őket. Hogy miért van ez, nem tudom.

Próbálok kiigazodni rajta, de ezek miatt a pálfordulások miatt lehetetlen.  Talán majd ha megtanul beszélni, akkor elmondja mi alapján szelektál.