Alkotói válságban vagyok, vagy valami ilyesmi. De az is lehet, hogy most
már tényleg jön a tavasz, és tavaszi fáradtságban szenvedek, és sokszor
csak aludni lenne kedvem.Ezt néha meg is teszem, amikor Máté kidől,
akkor én is mellékuporodom és alszom egy kicsit én is.
Hétvégén nagyszülőknél voltunk, nagyi szülinapját ünnepeltük. Olyan jó
látni, ahogy időről-időre Máté egyre jobban feltalálja magát,
látványosan jól érzi magát másokkal, élvezi, hogy ő van a középpontban
(nem mintha ez itthon másként lenne) és ezt maximálisan ki is használja,
a nagyszülők nagy örömére minden tudományát szépen végigmutogatta
nekik. Aranyos volt. Hogy a finom vidéki levegő, a nagy ebéd, vagy a sok
szereplés volt-e az oka nem tudom, de a hazaúton végig aludt, amit még
sosem csinált, legkésőbb Dabasnál eddig mindig felébredt, most a garázs
előtt úgy kellett kibányásznom az üléséből, és meglepő módon este is
időben ágyba került.
A fogakkal még mindig küzd, néhány jó éjszaka után most megint nyűglődés
volt éjjel 2-től kb. 6ig. Ez nem igazi ébrenlét, és sírás folyamatosan,
hanem csak nem tud alaudni szerintem, forgolódik, néha felsír, de egy
simire megnyugszik. Persze mindez közöttünk történik, így nekem is van
esélyem egy-egy 10 perces szemhunyásra.
Pénteken már azt hittem itt a tavasz, és ennek örömére egy több mint 3
órás sétát tettünk, útbaejtve a fontosabb helyeket a kerületben, mint
posta, közért, és könyvtár és játszótér. A könyvtárban van egy
tengerimalac, amit mnidg megnézünk, Matyi nagyon szereti, szerintem
Hunor Dörzsijét véli felfedezni benne, de aranyosan ütögeti a ketrecét,
és alig lehetett lebeszélni róla, hogy ne tologassa körbe a polcok
között. Én egy szatyornyi könyvvel távoztam, Feri meg is jegyezte, hogy
mi lesz ha kiolvasom az összes könyvet ami létezik, erre amúgy én is
szoktam gondolni, de aztán eszembe jut a fejemben létező lista, hogy mi
mindent szeretnék még elolvasni, és akkor megnyugszom, hogy van még pár
dolog a tarsolyomban. És hát ott vannak még a kortárs írók, akikre azért
lehet még számítani. Tény, hogy az elmúlt 1 hétben 2 könyvnek tettem
pontot a végére, minden nagyobb erőfeszítés nélkül, köszönhető ez
Matyinak, aki mostanában elég demóverziósan működik, úgyhogy félek is
kicsit, hogy meg lesz ennek a böjtje is.
Visszavonhatatlanul közeledik a tavasz, a kertben már nyílnak a
hóvirágok, felütötték fejüket a krókuszok és a tulipánok, rügyeznek a
fák. Lassan jó lesz kiülni a teraszra és magamba szívni a friss
virágillatot, és süttetni az arcomat a tavaszi napsütésben. Már nagyon
várom.
És végül. Mindig irigyeltem a Hunor kincsesdobozából előkerülő
retrojátékokat, valahogy a mieink elkeveredtek valahová az idők során.
De most hétvégén találtunk a nagyszülőnél egy igazi gyöngyszemet ami még
MátéApué volt valaha. és Máté nagy érdeklődéssel vette birtokba ezt a
kerekes piros macskát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése