Mátét nem nagyon nevezném szociálisnak. Valószínű, hogy ez annak a
következménye, hogy sokat vagyunk kettesben, a családban is Ő az
egyedüli gyerek, (még), és mivel ezideáig nem nagyon komálta a
babakocsit, (lásd előző bejegyzés), így nagyon messzire sem merészkedtem vele.
Most viszont, hogy mozgathatóbb lett, ezt ki is használjuk, és már
többször voltunk barátkozni, illetve fogadtuk mi is kis
pajtásainkat.Eddigi találkozások alkalmával máté nem volt éppen
aktív,leginkább az én 20 cm-es körzetemben elmolyolt valamivel, de szeme
sarkából azért mindig figyelte azt a bizonyos másikat.
Tegnap vendégül láttuk kedves barátnőmet, és 1 éves múlt kisfiát. És
csodák csodája, Máté nem csak a karjaim közül figyelte az idegen
betolakodót, hanem követte őt mindenhová, megküzdött a játékaiért,
fecsegett, magyarázott, egyszóval barátkozott.
Lehet, hogy tényleg most kezd el igazán kisfiúsodni és most már tényleg
nem vagyok neki elég? Mindenesetre aranyosak voltak nagyon, bár nagyon
érződik az a 3 hónap különbség kettejük között, mind méretben, mint
fejlődésben. Hihehtetlen, hogy milyen sok mindent megtanulnak a ygerekek
3 hónap, vagy még rövidebb idő alatt. El sem hiszem, hogy pár hónap
múlva Máté is úgy fog szaladni, mint Dávid most, hogy nem csak kiveszi a
sütifalójából a formákat, hanem bele is teszi, és még egy csomó minden
van, amit Dávid már tud, és csinál, de Máté még nem. Szóval izgalmasak
lesznek az előttünk álló hónapok is.
És néhány kép a két kópéról:
Ilyen egy 2 gyerekes anyuka?
Máté csendben tűrte, hogy Dávid forgassa a széken, mit tűrte? szinte
elvárta:) Szerencsére Dávidnak nagyobb móka volt a pörgetés, mint a
székben ülés, úgyhogy teljes volt az összhang.
Labdajáték:
És elszabadultak az indulatok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése