Lelki társ

Tegnap óta Máténak van egy lelki társa. Lehet, hogy régebb óta is megvan már, de csak most lettem rá figyelmes. Úgy hívják, hogy EDE. Mi nem látjuk őt, csak Máté. De elég sűrű vendég nálunk, mert folyamatosan hozzá beszél. Játék közben, evés közben , pelusozás közben, a telefonban is elmeséli, mi történt Edével. Sok kalandjuk lehet együtt,  legalábbis gondolom erről lehet szó, amikor megállás nélkül csak azt hallom, hogy ede, ede, ede, ede....

Az új szerelem

A hordozókendő. Olyan sokan dícsérték, ajánlották már, hogy néhány napja fejembe vettem, hogy nekem is kell egy. Elmondtam ezt a barátnőmnek, akik szerdán nálunk voltak, és felajánlotta, hogy kölcsön adja z övét kipróbálásra, mert az ő fia nem marad meg benne, és ha esetleg Máténak sem bejövős, akkor felesleges venni. Így is történt, elhozta, és tegnap rávetettem magamat a netre, megkötési technikákat keresni, mert az útmutatót azt sajnos nem találta meg. Egyelőre egyfajta megkötést találtam, és próbáltam ki tegnap, és azt kell mondjam, tökéletesen bevállt. Máté szörnyen élvezte, először ki sem akart szállni belőle, és nekem is nagyon jó érzés volt, szinte nem is éreztem Máté súlyát. Úgyhogy valószínű veszek egyet magamnnak, csak még utána kell néznem a méreteknek, hogy mekkora is kell valójában. 

Én mindig azt gondoltam, hogy én nem vagyok az a kendős fajta, de tegnap rájöttem, hogy ez nem típus kérdése. Egyszerűen jó és kész. Már nagyon várom, hogy élesben is kipróbáljuk Matyival az utazás eme formáját. Szerintem mindkettőnknek nagy élmény lesz. 

 

Így festünk mi hármasban, Matyi én, és a kendő:

 

Barátkozás

Mátét nem nagyon nevezném szociálisnak. Valószínű, hogy ez annak a következménye, hogy sokat vagyunk kettesben, a családban is Ő az egyedüli gyerek, (még), és mivel ezideáig nem nagyon komálta a babakocsit, (lásd előző bejegyzés), így nagyon messzire sem merészkedtem vele. Most viszont, hogy mozgathatóbb lett, ezt ki is használjuk, és már többször voltunk barátkozni, illetve fogadtuk mi is kis pajtásainkat.Eddigi találkozások alkalmával máté nem volt éppen aktív,leginkább az én 20 cm-es körzetemben elmolyolt valamivel, de szeme sarkából azért mindig figyelte azt a bizonyos másikat. 

Tegnap vendégül láttuk kedves barátnőmet, és 1 éves múlt kisfiát. És csodák csodája, Máté nem csak a karjaim közül figyelte az idegen betolakodót, hanem követte őt mindenhová, megküzdött a játékaiért, fecsegett, magyarázott, egyszóval barátkozott. 

Lehet, hogy tényleg most kezd el igazán kisfiúsodni és most már tényleg nem vagyok neki elég? Mindenesetre aranyosak voltak nagyon, bár nagyon érződik az a 3 hónap különbség kettejük között, mind méretben, mint fejlődésben. Hihehtetlen, hogy milyen sok mindent megtanulnak a ygerekek 3 hónap, vagy még rövidebb idő alatt. El sem hiszem, hogy pár hónap múlva Máté is úgy fog szaladni, mint Dávid most, hogy nem csak kiveszi a sütifalójából a formákat, hanem bele is teszi, és még egy csomó minden van, amit Dávid már tud, és csinál, de Máté még nem. Szóval izgalmasak lesznek az előttünk álló hónapok is.

 

És néhány kép a két kópéról:

 

Ilyen egy 2 gyerekes anyuka?

 

 

Máté csendben tűrte, hogy Dávid forgassa a széken, mit tűrte? szinte elvárta:) Szerencsére Dávidnak nagyobb móka volt a pörgetés, mint a székben ülés, úgyhogy teljes volt az összhang.

 

 

Labdajáték:

 

 

És elszabadultak az indulatok:

 

Sétálunk

A séta Mátéval sosem volt egy egyszerű dolog. Sosem jöttem rá, mi az oka annak, hogy utálta a babakocsit, hiába próbálkoztam mindennel, hogy neki jobb legyen, nem segített semmi, és mindig hatalmas sírással kezdtük és végeztük a sétát, közben pedig volt egy röpke alvás.

Azt az álomképemet, hogy én majd vidáman sétálgatok a gyönyörű, mosolygós gyerekemmel a tavaszi napsütésben hamar lerombolta. A végén már annyira elfajultak ezek a hisztik, hogy öncélú sétálgatásba bele sem kezdtem, csak akkor tettem babakocsiba, ha feltétlenül menni kellett valahová, vásárolni, postára ilyesmi, egyébként pedig vagy a teraszon, vagy a kertben levegőztünk. Egy-egy ilyen utunk alkalmával én már indulás előtt tiszta ideg voltam, mert tudtam mi vár rám, és annyira utáltam már a rámszegeződő lesajnáló vagy épp szemrehányó tekinteteket. 

Aztán egyszercsak Máté elkezdte élvezni a sétákat. Ez kb. 1 hónapja történt, éépen egybeesett az első lehulló falevelek megjelenésével. Magam sem hittem el, hgoy amikor beültettem, bekötöttem, kimentünk a kapun, és még mindig némán, vagy épp vidáman fecserészve ücsörgött a helyén, nem kívánkozott ki, nem csapott hisztit, egyszerűen csak ült, és bámészkodott. Én pedig annyira örültem, hgoy szinte könny csordult a szemembe. Azóta volt már sok jó nagy sétánk, és ha el is kezdett nyűgösködni akkor egy piskótával el lehetett hallgattatni.

Feri szerint a Matyi biztos későn érő tipus, és csak most érett meg a babakocsizásra. Hát lehet. Nem tudom. Az is lehet, hogy a lelki cérna, ami minket összeköt, az mostanra nyúlt annyira, hogy az a 30 cm ami elválaszt minket egymástól ilyenkor az már nem távolság. Szóval nem tudom az okokat, sem arra, hogy eddig miért nem szerette a kocsit, sem arra, hogy most miért tűri. Most egyelőre élvezem az új helyzetet, és igyekszem minél jobban kihasználni. Kár, hgoy lassan az időjárás nem fogaj engedni a hosszú sétákat. De addig mi csak megyünk-megyünk-megyünk....

7 dolog

Egy újabb blogjáték, melyre most Vikci kért fel, mégpedig, hogy osszak meg Veletek 7 dolgot magamról. Én örökké bajban vagyok az ilyen játékokkal, mert úgy gondolom elég nyitott könyv az életem, és nemcsak a blog miatt, egyébként is ami a szívemen a számon, de teszek egy próbát, hátha tudok még újat mondani.

Nos:

 

1. Örök kételyeim vannak az anyasággal kapcsolatban. Még mindig nem tudom, kellően megérettem-e erre a hatalmas feladatra, pedig Máté lassan 1 éves lesz. A kezdeti pánikom azért már jócskán leapadt, és ahogy Máté nő úgy válok én is Anyává.

 

2.  Szeretek utazni, bárhová, de ha ez tengerpartra és repülővel történik, hát akkor talán az álmaim netovábbja. De imádom a hegyeket is, főleg ősszel, kizárólag autóval szerpentinen felmenőset, de egy kellemes sétával a jó levegőn is megelégszem.

 

3. Internet, Barátok közt, és Helyszínelő függő vagyok. Internet nélkül már nem élet az életem, a BK-ból ha csak egy mód van rá nem hagyok ki egy részt sem, Helyszínelőből van olyan rész, amit már vagy 10-szer láttam, és a Grissom-os széria a kedvencem, plátói szerelem fűz Gil Grissomhoz.

 

4. Azt már mindenki tudja, hogy reggeli kávé-függő vagyok, ha nem kapom meg ébredés után 5 percen belül, az egész napom tönkre van menve. a kávézás egyébként hobbi is, imádom a hangulatos kávézókat, nyáron egy jeges kávéval, télen egy forró csokival.

 

5. Szeretek süppedős fotelban ücsörögni egy jó könyv társaságában, egy bögre meleg teával magam mellett. De napsütéses időben a teraszon ücsörögve is elvagyok a fent említett könyv és a tea társaságában.

 

6.  Szeretem a társaságot, az embereket magam körül. Szeretem a zajos szórakozóhelyeket, a füstös kocsmákat, a csendes borozgatásokat, de szeretek egyedül is lenni, (ez az ami ugyancsak régen volt már, és soká lesz újra), amikor belemerülök egy kád forró vízbe, és nem kell sietnem, aztán megnézek valami csajos filmet, aztán lásd. 5.pont. 

 

7. Végül, amire egyáltalán nem vagyok büszke, de nem tudok megváltozni: sokszor hisztis vagyok és türelmetlen, ilyenkor semmi sem jó, nem lehet a kedvemre tenni, semmi sem tetszik.

 

Ennyi! 7 embernek kéne továbbadnom a feladatot, de az már nagyon olyan lenne, mint egy rossz köremail, úgyhogy nem adom tovább senkinek, és továbbadom mindenkinek, aki szeretné Velünk megosztani 7 titkát.

Két újabb

Máté két napja elég nyűgösködős volt, de nem volt annyira vészes, hogy ne lett volna kezelhető. Aztán tegnap este végre bepillantást engedett a szájába és két pici hólyagocskát láttam. Úgyhogy ez volt az ok mindenre. Persze még nincs vége a dolognak, még nem törtek át teljesen, de ma reggel már jobban látszódtak, mint tegnap este. Lehet, hogy van egy harmadik fogacska is, de azt egyáltalán nem hagyja megnézni. Amiről most szó van az a felső metszőfoga, a jobb oldali, ( a bal már kint van) és a mellette lévő oldalsó metszők. Ebből látom az egyiket, a bal oldalit, hogy már kint van a csücske, de a másik oldalon nem látok rendesen, de mintha ott is lenne egy kis csíkocska. Hogy alul mi a helyzet, azt a jó ég tudja, ott egyáltalán nem látok semmit.

Szép lassan 5 fogúvá cseperedik a kis manóm. De az is lehet, hogy 6 fogúvá:)

Vadasparkban

Máté az utóbbi időben élénken elkezdett érdeklődni az állatok iránt. A kertünkben kóborló cicák után már régóta kurjongat, aztán a  HuncÚréknál töltött múltkori délután olyan lelkesen simogatta a cicát, majd hozzá is bújt, hogy úgy gondoltuk jó móka lesz, ha elmegyünk a budakeszi vadasparkba

bemelegítésképpen egy későbbi állatkertlátogatásra, amit most még kicsit korainak gondoltunk. Máté persze megint a megérkezésre aludt el, így a madarakkal kezdtünk, amit Ő egyébként sem értékelt volna még nagyon, be kell valljam én  tartom sokra őket, de azért megnéztük. Máté valószínű megérezte, mikor kell felébrednie, mert pont akkor nyitotta ki szemét, amikor a madarak zárásaképpen egy pózoló sast csodáltunk meg, irtó mókás volt, ahogy feszített a fényképezőgépek előtt, még a szárnyát is kinyitotta, és körbe is fordult, mint egy igazi modell. Máté persze hozta a nyápic formáját és megijedt tőle.

De aztán tovább mentünk a szarvasok és egyéb nagyvadak irányába, és ezt már Ő is sokkal jobban élvezte.  Persze a nyugalom egyik kulcsfontosságú tényezője a piskóta volt, aminek mindig ott kellett lennie a kezében. És ott is volt, de azt már csak akkor vettem észre mikor itthon nézegettem a fényképeket.

Máténak nagyon tetszettek a szarvasok, érdeklődve figyelte őket,  meg a kicsit nagyobb gyerekeket is, akik füvet nyújtogattak nekik. Ő a piskótájával kínálta  az őzikéket, szerencsére ők nem kértek belőle.

Hazafelé beültünk egy étterembe, enni valami meleget, mert az idő azért elég csípős volt, igaz, később már kisütött a nap. A szomszéd asztalnál valamilyen öregdiák találkozó lehetett, 3 öregúr és 3 öreg hölgy képviseltette magát. Matyi persze rögtön kokettálni kezdett az egyikkel, majd mire befejeztük az evést, már az egész asztaltársaság vele volt elfoglalva, és őérte ujongott. Máté persze élvezte, hogy középpontban van. Deszertként még magába bolondította a pincérfiút és a pincérlányt is. Búcsúzóul az idős asztaltársaság olyan jókívánság halmazzal bombázott le bennünet, hogy az kitart egy darabig, kaptunk isten áldásától a jó egészségig mindent.

Képekben:

Itt még alszik:

Itt már vidáman piskótázik:

Szarvast néznek:

Megkínálja a piskótával a szarvast:

Huncutul néz, de persze itt is tele van a szája:

És a mostanában tökélyre fejlesztett mátéfintor:

Álmaim

Cuckától kaptam a felkérést, hogy osszam meg Veletek álmaimat az elkövetkező 1, 2 és 3 évre. Nos kicsit bajban vagyok, mert nincsenek nagyratörő álmaim, de lássuk csak!

1 év múlva: 

Máté közeledik a 2 éve felé, és az idővel haladtával rosszcsontsága exponenciálisan nő. Sétáink alkalmával taposómotorjával megállíthatatlanul száguld a játszótér felé, én pedig kényelmes tempóban követem őt a babakocsival, amiben békésen szundikál a legkisebbik Mészáros, egy tündéri kislány. A kellemes őszi napsütésben a játszótéren várjuk haza Apát, Máté falevelet és gesztenyét gyűjt neki, amiből hazaérkezvén bábukat és képeket alkotunk közösen. Este boldog mosollyal térek nyugovóra, hisz másodszülöttem menetes mindenféle gyermekkórtól és békésen alszik reggelig, én pedig másnap is élvezem a kétgyermekes anyukák boldog életét. 

2 év múlva:

Máté 3 éves, másodszülött közeledik az 1-hez.  A mindennapi életünket a móka és a kacagás tölti ki. A két hetes tengerparti nyaralásnak köszönhetően kipihent és fitt vagyok. Jobb formában vagyok mint valaha. Lakásunkat egy nagyobbra cseréltük, kétbeállós garázzsal, hogy én is be tudjak állni a Feritől kapott kis városi autómmal, amivel a gyerekeket fuvarozom babaúszásról, játszóházba. A házhoz persze kert is tartozik, amit szép zöld fű borít, már el vannak ültetve a tavszi hagymások. A kert végében lugas, és egy nagy családi hinta, ahol a kellemesen meleg őszi estéket töltjük. 

3 év múlva:

Máté már igazi nagyfiú, 4 éves. Másodszülött bölcsibe készül, mert én végre megtaláltam álmaim családbarát munkahelyét, ahol napközben a tudománynak élek, de mindig időben el tudok indulni a gyerekekért, sosem ők a legutolsók az oviban/bölcsiben. Máté a kis háromkerekűjével teper hazafelé, mi csajok gyalog követjük. Másodszülöttnek két copfba van a vörös haja, csinos masnival összefogva, és hazáig fecseg mindenféle csajos dolgokról.Jól érzem magam a bőrömben, frizurám van és csini ruhám.  Jól tudok lavírozni a családanya, a jó feleség és dolgozó nő szerepei között.  Anyagi helyzetünk megengedi, hogy nyáron nyaraljunk, télen teleljünk, Teljes az összhang. Teljes az életem!

E heti

Nem szoktam horoszkópokat olvasgatni, most véletlenül mégis elolvastam a tévéújságban lévőt. Azt mondja, ezen a héten könnyen megfázhatok, ha nem öltözök fel rendesen. (mintha csak az anyukámat hallanám:) Aztán idézem: Ne kapkodjon, kúrálja ki magát...., feküdjön, igyon sok hársteát, és pozitív gondolatokkal fejében aludjon sokat.

Na ezek közül csak a hárstea van meg, a többi no comment:)

A nap többi része

A zenebölcsiből rögvest Hunor pajtásunk felé vettük utunkat, és egy újabb kellemes napot töltöttünk el együtt. Aranyosak együtt nagyon,  és biztos sokat tanulnak is egymástól, bár szerintem inkább csínytevéseket. Koruknál fogva, ( 2 hét előny Hunornál) Nagyjából ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket, így nagy egyetértésben tudták rázni és ütögetni szegény Dörzsi ketrecét, rángatni a lámpazsinórt, meg ilyesmi. Aztán mindkét rosszcsont röpke nyugovóra tért, Hunor nem is olyan röpkére, Mátét pedig szinte a macska oldalára borulva érte utol az álom. 

Kellemesen elfáradva tértünk haza, be kell valljam, hgoy teljesen elszoktam a városi tömegközlekedéstől, és egy-egy ilyen út alkalmával annyi impulzus és "élmény" ér, hogy most tudnék aludni én egy órácskát. De Máté persze pörög, szóval alvásról szó sem lehet. 

Zenés manófoglalkoztató

Ma végre, hossz, több hónapos készülődés után végre eljutottunk a zenebölcsibe. Én nagyon készültem ide, főleg, mióta Mátéban felfedezni véltem az elveszettnek hitt muzikalitást, és nemcsak hogy táncol, ha zenét hall, de ha épp valamelyik kedvenc csendül fel, amiből egyre több van, akkor még éneklésre hasonlító hangokat is képes kiadni magából.Korábbi informálódásaim alapján én abban bíztam, hogy majd itt szépen elmagnózgatunk, közben énekelgetünk, mondókázgatunk, ami alapvetően így is volt, de 80%-ban ez inkább zenei kíséret nélküli dalolászás volt/lett volna. Na hát meg nekem nem nagyon megy. Vagyis ahhoz hogy menjen, vagy legalábbis azt higgyem, hogy megy, ahhoz nekem bizonyos mennyiségű alkohol kell a szervezetembe. Na de mégis hogy nézne az ki, hogy de. 10-kor két felessel megerősített önbizalommal térnék be egy zenebölcsibe bújj bújj zöldág-at énekelni? És egyébként sem tudoom már mikor volt utoljára a szervezetemben az a bizonyos mennyiségű alkohol.

Szóval nem tudom, hogy nekem való-e ez a zenebölcsi. Mert alapvetően Máté az itthoni közös zenehallgatással is egész jól elszórakoztatja magát.  Tehát még nem döntöttem, hogy mennyire leszünk látogatói az efajta happeningeknek. 

Máté sújtotta övezet

Mármint a lakás. Egyszerűen nem tudok lépést tartani Máté felfedezési- és rendetlenségcsinálási vágyával. Azt, hgoy naponta 10szer kipakolja a pelusait a zacskóból, és hogy minden ruhát, amit megtalál, akár polcon, akár fogason, széken, szárítón bárhol, legyen az vasalt, vagy vasalatlan, frissen mosott, vagy szennyes, Ő lehúzza, megrázogatja, megnyalogatja, ölelgeti, tapicskolja. Kedvenc darabjaival végigszáguld a szobákon, majd valahol ottfelejti. Nem akadály neki a harmonikaajtó, amit egy mozdulattal félrelök, ha az útjába áll, és nem akadály neki az én tiltó szavam sem. Visszanéz, és a szemembe vigyorog. (Most épp egy pelussal a kezében kivándorolt az előszobába) 

Szóval a mai mérleg:

-2 csomag kipakolt pelus

-1 csomag szétszórt és darabokra tépett szalvéta

-1 db kiborított tárolódoboz

-2 db szárítóról lerántott ing

-az összes hűtőmágnes hűtő alá való begyömöszölése sikerrel. A kiszedés még csak félig sikerült:) 

-fél üveg szétlocsolt tea a szőnyegen

És még csak délután 3 óra. Gyermekem kreativitása azt hiszem nem ismer határokat. Mikor lesz már este?

Ma reggel

Éppen Apával skájpoltunk, ez olyan 8 óra körül lehetett, a reggeli kávémon még éppen hogy csak túl voltam, amikor csöngettek. El nem tudtam képzelni, ki lehet az hajnalok hajnalán, kicsit mérges is voltam, mert Máté még pizsiben volt, és hátegyedül ugye nem hagyhatom a lakásban. Kinéztem az ablakon, hogy érdemes-e egyáltalán kimennem, és egy rendőr állt a ház előtt. Hoppá, ennek fele sem tréfa, gondoltam jobb lesz ha kinyitom az ajtót. Első gondolatom az volt, hogy a bolond szomszéd miatt vannak már megint itt, de nem, kiderült, hogy a szomszédba betörtek az éjszaka, és elvitték az autót. Udvariasan érdeklődtek, nem észleltem-e valami furcsát az éjjel. Én persze nem észleltem semmit, vagy sajnos, nem tudom. Pedig fennt voltam 3kor és 5kor is, de hát nem figyeltem én másra csak Mátéra. Érdekes egyébként, hogy Máté egy kis nyösszenésére is felébredek, de szerintem ha hozzánk törnek be, azt sem észleltem volna. Szóval ez történt. Első dolgom volt, hgoy leellenőriztem a mi autónk meglétét, megvolt. Még szerencse, hgoy a babakocsit amit napközbne a tersaszon tartok, éjjelre mindig behozzuk. Fő az óvatosság.

Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha egyszer hozzánk is betörnének, pláne akkor ha mondjuk egyedül vagyok itthon Manóval. Főleg azok után, hogy pár hónapja az alattunk lakó fiúnak vitték el a létráját. Most meg a szomszéd autója. Hát mi jöhet még? 

A Római-parton

Amióta itthon vagyok, és nem járok dolgozni, azóta nem csak belvárosból,hanem Dunából is elvonási tüneteim vannak. Akkoriban minden nap megcsodálhattam szépségét, és engem, mint vidéki lányt, mindig elbűvölt a Duna nagysága. Ezért a hétvégi utunkat tekintve nekem csak annyi kikötésem volt, hogy Duna partra menjünk. A Margitsziget, és a Római-part maradt fenn a rostán, és az utóbbi mellett döntöttünk, egyrészt, mert a szigetre az talán utolsó szép hétvégére való tekintettel nagy tömeget sanszoltunk, meg egyébként is ott már sokszor voltunk. Szóval a Rómaira mentünk.

Szeritnem Máténak is kedvence lehet az ősz, csakúgy mint nekem, mert mióta hullanak a falevelek, egyre több békésen nézelődő sétánk van, a szokásos sírós-hisztizőssel ellentétben.

Pont mire odaértünk Máté akkorra aludt volna el az autóban, úgyhogy gyorsan átpakoltuk a babakocsiba, és aludt is mint a bunda, mi pedig szívtuk magunkba a friss Duna szagú őszi levegőt,  és csodáltuk a természetet. Mikor Máté felébredt, ő is becsatlakozott a bámészkodásba, vagy éppen hangos üdvrivalgással köszöntötte a szembejövőket. Szóval nagyon élvezte a programot.

A kirándulást természetesen sült hallal koronáztuk meg, vétek lett volna úgy hazajönni, hogy nem eszünk halat. Kényelmesen letelepedtünk panorámás asztalhoz, Mátét nagyon lekötötte a látvány, a hajók és a kacsák. Nagy örömében kicsit meg is rágcsálta a korlátot.  De a hal is nagyon ízlett neki, bár mostanábna minden ízlik neki, ami a mi tányérunkon van, legyen az bármi.

Nagyon szép nap volt, kellmesen elfáradtunk, Mátéból is kiszívta a levegő az energiát, mert az utóbbi napokkal ellentétben már fél 9-kor aludt, és ma reggel csak 9kor volt hajlandó kimászni az ágyból. (Leszámítva, hogy 5kor oda kellett vennem magam mellé).

És akkor képekben:

És a táj:

Ja és hazafelé az új Megyeri hídon jöttünk, az én kívánságomra. Először kicsit gyagyásnak gondoltam magamat, amiért így be vagyok sózva egy híd miatt, de aztán rájöttem nem csak én vagyok ilyen, sokan sétálgattak a hídon, szerintem ők is csak azért hogy megnézzék.

Ja és a rómain láttuk Szekeres Adrienn-t és a családját, jobban mondva Feri hívta fel a figyelmemet rájuk. És hát Ő nagy-nagy kedvencünk nekünk:)

Autóztunk mindenfelé

Sűrű nap van mögöttünk, de jó is volt azért pedig nem csináltunk semmi extrát. Viszont sokat autóztunk. Először bementünk a Deák térre, mert eurot akartunk váltani. Mivel Feri az olaszországi munkájáért euroban kapja a fizetését, van egy csomó euronk. És most hogy válság van, és gyenge a forint, most érdemes átváltani, mert így jól jövünk ki a buliból. Plusz szerencse nekünk, hogy a válság miatt a bankok nem adnak egymásnak pénzt, így rá vannak szorulva az állampolgárok pénzére, ezért emelték a betéti  kamatokat. Na mindenzt persze nem saját kútfőből írtam ám ide le, hanem Feri tanított rá reggel, kávézás közben. Szóval beautóztunk a Deák térre. Jó volt, mert ma ugyebár munkanap volt papíron, és ilyenkor mindig olyan felmás a közlekedés, se nem szombati, se nem hétköznapi. Én pedig nagyon élveztem, rájöttem, hgoy elvonási tüneteim vannak belvárosból. 

Aztán Mekiben kajáltunk, Máté közben elaludt, nekünk pedig még kedvünk volt autózni, így most nem tescoba mentünk, hanem Auchanba. Máté nagy kópé volt a boltban, és nem ezért de kapott egy tapogatós könyvet amit azóta úgy olvas mint a nagyok. Aztán itthon főzés, Feri lement a kertbe, így ketten főztünk Mátéval. Mondjuk Ő inkább csak hátráltatott, de alapvetően jól viselkedett, elfoglalta magát. Leginkább azzal, hgoy mindenhonnan le-, és kipakolt, én pedig vissza. DE legalább nem nyűgösködött és tudtam haladni. 

Holnapra is szép időt mondanak az időjósok, így mi is valamilyen szabadtéri kirándulós programot tervezünk, de még nem tudjuk hová, aztán pedig borjúpaprikást, amit először fogok főzni, pedig nagyon szeretjük, csak eddig valahogy nem csináltam. Remélem jó lesz majd!

Magányra vágyik

Tudtam, hogy előbb-utóbb el fog jönni az idő, amikor a fiam már nem igényli a társaságomat. De hogy ilyen hamar, azt azért nem gondoltam volna. Azt hittem, van még előttünk pár kellemesen összebújós év, én olyan 15 körüliben gondolkodtam. De ma eljött az idő, mikor Máté magányra vágyott, és ezt tudtomra is adta, mégpediglen úgy hogy szépen bevonult a szobájába, de mivel én éppen mást csináltam, mindig kihoztam őt onnan, jobb szeretem, ha szem előtt van. Aztán Ő ráunt erre, és amikor megint bevonult a szobába, egyszerűen becsukta az orrom előtt az ajtót, jelezve ezzel, hogy persona non grata vagyok az ő kis birodalmában,és bentről nagyokat kurjongatott. Kb. 5 mp.ig volt bent egyedül, ennyi kellett mire felfogtam mi történt, de ez is elég volt neki hogy kieszeljen és véghez vigyen egy újabb rosszaságot. 

Reggelente egy kis tálkában szoktam bevinni egy kis langyos vizet, mosdáshoz. Ezt ma nem vittem ki közvetlenül az öltözés után, hanem csak letettem a mellettem lévő lavórba, ami ugyancsak bent maradt a legutóbbi teregetés alkalmával. Máté beleborította a kistálból a vizet a lavórba, és beleült. Mikor bementem ott feszített a lavór közepén, vizesen, és büszkén vigyorgott, lóbálta az üres tálat a feje felett. 

Persze nem tudtam rá haragudni:) 

Orvosnál és ami utána jött

Most értünk haza.  Jó fej volt a doki, megcsodálta Matyit a váróban, azt mondta le sem tagadhatnánk:) Feri szerint (persze csak mókából mondta) Azért nézte meg olyan alaposan, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem cserélte el egy másik babával. Aztán én bementem, és rögtön azt kérdezte, hogy mikor szeretnénk kistestvért. Mondtam, hogy az majd a vizsgálat után kiderül. Szerencsére mindent rendben talált, úgyhogy elvileg nincsen akadálya a kistesónak. Illetve csak egy akadálya van, hogy F. minden második héten Milánóban van még mindig. A császáros hegek kívül-belül szépen meggyógyultak, és a miómáim sem jöttek vissza. Ez az örök parám, hogy idő előtt visszanőnek, de most azt mondta a doki, hogy egyelőre nem kell rájuk számítani. De előbb-utóbb biztos megint lesznek, de csak sokkal később, és addigra már úgyis lesz egy csomó gyerekünk. A rákszűrésnek 1 hónap múlva lesz eredménye. 

Hamar végeztünk, így bementünk intersparba. és akkor már kajáltunk is az Árkádban. Nagyon nem kellett semmi, mégis jól telepakoltuk a kocsit. Nem voltunk sokáig, Máté mégis pont mire már mentünk fel a mozgólépcsőn összepisilte magát. Már átütött a nadrágján. Gondoltam mindegy, adok neki a kocsiban egy tiszta pelust, legalább az legyen neki száraz, és hazáig már kibírja a nadrágban, annyira még nem volt gáz. Ő persze elmászott a pelus elől, ráült a levett nadrágjára és rápisilt még egy adagot,hogy végképp használhatatlan lett. Már nem tudtam rá visszaadni. Úgyhogy bodyban kellett hazahozni. Persze jól befűtöttünk a kocsiban, mert a bodyja is nedves volt, és nem akartam hogy megfázzon. Majd megsültünk. Rá akartam teríteni a kabátomat, de azt meg mindig a fejére húzta és sátorozni akart. Ez most a legújabb szórakozása.Végre hazaértünk. Feri meg akart spórolni egy kört, így a karton tej tetejére rárakta a karton kefírt, ami persze lecsúszott onnan, és néhány darab összetörött. Még nem tudom pontosan mennyi, mert nem néztem még meg.

Szóval kíváncsi vagyok mi jöhet még ma!

Megj: Matyi itt áll mellettem, és mindig nyomkodja a billentyűzetet. Leginkább az entert és a +-t, mert azt éri el. Elég nehézzé vált így a gépelés, mert ha nem figyelek oda telerakja enterrel  és +-szal az egész szöveget.

10 hónap, kicsit másképp

10 hónapos. Hihetetlen! Már igazi nagyfiú. Olyan sok mindent írhatnék, hogy milyen okos, milyen ügyes (a legkisebbik ugrifüles), de valahogy most nem jönnek a szavak. Minden képesség és tudás eltörpül amellett, ami a legfontosabb, hogy egészséges. Hogy itt sertepertél a székem körül, és lerámol mindent ami csak a keze ügyébe kerül, mert megteheti, mert egészséges. Megállás nélkül fecseg, baba, dej-dej, apppa, ana, és még egy csomó mindent. Megteheti, mert egészséges. 

Napok óta csak Botondra tudok gondolni, aki még csak 7 hónapos, és egy szörnyű kórral küzd. Bármelyikünkkel megtörténhetne. Imádkozom érte. És imáim végén hálát adok az égnek, hgoy nem velünk történik mindez. 

Nehezen tudtam elaludni. Csak feküdtem az ágyban, néztem a plafont. Aztán Máté kiságya mellé kuporodtam és hallgattam ahogy szuszog. Békésen, nyugalomban. És imádkoztam. Hogy Ők is átélhessék még ezt. Hogy Ők is hallgathassák kisfiuk nevetését, sírását, szuszogását. 

Nem ismerem Őket. Személyesen nem. De mégis ismerősként gondolok Rájuk, hisz naponta velem vannak, olvasom kalandjaikat, örömeiket, és most bánataikat. Ha örültek, velük örültem, és most velük együtt sírok. 

Nem értem a világot, hogy történhet ilyen! Nem vagyok igazi hívő ember. Olyan vagyok mint olyan sok ember rajtam kívül, csak bajban fordulok  Isten felé, és könyörgök jóságáért! Remélem azért így is meghallgat! Remélem! 

 

És itt az én 10 hónaposom:

 

Szorult gyomorral

Szerdán megyek nőgyógyászhoz. A 6. hetes kontroll óta először. Pedig félévente kéne járnom, de nem eddig nem jutottam el. Egyszerűen nem tudom Mátét kire bízni. De még csak 2 hónapos csúszásban vagyok, talán nem harapja le a fejemet a doktorbácsi. 

Régóta rendszeres és sűrű vendége vagyok a nőgyógyászati rendelőnek, mégis mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor oda kell mennem. Most is így van, már három napja teljesen para vagyok. És ilyenkor elkezdek beképzelni magamnak mindenfélét, persze csupa rosszat, hogy miket mondhat majd az orvos, és felkészítem magamat, hogy ne érjen váratlanul. 

Most épp azt vettem a fejembe, aminek azért van némi valóságalapja, de mégiscsak túlzás előre beképzelni, hogy azt fogja mondani az orvos, hogy nem lehet több gyerekünk, legalábbis nem ajánl egy újabb terhességet. Nem tudom, miért gondolom ezt, nyilván az is benne van, hogy az elsőre is egy nagy kérdőjellel vártunk, aztán végülis probléma nélkül lezajlott minden, kivéve a legvégén a császármetszést, de az már tényleg nem érdekelt, hisz kezdetektől benne volt a pakliban. Miután a hasam kívül belül egy szita, a másodiknak eleve császárral futunk neki, valószínű programozottan, nem adva meg az esélyt a korábbi varrataimnak a szétnyílásra. Erről már beszéltünk korábban. 

Most mégis elfogott a félelem, hogy  valamit nem fog rendben találni.

Persze próbálom nyugatatni magam, és Feri is mondja, hogy előre ne parázzak már annyit. És igaza van, nem kéne. És abban is igaza van, hgoy így hogy már van egy Matyikánk, ha esetleg mégsem lehetne második, könnyebben elviselnénk. De hát mégis, na....

Ja és még rákszűrés is lesz, de ezzel már tényleg nem foglalkozom. 

Jó lenne már kifelé jönni a rendelőből holnap este!

Nem tétlenkedtünk

Ma Feri a kertben dolgozgatott és régi tervét váltotta valóra, mégpedig, hogy körbekeríti a virágágyásokat és letakarja fakéreggel. Itt kaptak helyet a krizantémok, amiket tavalyi helyükön megettek a csigák, és a levendulák. Szerintem nagyon szép lett, és még szebb lesz, ha majd még jobban kinyílnak a virágok.

 

Én eközben a konyhában tettem-vettem, és ez lett belőle, kacsasült, párolt káposztával és tepsis burgonyával.

 

Máté pedig eközben hol a szobában, hol a konyhában játszott, és rendetlenséget csinált. Így mindenki kivette a részét a napból.

Normafánál

Kihasználva a jó időt, a hétvégét, és azt hogy nem volt semmisürgős, fontos dolgunk nyakunkba vettük a várost, és kimentünk a Normafához.  Régebben, Máté előtt viszonylag sűrűn jártunk ide, meg a környékre sétálgatni, túrázgatni. Most viszont már régen nem voltunk, utoljára tavaly télen, amikor Máté még pocakban volt, és a kirándulásunk egyik célja az volt, hogy mielőtt megszületik Manó és szobafogságra leszek ítélve még lássak havat, másrészt, hátha a kis sétától majd elindul kifelé, mert már nagyon türelmetlen voltam. Szóval ekkor voltunk itt utoljára, nagy hó volt, és kisgyerekes családok babakocsit tologattak, vagy a totyogósokkal szánkóztak, síeltek, mi pedig csak néztük őket,  és tudtuk, legközelebb már mi is hárman jövünk ide. Ez a legközelebb ma jött el.

Nagyon jó volt kicsit a városból kimozdulni. Szó, mi szó, Mátéval azért nem járunk be olyan nagy területeket, hogy minden nap nyújtson valami újat, a környező utcákat már az utolsó porszemig ismerem, a kutyák már ismerősként köszöntenek, ránk pillantva már csak unottan morognak, nem ugatnak. Szóval néha-néha jó azért messzebbre merészkedni, még ha az a messzi, nincs is olyan messzi.

Ahogy vártam, a táj most is nagyon szép volt, imádom a sárguló faleveleket, a fák minden színben pompázó fogyó koronáját. szeretem a falevelek ropogását a talpam alatt, a szép gesztenyéket , makkokat, szóval az egész őszt. Ilyenkor olyan színes a természet.

Sétálgattunk, nézelődtünk, Máténak is tetszett az újdonság, mert a szokásosnál tovább bírta a babakocsiban. Aztán mikor kikéredzkedett, akkor aztán volt kurjongatás :) Nagyon aranyos volt. Aztán letelepedtünk egy plédre, ettünk rétest, Máté felfedezte a világot, aztán mikor már nagyon fáradt volt hazaindultunk.

Állítólag jövő vasárnapig marad a jó idő, jó lenne a jövő héten is beiktatni egy kis kiruccanást.

És néhány kép ami ma készült:

Babapiskótázik:

Apa nyakában virgonckodik:

Piknik:

Őszi színek:

Együtt:

Fintorog:

Az elmúlt hét képekben

Tesómmal:

Unokatesómmal:


Ez a nyelvnyújtogatás az új divat mostanában:


Sétára készen: 

A világító-zenélő telefon maga a csoda:


Egy kedves barátnőm meglátogatott bennünket:


Balerináskodik a teraszon:

Mögöttünk a hétvége

Olyan, de olyan rövidek a hétvégék. És olyan , de olyan sok mindent szeretnék, kéne, lenne muszáj csinálni. Jó volt, hogy pénteken nem volt Feri dolgozni, így kicsit előrébb jutottunk háztartásügyileg, és egy kis pihire is volt idő. Szombaton elintéztük a bevásárlást, de mérges voltam, mert egy csomó mindent nem tudtam megvenni, amit akartam, mert egyszerűen nem volt. CSak kifelé jövet jutott eszembe, hogy na ja hónap eleje van, fizetésosztás, segélyosztás, meg mit tudom én, szóval ezért volt a tömeg, és az üres polcok. Szerencsére Máté viszonylag jól viselte, most már mindig a bevásárlókocsiban utazik, és onnan mindig szebb a világ, mint a babakocsiból. Felavattuk az új autóülést, nagyon szuper volt, csak még szoknom kell, hogy fordítva kell beletenni a gyereket, nehogy véletlenül arccal az ülés felé kössem be. De Máténak nagyon tetszett az újdonság, és szerintem kényelmes is volt neki, mert némi nézelődés után békésen elaludt. 

Vasárnap meglátogattak minket, de legfőképp Mátét a szentesi nagyszülők.  Máté jó fej volt, szerintem most már kezdi a kis buksijában helyre tenni az embereket, és már emlékszik a ritkábban látott rokonokra is. Meglepetésként Máté kapott egy névnapi tortát Júlia nénitől, (mert azóta még nem találkoztunk személyesen) ami csak este derült ki hogy névnapi, mert akkor bontottuk ki teljesen a csomagolásból. Bár Máté még nem ehet ilyen tortát, de megörökítettük az örömét. 

Aztán délután jött tesóm meg unokatesóm, itt lesznek most pár napig, Feri meg Milánóban.  Úgyhogy most három férfiemberrel vagyok összezárva, Feri szerint ez jó lecke, milyen egy nagy család, két felnőtt férfiemberrel. Lehet rájuk főzni, az biztos. 

Máté most megint láztalan, két éjjel volt láza, azóta semmi. Viszont már érzem a fogacskáját, hogy csikar, szerintem ez volt a gond. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, hogy ezek a felső fogak ilyen nehezen akarnak felszínre bújni. Az alsó kettő olyan könnyen kijött neki, ezekkel meg már olyan régen küzd. Jó lenne most pár nap nyugi, remélem megadatik. Az éjszakánk most egészen jó volt, mondjuk 1-ig kicsit nyűglödött Manó, (nem tudom az okát), de aztán mélyen elaludt, mert nem ébredt csak 6kor, evett, aztán csak 8kor keltünk fel. Reggeli után fél 10kor visszaaludt, és még minidg alszik. Én meg várom hogy felébredjen, mert van egy csomó zajos dolgom, amihez eddig nem tudok hozzáfogni, míg Ő alszik.

Fogas kérdések

Máté ugyan még nem bővelkedik fogakban, egészen pontosan két egész és egy fél foga van, de mikor még nem volt neki egy sem, már akkor érlelődött bennem  a kérdés, mikortól kell és legfőképpen hogyan fogmosásra szoktatni egy pici gyereket.  Nálunk a fogmosásnak rituáléja van, de inkább csak Ferinél, aki mániákus fogmosó. Meg is van az eredménye. 

Aztán a múltkor rákérdeztem a védőnéninél mit tegyek, mert hát mégiscsak van két foga a gyermeknek,lehet, hogy nem is lesz több, legalább ezt a kettőt óvjuk meg a romlástól.  Azt mondta, hogy vegyek amolyan gumifogkefét, aminek nincs sörtéje, és ezt adjam oda neki,a legjobb, ha mindig fürdés közben kapja meg, mert így össze tudja majd kapcsolni a dolgokat. Ez külön jó lesz neki, mert ez állítólag (én már semmiben nem hiszek) segíti a fogak kibújását is. Fogkrém még nem kell, mert azt úgyis csak megeszi, és az meg nagyon nem jó, mert mindenféle bajt okoz. (Bár emlékszem én, hogy tubusszámra nyomtuk magunkba öcsémmel a Gabit, és a Hófehérkét, és már akkor is azt mondták hogy betegek leszünk tőle, de mi rá se hederítettünk, ettük tovább. Persze tudom én, hogy ez nem jó, és ma már felnőtt fejjel nem is eszem a fogkrémet én sem.) Szóval nem kell neki se sörte, se fogkrém, meg hát ugye még köpni sem tud. 

Ezt a csodafogkefét ma végre sikerült beszerezni, mert ahol eddig kerestem ott nem volt, ahol pedig volt, ott meg csak ma voltunk először azóta.  Máté azóta bőszen rágja, mert megkaparintotta a szatyorból, és nem engedte el, hiába mondtam neki, hogy majd fürdéskor megkapja, szóval megszerezte és rágja, csikorgatja, láthatóan tetszik neki az újdonság, és végre valami amit legálisan a szájába vehet, és nem szólnak rá, hogy "ne vedd a szádba" . De egyelőre mind a két végét rágja, felváltva, még nem döntötte el, melyik a jobb. Remélem tényleg segít a fogzásban! Jó lenne holnap reggel egy komplett fogsorral ébredni!

 

Félszemmel oldalvást pillantva látom, hogy Máté a gumifogkeféjét épp a virágföldbe tunkolja, azt hiszem eljött az ideje, hogy közbelépjek.

Autósülés

Mivel Máté délelőtt teljesen tünetmentes volt, és mivel Feri ma délután itthon volt, kaptunk az alkalmon, és elmentünk hogy elköltsünk egy csomó pénzt, mégpedig autósülésre. Ugyan az eddigi hivatalosan 9 kg-ig jó, és attól Máté még 1 kilónyira van, viszont a hossza miatt már igencsak szükséges volt a csere. Mondanom sem kell, hgoy a lehetőségek kimeríthetetlenek,egy a fontos, hogy az ember tömött pénztárcával érkezzen. Még szerencse, hogy a múltkor sikerült Mátéval kipróbáltatni és nekem is szemügyre venni a barátnőmék új ülését, és nagyon tetszett. Máté is kényelmesen belefészkelte magát, és ők is nagyon dícsérték. Szóval megnéztem a neten, meg még egy pár másikat, ami hasonló árkategóriába tartozik, és mivel nem igazán értettem, hogy mitől jobb egyik a másiknál, így úgy gondoltam hogy erről már hallottunk jókat, akkor miért ne választánánk ezt. Közben persze teljesen beleszerelmesedtem. És ma végre megvettük ŐT. Még nem szereltük be, de már nagyon várom, hogy holnap felavassuk és vele menjünk a hétvégi bevásárlásra. 

Mi volt ez?

Tegnap, mikor a délutáni alvásából felébredt, meleg volt a buksija.38.3-at mértem. A lázcsillapító kúpokat a múltkor otthonfelejtettük anyunál.  A doktornénivel írattam fel másikat, de még nem váltottuk ki. Tegnapig. Szerencsére 19-ig nyitva van a sarki gyógyszertár, így háromnegyed 7-kor még nem voltnagyon késő elszalajtani oda Ferit. Éjszaka viszonylag nyugodtan aludt, én kb. óránként felébredtem és megnéztem a homlokát meleg-e, nem volt az. Ébredés óta kétszer mértem a lázát, de semmi. Kérdem én, mi volt ez a tegnap este? A doktornő ma 8-10-ig rendelt. De mivel nem volt reggel semmi baja, és egyébként is reggeli után újra elaludt, nem mentünk el. Persze megint hétvégére betegszik meg, mint minden normális gyerek. Emlékszem anno, mi is a tesómmal állandó vendégek voltunk az ügyeleten. Szóval találgatok, esetleg megfázhatott, és amiatt. Néha ugyan tüsszög néhányat, de nem folyik az orra, meg semmi komoly megfázós tünetet nem észleltem. Meg hát ugye lehet a foga miatt is, mert hát ugye minden bajnak a fogak az okozói. Nem tudom, de most kutya baja, kíváncsian várom, mit hoz a hétvége. 

Régi-új szokás

Mikor Máté még nagyon picike volt, olyan 2-3-4 hónapos, már nem emlékszem pontosan, minden délután 4-5 óra körül még elvonult aludni egy nagyot. Kezdő anyaként a lelkesedésem nagyobb volt, mint a fáradtságom, így az így kapott szabadidőt én tévézéssel vagy olvasással töltöttem el. Aztán Máté nőtt, és az alvási szokásai már sokadszorra változtak meg ezideáig mindig csak a nemalvás felé, röpke pihenőket beiktatva napközben, amik semmire sem elegendők. De most kb. egy hete újra hódolni kezdett régi szenvedélyének, a délutáni alvásnak.És lehúz majdnem 1 órát. És most, hogy már nem vagyok annyira kezdő anyuka, és már a fáradságom sokszor nagyobb, mint a lelkesedésem, különösen néhány fogzásoséjszaka után, jól esik odabújni mellé az ágyba, ésbecsukni a szemem, ha nem is sokat, de egy kicsit. 

Így töltődünk fel estére, hogy mosolygósan, vidáman várjuk haza Apát, készítsük a vacsorát, ésatöbbi... ésatöbbi.