Tegnap hosszú napunk volt, miután kijelentkeztünk a szállodából útnak indultunk, és Röjtökmuzsaj felé vettük az irányt, hogy találkozzunk Vicával. Röjtökön isteni gombás-rakott palacsinta fogadott bennünket, Vica már csak ilyen, igazi konyhatündér. Aztán irány Bécs, nagyon élveztem az autóutat, Máté szundikált, Misike (az autónk) Feri szerint harapta az aszfaltot. nem is volt semmi gáz, volt egy tuti rajzolt térképem, aminek végül semmi hasznát nem vettük, pedig sokat dolgoztam rajta. Ott kezdődtek a problémák, vagy más szemszögből kalandok, amikor nem jó kijáraton jöttünk le az autópályáról. Innentől kezdve hiába volt minden, végképp elvesztettük az irányt, telefonos segítséggel is jó sok időbe telt mire célba értünk, elcsigázva, megfáradva. Matyika egy darabig tolerálta a bénázásunkat, aztán elszakadt nála a cérna, és elkezdett nyűgösködni, érthetően, de nem volt még annyira vészes. A lényeg, hogy megérkeztünk.
Aztán mára kirándulást terveztünk a hegyekbe, amit Matyi nem tudom, hogy bosszúból a tegnapi miatt, vagy miért, de bojkottált. Őrült ordításba kezdett, amikor elindultunk az erdő felé, nem segített se az ebéd, se a tiszta pelus, csak sírt, és sírt. Így visszafordultunk. A kocsiban persze elaludt, de mióta hazajöttünk nem akar aludni, csak nyalja fel a padlót. Délután még megpróbálunk elmerészkedni vele a Schönbrunn-parkba, remélem az jobban fog neki tetszeni.
Schönbrunn:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése