Várok

Indulásra készen vagyunk. Na jó csak majdnem. Feri még nem ért vissza a keletitől, Manófőnök pedig bealudt. Már csaknem 2 órája alszik, ezzel kompenzálva az kimaradt éjszakai alvást. Én persze két kávéval a hátam mögött nem tudok vele tartani, pedig de jó is lenne, de a félig átaludt éjszaka után nem tehettem mást, megittam. Most pedig itt sasszézok a csomagok között, amit már rutinszerűen pillanatok alatt összedobtam. Kicsit úgy érzem magam, mint egyetemista koromban, pedig akkor eleinte egy, majd később csak kéthavonta jártam haza, de már akkor is utáltam csomagolni. Pakolás közben rájöttem, hogy az a baj, hogy rossz helyen lakunk. Mert ha pl. valami trópusi helyen "kellene" laknunk, akkor nem kellene egy 1 hetes időtartamra négy évszaknak megfelelő ruhát csomagolni, mert bármi jöhet, kánikula és hideg egyaránt. Akkor elég lenne egy kis hátitatyóba a fürdőbugyinkat bedobni, és már indulni is. Ehelyett... na nem is mondom, kb. mint a vándorcigányok.

Lustaság fél egészség

Annyi dolgom lenne, de egyszerűen nem tudom semmire sem rávenni magam. Pedig holnap indulunk, és még semmit nem készítettem össze, sőt még vasalnom is kéne. Kezdek belefáradni az örökös csomagolásba, alig pakolom ki a bőröndöket, már pakolhatok is vissza. Pedig így lesz ez még egy darabig, mert január előtt biztos nem lesz semmi előrelépés Milánó ügyben, és ha nem akarok folyamatosan egyedül lenni, akkor mennem kell, akkor pedig csomagolni. Brr. 

Aztán van egy csomó minden a hűtőben, amivel kezdenem kellene valamit, mert meg fog romlani egy hét alatt. Egy részéből már főztem Máténak mindenfélét, és betettem a fagyasztóba, de már nem sok mindent tudok oda bepréselni, már az utólsó adag főzeléket is majdhogynem lábbal kellett megtartanom, hogy be tudjam csukni az ajtaját.

Na mindegy. Valószínű, a kimaradt éjszakai alvás miatt vagyok ilyen nyomott. Máté nem igazán akart aludni, óránként nyűgösködött, ha magunk közé vettem, akkor is csak kicsit javult a helyzet. Ezt reggel fél 6 ig művelte, akkor úgy döntött nem küzd tovább, inkább játszik. Nekem igen nehezemre esett a koncentráció, hogy le ne kutyázzon az ágyról, jobbnak láttam, ha kimegyünk a nappaliba. Hiába próbáltam a kanapén kicsit még szusszanni, Máténak nagyon érdekes volt az orrom, mindenképpen bele akart nyúlni, majd csavargatta, aztán a szememet akarta kinyomni, így hogy egy kicsit használható legyek megittam a kávémat. Mondanom sem kell, fél óra múlva Máté visszaaludt, én persze nem tudtam akkor már:(  Remélem a foga miatt ilyen nyűgös, a felső fogak nem iagazán akarják a kinti létet, bár én már kétszer is úgy láttam, hogy jönnek, de nem jöttek, nyilván csak a vágyaimat képzeltem oda a szájába.  De az is lehet, hogy a nagyszülőknek tartogatja Máté azt a felső fogacskát a jövő hétre.  

Jól vagyunk

Az utóbbi napokban nem nagyon van kedvem írni, igaz, nem is nagyon van miről. A hír az, hogy nincs hír, és már ennek is örülni kell. Máté pár napja angyal üzemmódba kapcsolt, de ezt csak suttogva és lábujjhegyen jegyzem ide le, mert amikor ezt kiejtem a számon utána rendszerint napokig tartó nyűglődés következik. Szóval telnek a napjaink, Máté nagyon aktív lett, ezért is nem írok, szinte minden "szabadidőmet" leköti, mindenhová bemászik, benyúl, mindenhol feláll, megkapaszkodik, szóval örökké szemmel kell tartani, hogy éppen milyen rosszaságban töri a fejét. De nagyon aranyos, és sokat nevetünk együtt. A kedvenc játéka most a versenykutyázás, ami annyit tesz, hogy nekem is le kell süllyednem hozzá a padlóra és körbe-körbe négykézlábazunk a szobában. Néha megállunk pihenni, összeölelkezünk, építünk egy tornyot, amit Máté vagy összedönt, vagy óvatosan nyalogatja, hogy ne boruljon el, és ha elborult, nagyot nevet, én pedig vele nevetek. A délelőtti hosszabb alvását szoktam kihasználni, hogy valahová jussak háztartásügyileg is, de leginkább csak egy helyben topogok, és csak gyűlik a vasalatlan, és a fürdőre is ráférne  már egy kis rendrakás, de általában csak addig jutok, hogy elkészítem a Máté ebédjét, esetleg a magamét is, felmosok a konyhában, (bár ez szinte felesleges, mert Máté nagyon szép fényesre tudja dörzsölni a ruhájával), és amikor éppen vasalni kezdenék már hallom is a hívó szavakat. Az időjárás nagyon kedvez nekünk, már nincs az a nagy hőség, ami egész napra a szoba hűvösébe száműz bennünket, ebéd után már tudunk a kertben-teraszon ejtőzni. Most jó! Csak hát jövő héttől újra itt a valóság, F. utazik Milánóba, mi pedig megyünk a szentesi nagyszülőkhöz. Jó volt az a két hét, amit együtt töltöttünk, nagyon jó, és olyan rossz, hogy nem lehet mindig így, az esti 1-2 együtt töltött óra olyan rövid, és leginkább csak vacsorával, fürdetéssel és altatással telik. De nem panaszkodom, ez az élet rendje.

Ezt még tegnap írtam, csak nem tudtam elmenteni

Holnap vendégeink jönnek. Mindig bajban vagyok velük, mert a pár egyik tagja vega, ráadásul a férfi, ami nekem pluszban furcsa. Nem ítélem el egyáltalán a vegaságot, vannak időszakaim, amikor én sem kívánom a húst, de alapvetően mi húsevők vagyunk. Épp ezért szinte minden, amit szerintem jól főzök az húsos, tehát eleve kilőve. Szóval ilyenkor mindig előhalászom a szakácskönyveim ezrei közül valamelyiket, és ez lesz esti olvasmányom. De nagy nehezen végül összeállítottam a menüsort, barackleves, (vagy meggy, még nem tudom) töltött gomba, zöldségfasírt, és vagy mozzarellás paradicsomsaláta, vagy tzatziki lesz, de lehet, hogy mindkettő. Desszertnek pedig barackos pite, vagy valami ilyesmi.

Miután ezzel megvagyok, a délutánt vásárlásra szántuk, ilyenkor az interspart szeretem, mert ott mindig jó dolgokat lehet kapni, szép a zöldségük is. Igen, tudom, hogy az igazi háziasszonyok ilyenkor piacra mennek, de én nem vagyok igazi háziasszaony, mert egyrészt nem szeretem a piaci nyüzsgést, nem szeretek 100szor sorbanállni, ha meg mindent az első helyen megveszek akkor meg minek is megyek piacra? Másrészt olimpiát néztünk a délelőtt, szóval tényleg nem tudtam volna piacra menni:)

Út közben Máté elaludt, Ferin pedig erőt valami vásárlási kór, és mondta menjünk be a könyvesboltba, ha akarok. És hát én ne akarnék? De azért mondtam neki, hogy csak akkor menjünk be, ha választhatok is könyvet, mert egyébként nem fájdítom a szívemet. A könyvesboltba járás nálam régen hobbi volt, a kávézóba járás mellett a másik fő hobbim. Máté óta ritkán fordultam meg e szent helyen, és még Feri is elcsodálkozott, hogy az idén még nem vettünk könyvet, ugyanis a kevesebb %-ú kedvezményt kaptuk csak, ami már évek óta nem fordult elő. Teljes extázisba kerültem, a könyvesboltban mindig magával ragad a hangulat, és csak megyek a sorok között, nézelődöm. Én nem az a fajta vagyok, aki konkrétan tudja mit akar, én csak nézelődöm, néhány könyvet megfogok, elolvasom a tartalmát, belelapozok, magamba szívom az új könyv jellegzetes illatát. És aztán nem tudom mi alapján, de egyszercsak választok, az amelyik velem akar jönni. Most is velem akart jönni egy:) Matyi is kapott 3 leporellot, egy nyulasat, egy állatkerteset, ami később jó lesz, ha már beszélni tanul, és egy klasszikust, az Anyám tyúkját.

Aztán mentünk sparba, és furcs módon nem voltak olyan sokan, egész gyorsan végeztünk, és Máténak is nagy kaland volt, mert félúton kikívánkozott a babakocsiból, és beültettük a bevásárlókocsi székébe. Nagyon szépen ült benne, és nagyon élvezte. Főleg a láncot, amivel összekapcsolják a kocsikat, na azt mindenképpen meg szerette volna enni. Aztán felcsípett két pénztáros nénit, a Matyi zsánere volt mind a kettő, erősen 50 felett.

Aztán átmentünk ikeába. Akartam onnan pár dolgot, igazából egyik sem volt létszükség, de Feri ma olyan készségesen vásárolgatott, hogy ilyenkor ki kell használni a lehetőséget.

A legjobb az volt a napban, hogy két kollégámmal is összefutottunk, az Árkádban és az ikeában, az egyiknek olyan idős a kislánya, mint Máté, jól megcsodáltuk egymás gyerekét.

Nem tudom, hogy holnap hogy leszek készen, mert a vizilabda döntőt azért nem hagynám ki, de legfeljebb késik majd a kaja. Szerencsére bkv-val jönnek, így lehet addig borozgatni.

Szurkoltunk

Ma egész délelőtt a tévé előtt ültünk és olimpiáztunk. A nyaralás alatt sokmindenből kimaradtam, így mikor hazaértünk nagy erővel vetettük volna bele magunkat az olimpiába. De Máté betegeskedése néhány napig elterelte a figyelmet, de ma mindent pótoltunk, és köszönet a MAGYAROKNAK egy izgalmakban bővelkedő nagyszerű délelőttünk volt. Máté partner volt a szurkolásban, hol a földön játszadozva, hol az ölemben ülve követte ő is velem együtt az eseményeket, és amikor ujjongva ugrottam fel, ő nagyot nevetett. Aztán a vizilabdás fiúk nagyszerű mérkőzése már őt is magával ragadta, nem bírt nyugton maradni, a tévé elé állt, és két kézzel csapkodta a képernyőt. Szóval igazán jó napunk volt, és eredményes is, mert a bronz és az ezüst mellett végre ott csillog egy jól megérdemelt arany, és a vizilabdások is döntőt játszanak! Van még két nap! Hajrá Magyarok!

 

Felállva szurkol:

 

 

 

 

Együtt örülünk az aranyéremnek:

 

 

Ellesett pár mozdulatot a diszkoszvetőktől: 

 

Hát nem tudom

Szerintem túl vagyunk a betegeskedésen, láza már két napja egyáltalán nincs. Van viszont némi hasmenés, nyűgösség, hiszti. A szirupot még szombatig kell szednie. Elvileg ennek a mellékhatása lehet hasmenés, hányinger, hányás, fejfájás. Lehet, hgoy emiatt van, de szerintem az a két nap koplalás is megviselhette a pocakját, és ezalatt ráadásul csak gyümölcslevet volt hajlandó meginni, semmi mást, és szerintem ez is betett neki.  Éjjel szinte semmit nem aludtunk, 10percenként, (és ez nem túlzás tényleg annyi volt), sírva ébredt, alig lehetett megvígasztalni. Lehet, hogy mellékhatásként fáj a feje, de az is lehet, hogy a foga miatt sír megint. Bár most nem tömködi a kezét a szájába olyan látványosan, mint amikor szokta. Jó lenne már túl lenni a gyógyszerszedésen, mert akkor legalább azt a faktort kizárhatnám. Így elég nehéz kitalálni mi éppen a probléma. 

 

Gyógyulófélben

Az éjszakánk nem volt annyira jó, de tulajdonképpen roszz sem, néhányszor felriadt Máté, de láza nem volt, szerintem elkezdett hatni neki a torokszirup A  fél éjszakát mellettünk töltötte, mert így amikor nyüsszent egyet, kicsit megsimogattam és már aludt is tovább. Reggel letolt egy üveg zöldséglevet, majd aludt 9-ig, evett egy kis gyümölcsöt reggelire, és utána 11-ig megint aludt. Most túl van az ebéden, és megint alszik. Ebédre már rendes adagot evett, és látszólag jóízűen. Kezd visszaállni minden a régi kerékvágásba. Ma egész nap nem volt eddig láza. A szirupot szombatig kell neki adni, azt mondjuk nem szereti, tényleg elég furcsa íze van, kicsit mentolos, amihez nincs hozzászokva. 

Diagnózis

Voltunk doktornéninél, aki igazából doktorbácsi volt, mert a miénk szabin van. A diagnózis torokgyuszi. Kapott Matyi szuszpenziót(csináld magad, ilyet sem láttam még), meg lázcsillapító kúpot. Persze jól leégettem magamat, mert nem tudtam megmondani, hogy milyen kúpunk van itthon, amit adtam a gyereknek, lásd gondos anyuka. Délelőtt egészen jól volt, aludt egy nagyot, kora délután lement 37.5-re a hője, de délután már megint 38.7 volt. Az a gyanúm, hogy a kúp( ami itthon volt, kék dobozos) nem igazán használ semmit, a Nurofen valamennyire leviszi, de nem teljesen. Most mindjárt hűtőfürdő, aztán remélem el fog tudni aludni. Szegénykémnek nagyon opálos a szeme. Remélem holnapra már látványosabb javulást tudunk prezentálni.

Betegséggel lezárt nyaralás

Itthon vagyunk, sajnos a balatoni hétvége hamarabb véget ért, mint azt előzőleg terveztük. Jól indult, pénteken még meleg is volt, tudtunk fürdeni, aztán estére jó nagy szélvihar kerekedett. Szombaton nem volt strandidő, így vonatra szálltunk és egy badacsonyi borozóig vitettük magunkat, ill. csak Matyi, mert Ő úgy döntött, hogy a hegy második felét kenguruban szeretné megtenni. Ja még hozzátartozik, hogy Feri pénteken belelépett vmi kavicsba, ami széthasította a lábát, és lesántult. A borozóban igen jó lett a kedvünk, de korán el kellett jönni, mert negyed 7kor jött az utolsó busz, vonattal meg sokat kellett volna várni a csatlakozásra. Aztán vasárnap reggelre Matyi belázasodott, így villámsebességgel összepakoltunk és hazajöttünk. Az utat majdnem végig aludta, délutánra kicsit javult a helyzet, jó kedvű volt, a láza is lejjebb ment, de éjjel, megint nagyon felszökött, teljesen tüzes volt a buksija. Lehet, hogy megfázott, bár nem köhög, és nem is tüsszög, az is lehet, hogy a foga miatt. Mindenesetre ma elvisszük orvoshoz, 12-től rendel.  Remélem tud rajta segíteni.

8 hónapos

Máté ma 8 hónapos, ennek örömére újra Magyarország felé vesszük az irányt, egyelőre még csak a Balatonhoz, aztán vasárnap haza.
Vázlatosan:
-áll mint a cövek
-a drótokhoz való vonzalma egyre csak nő
-most 3 egymás utáni éjszakát teljesen végigaludt, ki tudja miért, ez eddig nem volt szokása.

-kommunkatív, fecseg, vigyorog, nyújtogatja a nyelvét, és grimaszol.

-összeütögeti a kezében lévő játékokat.
 
Táplálkozás:

-Nagyjából mindent megeszik, a barack még mindig a favorit, de a tökfőzelék is nagyon bejövős.

-Csőrös pohárból szépen iszik, szerintem sima pohárból is menne neki, csak azt mindig rágcsálni is akarja, és jobban élvezi, hogy koccan a foga, mint az ivást magát.

 

Hirtelen ennyi, aztán majd otthon pótolok minden elmaradást, írást is és olvasást is. Kicsit már honvágyam van, jó lenne már a saját ágy, saját takaró, de már csak 2-t kell aludni és otthon leszünk.

Bécsben

Tegnapra szerencsére rendeződött Máté lelkivilága, egész délelőtt aludt, már azt gondoltam fel sem fog ébredni. Mi pedig tűkön ülve vártuk, hogy végre indulhassunk. Nem terveztünk semmit, csak egyszerűen kóborolni akartunk a városban. Persze Máté hamar kikönyörögte magát a babakocsiból, és kenguruban kellett vinni. Még szerencse, hogy Feri nagyon rákapott a kenguruzásra. Jól körbejártuk a Hofburgot, kétszer is. Feri vitte a Matyit kenguruban, én pedig toltam a kocsit, és belekötöttem a hátizsákot. Egyszer jól meg is mosolyogtak minket, mert kíváncsian néztek be a babakocsiba, és amikor csak egy hátizsákot láttak ott, szabályosan bekötve, akkor kicsit meglepődtek. Aztán sétáltunk még egy kicsit, mert közben Máté elaludt, így volt egy kis "szabadidőnk" amikor nosztalgiázhattunk egy kicsit, milyen is volt, amikor legutóbb itt jártunk. Piknikeztünk a Városháza parkjában, Máté kicsit megritkította a füvet, de legalább nem ette meg.

Nagyon szeretem ezt a várost. Annak ellenére, hogy ez is főváros. És igaz, kisebb, mint Budapest, mégis van 6 metróvonala, meg egy csomó Hév, ami össze van kötve a metrókkal. Szinte mindenhová el lehet jutni vele. Ennek köszönhetően sokan tömegközlekednek, és tényleg pillanatok alatt elértük a célunkat, még átszállással is. A város, tiszta rendezett, az emberek udvariasak, nem gázolnak át rajtunk a zebrán, sőt..., néha már nekem kínos, hogy megállnak, és arra várnak, hogy átmenjünk, mert én megszoktam, hogy a zebránál mindig van idő kicsit rendbe szedni Mátét, mert otthon ugyebár más a helyzet, a túloldalra ott születni kell. Szóval lehet, hogy rosszul látom, és csak a turista szemével nézem a várost, de sokkal élhetőbbnek tűnik. Mondjuk ami nem tetszik, hogy a bicikliút nem az úttest mellett van, hanem a járda mellett, és örökké keresztezik egymást, hol a jobb oldalon van a járda, hol a bal, na ez egy kicsit zavaró.

Mára még nincs tervünk, Matyi megint alszik, édes pofa:) Aztán szerintem parkozunk majd valahol. Van választék bőven.
Képek a szokott helyenitt.

Megérkeztünk Bécsbe

^{Tegnap hosszú napunk volt, miután kijelentkeztünk a szállodából útnak indultunk, és Röjtökmuzsaj felé vettük az irányt, hogy találkozzunk Vicával. Röjtökön isteni gombás-rakott palacsinta fogadott bennünket, Vica már csak ilyen, igazi konyhatündér. Aztán irány Bécs, nagyon élveztem az autóutat, Máté szundikált, Misike (az autónk) Feri szerint harapta az aszfaltot. nem is volt semmi gáz, volt egy tuti rajzolt térképem, aminek végül semmi hasznát nem vettük, pedig sokat dolgoztam rajta. Ott kezdődtek a problémák, vagy más szemszögből kalandok, amikor nem jó kijáraton jöttünk le az autópályáról. Innentől kezdve hiába volt minden, végképp elvesztettük az irányt, telefonos segítséggel is jó sok időbe telt mire célba értünk, elcsigázva, megfáradva. Matyika egy darabig tolerálta a bénázásunkat, aztán elszakadt nála a cérna, és elkezdett nyűgösködni, érthetően, de nem volt még annyira vészes. A lényeg, hogy megérkeztünk.}

^{Aztán mára kirándulást terveztünk a hegyekbe, amit Matyi nem tudom, hogy bosszúból a tegnapi miatt, vagy miért, de bojkottált. Őrült ordításba kezdett, amikor elindultunk az erdő felé, nem segített se az ebéd, se a tiszta pelus, csak sírt, és sírt. Így visszafordultunk. A kocsiban persze elaludt, de mióta hazajöttünk nem akar aludni, csak nyalja fel a padlót. Délután még megpróbálunk elmerészkedni vele a Schönbrunn-parkba, remélem az jobban fog neki tetszeni.} 

Schönbrunn:

Szombathelyen

Telnek a napok, gyorsabban mint szeretnénk. Máté igazán jól viseli a nyaralást, bár ha megyünk valahová, akkor inkább kenguruzni szeret, a babakocsit csak akkor ha épp aludni akar. De szerencsére a méregdrága kengurunk megérte az árát, így nincs semmi probléma. Sokszor Feri mondja, hogy ne is vigyünk kocsit, majd Ő viszi Matyit. (Szerintem élvezi az elismerő pillantásokat:) Matyi egyébként nagy kujon, mindenkit meghódít, egy nap 4-5 "csajt" is felcsíp, az uszodában, a múzeumban, az étteremben, mindenhol akad egy-két trófea. Persze a hódítások nagyobbik része az idősebb korosztályból való, de ez Őt nem zavarja, úgy látszik az érettebb nőket szereti.

Sok mindent láttunk már, szinte mindent ami egy alig 8 hónapossal megnézhető, leginkább szabadtéri programjaink vannak, a múzeumok bezártságát igyekszünk elkerülni, ott nem biztos, hogy jó szemmel néznék Matyi kurjongatásait. Kirándultunk Kőszegen, volt egy kis erdei séta, mára van még egy nagy játszóterezés, és egy skanzen, esetleg egy arborétum, bár délutánra esőt mondanak.

A "fárasztó" nap végén jól esik egy kis uszoda, szauna, rendszerint felváltva kényeztetjük magunkat, de már kialakult egy jó kis rendszer, ami alapján működünk. Kár, hogy holnap már mennünk kell, már épp kialakult az otthonos káosz a szobánkban, de nem baj, mert holnap indulunk, és új kalandok várnak ránk:)

Néhány kép itt látható.

Skanzen

A hotel előtt

Pihi

 Kőszegen:

Last minute

Holnap indulunk. Mindent beszereztünk, amit kellett. Matyi kapott egy hiper-szuper kengurut. Igazi hős volt, mert már 3 órája úton voltunk, mert előtte még elmentünk a bébiőrzőjéért. Alapvetően itthonra nincs rá szükségünk, de gondoltam, hogy a nyaralás során, meg amikor a Balcsinál leszünk a fiúkkal, akkor jól fog jönni szerintem. Persze a világ végére kellett kimenni érte, és visszafelé jó nagy dugóba kerültünk, de Máté hősiesen tűrte, hála a klímának a kocsiban semmit sem éreztünk a kinti hőségből. A boltban nagyon kedves volt a lány, én úgy képzeltem, hogy bemegyünk , megmondom, hogy melyiket kérem, leveszi a polcról, fizetünk és eljövünk. De nem így történt szerencsére, hanem mondta, hogy próbáljam csak fel, hogy milyen. Kezdtük az alsó árkategóriával, és haladtunk felfelé. 4-et felpróbáltam, de az egyik nekem nem volt kényelmes, mert vágta a nyakam, a másik pedig Máténak nem volt jó, mert a karjánál nem volt állítható. Így végül a második legdrágábbat sikerült megvenni, amit ötödiknek próbáltam fel, de egyáltalán nem bánom, mert tényleg nagyon jó, háttámaszos, kényelmes nekem is és Máténak is. 

Manófőnök teljesen kidőlt, ebéd után bealudt, és alszik mint a bunda. Persze az éjszaka után nem is csodálom, egy szemet sem aludtunk, szerintem a fogát fájlalta, mert csak az ujjszopás hozott neki egy kis enyhülést.

Hát így indulunk a nyaralásunkra, és remélem hogy a fogzás nem fogja mindannyiunk életét megkeseríteni! 

 

Szombathelyről még lehet, hogy be tudok jelentkezni, jó lenne, 2 hét túl sok idő a blogom nélkül, és Nélkületek is. Lesz mit behoznom az olvasással:) 

Készülődünk

Nem kis feladat két hétre elindulni egy alig 8 hónapos gyerekkel, főleg, hogy kéthete 3 helyszínen fogjuk tölteni, ami 3 különböző felszereltséget is jelent. Szombathelyen lesz a legkönnyebb dolgunk, ott csak Máté táplálásáról kell gondoskodnunk, de azt majd ott fogjuk beszerezni, nem cipeljük innen. Aztán Bécsbe megyünk, ahol a barátainknál fogunk megszállni. Ez egy rendes lakás, mintha itthon lennénk. Mivel már voltunk Bécsben, és a nevezetességeken úgymond már túl vagyunk, így abszolút relaxot tervezünk a parkokban, kirándulásokat a környéken, ilyesmi. Beszereztünk egy jó kis esernyőbabakocsit, ami könnyen mozdítható, (tegnap ki is próbáltunk és nagyon szuper) Hétfőn még veszünk egy jó kengurut, mert ami van, az nem igazán jó, ill. Feri még csak-csak tudná használni, de én nem. Egy jó kenguruval és a babakocsival szerintem jól el fogunk tudni boldogulni. Aztán Bécsből a Balatonhoz jövünk vissza, és ott leszünk még 3 napot barátokkal. Na ez már egy kevésbé konfortosabb hely, ide azért elkél egy takaró, meg néhány kempingfelszerelés. Szóval nem egyszerű. De amit tudunk azt útközben szerzünk be, leginkább a kajákat meg a fogyó dolgokat. De még így is be kell csomagolni Máté szinte az össze alkatrészét, mert két hét nagy idő, és az alatt lehet hőség, meg eső, meg lehülés, szóval minden időjárásra fel kell készülni, ami tulajdonképpen az egész ruhatárát jelenti. 

De nagyon kíváncsi vagyok, és kicsit aggódom is, hogy milyen lesz a nyaralás Mátéval. Ez lesz az első alkalom, hogy elmegyünk vele valahová. A nagyszülőknél töltött heteket nem számolom, mert az mégiscsak más volt, családlátogatás, és ott sok segítséget is kaptunk tőlünk. Hát izgalmas lesz, az biztos, és az is, hogy egész más lesz, mintha csak ketten mennénk, nem lesz annyira kirándulós, és annyira kötetlen sem, de így lesz ez most jó pár évig, jobb ha megszokjuk.

Szabad-e?

Kérdés merült fel bennem/bennünk néhány napja, mégpedig az, hogy szabad-e egy kisgyereknek, pláne egy kisfiúnak azt mondani, hogy szép. És ha igen, akkor meddig? Került ez annak kapcsán szóba, hogy én gyakran mondom Máténak, önkéntelenül, és mert így érzem, így látom, hogy "olyan szép vagy" "Imádlak" ilyesmiket. Aztán kérdezte Feri, hogy szerintem érti-e mit mondunk neki. Mondtam, hogy persze, hogy érti, hát nem hülye, csak kicsi. És hogy helyes-e akkor, hogyha azt mondogatom neki, hogy milyen szép. Nem lesz-e ettől később, tudatosabb állapotában önelégült, beképzelt, nagyképű, stb, amilyennek semmiképp nem akarjuk Őt nevelni. Úgyhogy bennem is felmerült a gondolat, hogy nem okozok-e neki kárt az önértékelése szempontjából. Nyilván van erről a témáról is, mint minden másról ezer cikk az interneten, de nem igazán van hangulatom a keresgéléshez, de ha lesz, akkor mindenképpen utána fogok nézni.De kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is! Hátha többet tudtok, mint én.