Álomnap folytatódik (és egy kis bosszankodás)

Remélem nem csak 3 napig tart a csoda, aminek most részesei vagyunk.Máté olyan mint rég, amire már alig-alig emlékeztem, mert az utóbbi hetek csak nyűgösködéssel teltek. De most megint annyira vidám, kommunikatív, játékos, hogy csupa öröm vele az élet. Délelőtt együtt főztük az ebédet, míg Feri kertészkedett, közben Matyi aludt egyet a teraszon. Mondjuk ehhez nagy segítség volt a szomszéd bácsi, aki épp akkor indította el a fűnyíróját, amikor kimentünk. Nem tudom miért, meg hogy más gyerekeknél is így van-e, de Matyit álomba ringatják ezek a monoton zajok, a múlt heti légkalápocsolás alatt is jókat aludt. Aztán ebéd után elmentünk sétálni. Megnéztük a közeli uszodát, ahová lehet elmegyünk majd babaúszásra, de még nem bizots, mindenesetre felírtuk a telefonszámot. Hazafelé beugrottunk még cukrászdába is. Szóval igazi családi vasárnapunk volt. Még, még az ilyen napokból, szeretem.

Holnap is hármasban leszünk, mert köcsög bkv sztrájkol. Hú de felhúztam magam miatta, pedig szerencsére engem most nem érint, de Ferit igen. És eléggé bosszant, hogy mindig mindenki sztrájkol, semmibe véve azt a 2 millió embert, aki ki van szolgáltatva nekik. Nekünk szerencsénk van, mert a Feri munkahelye, és a munkája lehetővé teszi, hogy itthonról dolgozzon. De ha már nekem is menni kéne, az gázosabb lenne. Akkor a hülye sztrájkokra szépen elfogyna az egész éves szabadságom. Ja persze, mehetnénk autóval a dugóban a városon át. Csak az a baj, hogy autónk még nem megy a bkv bérletünkkel, ami több mint 8000 ft egy hónapra. Nem kis pénz. Még nekünk sem, és vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben élő családok, ne adj isten több gyerekkel. Na de nem hergelem magam.