Máté pénteki produkciója után mindenre
fel voltam készülve a köv. napot illetően. Kellemes meglepetés ért.
Mindig is azona a véleményen voltam, hogy attól mert Máté még kicsi, és
nem tud beszélni, még nem hülye. Ez beigazolódott. Szerintem rájött,
hogy péntek este enyhén szólva is túlfeszítette a húrt, és ha így
folytatja igencsak kiesik a pixisből, és egyébként is a tejadó
gazdájával jobb jóban lenni. A tegnapot egyfajta bocsánatkérésnek veszem
a részéről. És bocsánatkésrés elfogadva.
Olyon volt mint egy kis tündér. Már
reggel mosolytengereket dobált felém. Délelőtt szépen elaludt a
teraszon, de nem ám ölben, hanem beletettem a babakocsijába, kicsit
tologattam, és már aludt is. Aztán séta közben is először aranyosan
nézelődött, aztán édesdeden aludt. Komolyan, mintha kicserélték volna.
Du. itt volt egy barátnőm, Matyi elvarázsolta. Azértvolt még bennem egy
kis aggodalom, mi lesz az este, de nem volt semmi. Fürdés. alvás. Na ez
mondjuk ölben, de legalább elaludt. (Van egy kedvenc pillanatom az esti
altatássnál, amikor már félálomban van Manó, és akkor a kis kezével
megmég ölel egyet rajtam. Nagyon aranyos. ) Éjszaka is jól aludt, nem
ébredt csak 2kor, utána már csak fél 6 kor. Ha ezt reggelnek veszem,
akkor csak egyszer ébredt az éjjel. És most rögtön vissza is aludt, és
nagyon édes volt. Én 2kor úgy ébredtem, mintha már reggel lett volna,
meglepődtem, hogy még csak 2 óra van. És Manó olyan aranyosan aludt,
hogy kedvem lett volna reggelig csak nézni, nézni, gyönyörködni benne.
Nagyon bízom benne, hogy azt az ördögöt, aki amúlt héten megszállta a mi kismanónkat sikerült végleg elűzni a lakásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése