Vihar után

A tegnapi vihar durvább volt, mint azt gondoltam. Az, hogy a kisszoba teljesen elázott, mert nyitva volt az ablak, az egy dolog. De reggel amikor egy tök nagy fa feküdt keresztben az úton, akkor azért megállt bennem az ütő. Egy hasonló fa áll a mi házunk előtt is. Hazafelé az utat lecsonkított fák szegélyezték, a földön a levágott gallyakkal. Most hallottam a szomszéd bácsi telefonbeszélgetését, hogy hívta ő is a favágókat, mert a kertjében lévő hatalmas fenyők közül kettő megdőlt. Az egyik derékban el is tört, és ráesett szerencsére a másikra, így nem esett be a házfalon. Remélem az összes fát kivágatja, mert még végül a mi házunkra dől rá egyszer.

Szerencsére mi épségben megúsztuk, a körtéink is jól bírták, csak alig néhány esett le, a frissen kapott leanderemet pedig időben bemenekítettem.

Nagy szerencse, hogy győzött felettünk a lustaság, és nem mentünk el a ZP-be Förgiékkel, akkor igencsak bőrig áztunk volna.