Újra torna

Kicsit rossz érzéssel a szívemben, de azért elmentem beváltani a nyeremény tornabérletemet. Kár volt a para, mert nagyon kedvesek ott az emberek, és nagyon megörültek, hogy megint láttak. Jó volt ott lenni, és most már várom is hogy mehessek az első órára. Lehet, hogy megint odaszokom. Jó lenne, lehet, hogy segítene is egy kicsit a lelkivilágomnak, amit nem nagyon tudok kirángatni a mélyből már egy jó ideje. Butaság, hogy ezen töröm a fejem, de annyira szeretném tudni az okát, hogy miért vagyok ilyen, hogy lehet hogy már ettől vagyok ilyen. Valahogy nem találom a helyem a világban, és csak múlnak el velem a napok, egyik a másik után.

Szivárvány

Sose láttam még ekkora szivárványt, mi ma. Ráadásul dupla szivárvány volt.

Vihar után

A tegnapi vihar durvább volt, mint azt gondoltam. Az, hogy a kisszoba teljesen elázott, mert nyitva volt az ablak, az egy dolog. De reggel amikor egy tök nagy fa feküdt keresztben az úton, akkor azért megállt bennem az ütő. Egy hasonló fa áll a mi házunk előtt is. Hazafelé az utat lecsonkított fák szegélyezték, a földön a levágott gallyakkal. Most hallottam a szomszéd bácsi telefonbeszélgetését, hogy hívta ő is a favágókat, mert a kertjében lévő hatalmas fenyők közül kettő megdőlt. Az egyik derékban el is tört, és ráesett szerencsére a másikra, így nem esett be a házfalon. Remélem az összes fát kivágatja, mert még végül a mi házunkra dől rá egyszer.

Szerencsére mi épségben megúsztuk, a körtéink is jól bírták, csak alig néhány esett le, a frissen kapott leanderemet pedig időben bemenekítettem.

Nagy szerencse, hogy győzött felettünk a lustaság, és nem mentünk el a ZP-be Förgiékkel, akkor igencsak bőrig áztunk volna.

Ezmegaz

A mai nap bővelkedett jóban és rosszban egyaránt. A szombat reggeli piac, immár másodszor, rendszeressé vált. Egy csomó zöldséggel, és egy szatyor virággal tértem haza, köztük egy leanderrel, amit régen szerettem volna. A Korfuról hozott leander ág is elkezdett gyökeret ereszteni.

Az új szőnyegünk gyönyörű, olyannyira, hogy egy óra múlva visszamentünk, és megvettük a kicsi párját is.

Ma kultúrnapot tartottunk. Megnéztük a szépművészeti múzeumban a Picasso, és a Rembrandt kiállítást. (Bocs, Vica!) Aztán az ARC-ot. A felv. téren most egy  Borfalu nevű rendezvény van, olyan mint a Balaton parti borfesztiválok. És, 1000 ft-os belépővel lehet csak bemenni. Ki hallott már ilyet?

Egyre jobban érzem magamat itthon, sokszor nincs is kedvem kimozdulni. Ez jó, és ennek örülök is, de a lelkem még mindig nem az igazi.  Ráadásul valami baja van a fényképezőgépünknek, és ha nem tudják megcsinálni, akkor lehet, hogy az őszi kirándulásunkat is le kell mondani. Kár lenne érte, már olyan szépen elterveztem.

Vendégséges

A hétvége a látszólag indokolatlan idegességem ellenére jól telt. Szombat este meglepően jól szórakoztam Jancsiékkal, és a kis Petyussal. Petyus nagy kópé, de Ferivel nagyon egymásra találtak. A vendégváró menü is egészen jó lett, bár mindig depis vagyok, amikor ilyen vega kaját kell csinálnom, mert nincs benne nagy gyakorlatom.

Én nem vagyok nagy piacos, de elmentem az Öv utcai piacra. Az bosszant csak a piacolásban, hogy százszor sorba kell állnom. Én mindig a legkisebb sorba állok, vagy ahol nem áll senki. Anyukám erre azt mondaná, hogy oda kell állni, ahol a legtöbben állnak, mert ott a legszebb az áru. Ő persze így is tesz. Régen, mikor még kicsik voltunk, amíg anyu vásárolt, addig mindig kaptunk egy-egy lángost. Még most is számban érzem azoknak a lángosoknak az ízét.

A szomszéd bácsi felajánlotta, hogy kölcsönadja a fűnyíróját.Biztos rájött, hogy nem vagyunk olyan vérmes szomszédok, mint gondolta.  Most nagyon szép lett a füvünk.