Az e heti időjárás megtestesítette mindazt amit a legkevésbé szeretek. Ez a ködös, egész napos szürkeség, ez a nyirkos hideg, sár, sötétség... óóó annyira depresszív tud lenni. Még a tegnapi, tegnapelőtti esőt is jobban el tudom viselni. Arra most nagy szükség van.
Az időjárás ellenére azért nem unatkozunk, az elmúlt pár nap igencsak eseménydúsra sikerült. Egészen véletlenül, úgy jött ki, hogy szinte egymás után mentünk egyik előadásról a másikra.
A hónap elején rögtön megünnepeltük Feri születésnapját. Nem csaptunk nagy dínom-dánomot, vettem tortát, meg rendeltünk pizzát, és persze volt ajándék. Találtam itt Zuglóban egy új pizzázót, aminek nagyon jók voltak az értékelései, hogy valóban autentikus nápolyi jellegű pizzát sütnek, prémium minőségű feltétekkel, és azt próbáltuk ki. Mi is meg voltunk elégedve, valóban agyon finom volt minden, és a tészta pont olyan volt, amilyet szeretünk. Vékony, a szélén vastagabb és puha omlós.
Szombaton Mátéval mentem a Vigadóba. A Szent István Filharmónikusoknak volt a szokásos bérletes előadás sorozatából egy újabb rész. Nekünk nincs bérletünk, mi mindig külön veszünk jegyet, ha épp valami érdekesség van. Ezt a mostani előadást Máté választotta, és azt kell mondjam nagyon jó volt.
A Vigadó pedig mindig szép. Hosszúlábúaknak különösen ajánlom, mert nagyon kényelmes fotelfélék vannak a nézőtéren, és táncolni lehet két sor között, annyi hely van.
Rögtön másnap, vasárnap este a barátnőmmel mentem az Örkénybe, és a Solnesst néztük, Mácsai Pál főszereplésével. A stúdiószínpadon játszák, és a nézők kör alakban helyezkednek el a játszótér körül, így tulajdonképpen mindenki karnyújtásnyira van csupán a színészektől, ami egy plusz töltetet ad az egész estének. Szerintem írtam már korábban, hogy a Rózsavölgyi Szalon hasonló közvetlensége is mindig lenyűgöz, oda is nagyon szeretünk járni. ( Ott októberben voltunk utoljára Ferivel. )
Majd így vágtunk neki ennek a hétnek, amikor is keddre volt jegyünk Bödőcs Tibor előadására. Ezt a jegyet még márciusban megvettem, alig lehetett rá jegyet szerezni, majd Máté is kitalálta, hogy ide ő is jönni akar, úgyhogy még neki is sikerült venni egyet pluszba, a mögöttünk lévő sorba. Így hármasban mentünk a szomszéd, 16. kerületbe, az Erzsébetligeti színházba. Sosem voltunk még itt, inkább olyan kultúrház jellegű, de jó sok ember elfér benne. Teltház is volt gyakorlatilag, igaz, pont Máté mellől hiányoztak, úgyhogy akár egymás mellett is ülhettünk volna, de hát ezt nem tudtuk a kezdés előtt, hogy az a 2 hely pont üres lesz. Mindegy is, mert így is jó volt.
Egy bibi volt csak az előadással, hogy 20.30-kor kezdődött, és tíz utánig tartott, ami azért elég késő volt. Hétköznapokon én jobb szerteek ebben az órában ha nem is aludni, de ágyban lenni már. Szóval jó fárasztó volt, és aztán én egész héten toltam magam előtt ezt a kialvatlanságot, pedig utána már úgymond rendesen aludtam.
De szerdán este Marcinak volt meccse, ahova én ugyan nem mentem, de Feri hozta haza a város másik feléről, tegnap meg Milánnak Kőbányán, és ő is nagyon későn ért haza, szerencsére őt hazahozták, nem kellett érte menni, vagy busszal hazajönnie.
Hát így vágunk most neki a hétvégének.
Aztán vészesen közeledik az év vége. Valamiért úgy érzem, hogy elrohant ez az év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése