Gyerekmentes barlangnézés

 Volt a múlt héten pár nap, amikor teljesen gyerekmentesen léteztünk. Ebből 2 munkanapra esett, úgyhogy az mintha meg sem történt volna 😆 

Máté Szegeden volt vasárnapig versenyen, a kicsik meg elmentek Ózdra pár napra, hogy tudjanak az unokatesókkal focibajnokságozni. Milánnak kicsit nehét volt beszuszakolni a programjába, de vègül csak kiizzadt pár üres napot. 

Nekünk pedig a hétvégén nem volt más feladatunk, csak hogy megjárassuk az autót nyaralás és szervíz előtt. Mióta Ferinek van egy céges autója, a sajátunkat ritkábban használjuk, de nyaralni azzal megyünk, mert abba férünk bele. Igaz, szűkösen, de valahogy. 

Így olyan úticélt kellett választanom, ami a mai hosszabb autózás- kevesebb séta kombinációjának felelt meg. 

Így esett a választásom egy kis gerecsei körtúrára, mert arrafelé ritkán járunk. A Dunán átkelést egy rövid hétvége alatt nem feltétlenül szoktuk erőltetni. 

Bajótig autóztunk, ott a helyi főtéren parkoltunk le, közvetlenül a Patak Pláza nevű falusi kisbolt mellett. Innen vágtunk neki a hegyoldalnak a kék barlang jelzésen a Jankovics-barlangig. 

Elég hosszú kaptatón jutottunk jutottunk el egy még hosszabb betonlépcsőig, ami segített feljutni a barlangig. Vagyis barlangokig, merthogy több is van itt egyrakáson. Egykor ezekben ősemberek is laktak, találtak is bennük a régészek mindenféle kincseket, használati tárgyakat, meg tigrisfogas ékszereket. Most már csak denevérkolóniák lakják őket. 

Aztán a barlangok tetejéről remek volt a panoràma Esztergom és a Duna felé. 

Ez a bajóti templom már visszafelé. 

Még itthon mondtam Ferinek, hogy hazafelé ha gondolja, meghívom egy bablevesre 🙂 ami annyit tesz, hogy az én szép kártyámmal fizetünk 🙂ő pedig élt az ajánlattal, és megcéloztuk a pilisszentiváni Csali Csárdàt. Szerencsénk volt, mert bár a tóparti terasz egészen tele volt, egy asztal mégiscsak jutott nekünk is. Befelé menet Szörényi Leventével találkoztunk, aki a szomszéd faluban lakik. 

Én gulyálevest kértem, Feri végül haltálat választott, és eléggé tele is ettük magunkat. 

Hogy a kiadós ebéd miatt, vagy a meglepően meredek hegyoldal miatt, vagy is-is, de olyan fáradtan értünk haza, mintha valami nagy teljesítménytúrát tettünk volna. 

És most már kíváncsi vagyok, hogy ez a szombat hova vet majd, mert 2szer egymás után is vízparton ért a szombati ebéd. Múltkor Marcival a Duna parton, most meg Ferivel a tóparton. 

 

Odafelé Zsámbék felé ilyen végtelen napraforgómezőket láttunk.