Vintgar-szurdok

 Ahogy azt elterveztük, nem hagytuk magunkat eltántorítani a Vintgar-szurdokból, és hazaindulásunk reggelén miután bepakoltunk mindent a kocsiba, célba vettük a szurdokot. Az autót otthagyhattuk a szállásunk parkolójába. 

A szurdokhoz a leírás szerint nem lehet autóval odamenni. Később kiderült, hogy de igen, valamennyi autónak a szurdok bejáratánál is van parkolóhely, igaz, nem túl soknak, jóval kevesebbnek, mint ahányan be akarnak menni. Van viszont a város szélén egy nagy parkoló, ott lehet lerakni az autót 5 euróért, és innen egy shuttlebusz elviszi az embereket a szurdokhoz. 

Kiderült, hogy ez a nagy parkoló a szállásunktól 5 perc sétányira van. Micsoda szerencse, ezért hagyhattuk ott gond nélkül a kocsit a szállásnál, és csak simán kisétáltunk az utca végébe a buszhoz. 

Terv szerint az első járattal akartunk menni, de csak a másodikat értük el, de mág ez is nagyon kedvező volt, még bőven felfértünk a buszra, és odaérve sem kellett olyan rettenethosszú sort kivárni, mint ami akkor volt, amikor mi már kifelé jöttünk. 

A bejáratnál simán bejutottunk, mivel két nappal korábbra szólt a jegyünk még csak a becsipogásnál sem kellett sorbaállnunk, hanem az oldalsó ajtón átengedtek. 

Mindenki kapott egy-egy sisakot, amit végig a szurdok végén kellett leadni. 

A Radovka folyó által faragott szurdok 1,2 km hosszú, és a  függőleges sziklafalakra épített fapallón lehet végigsétálni, a szurdok a 13 méteres Sum-vízeséssel záródik. 

Ezt a türkizszínű folyót már az előző napokban láttuk egyszer, amikor a Lidl-be autóztunk, és már akkor is megcsodáltam. De akkor mág nem tudtam, hogy szinte testközelből is láthatjuk majd. 

Az ilyen világoskék, türkizkékes folyók nekem nagy kedvenceim, a Neretvába is a színe miatt szerettem bele, bár az kicsit sötétebb, és zöldebb, de mindkettő teljesen le tud nyűgözni. 

Ebben a viszonylag korai órában, 9 körül, bár voltak azért emberek rajtunk kívül is bőven, de még nem volt akkora nagy tumultus. Vígan tudtunk bámészkodni és fotózkodni. 

Ez a bukósisak mindannyiunknak igen remekül állt :-) 

A Bohinj vasúti híd. Sajnos vonatot pont nem láttunk átsuhanni. 

A szurdokból a Sum-vízesésnél jöttünk ki. 

Innen elvileg egy hosszabb vagy egy  rövidebb útvonalon lehetett volna visszamenni a kiinduló pontra , a bejárathoz. Mi eleve a rövidebbet terveztük, hiszen még haza is kellett jönnünk, de aztán ott láttuk, hogy a hosszabb út akkor eleve le volt zárva a vizierőműnél zajló munkálatok miatt. Állítólag a hosszabb a látványosabb út, de most nem bánkódtunk miatta. 

Óóóó, nagyon szép kirándulás volt! ha erre jártok semmiképp ne hagyjátok ki! 

Visszaérve várnunk kellett kicsit a buszra, majd sebtiben autóba pattantunk, és elindultunk hazafelé. 

Az út egészen Budapest határáig eseménytelen volt, ott aztán olyan gigadugóba kerültünk, hogy vagy másfél óráig tartott, míg a városon keresztül hazavergődtünk. De hazaértünk épségben. 

Én másnap munkába mentem, aztán megint volt 3 nap szünet :-) Így azért el tudnám képzelni az összes hetet :-)