Linzert Linzben

 A linzi 2 napba elég sok minden belefért. 

Az apartman, ahol laktunk fönt volt  a hegyen, de egy villamossal le tudtunk menni a belvárosba.

Nagyjából ilyen volt a kilátás a házunkból. Ez nem pont az ablakból készült, de onnan is hasonló volt a látvány. 

Aznap, amikor érkeztünk, hallottuk a rádióban a kocsiban, hogy aznap játszik Ausztria meg Lengyelország 6-tól. Gondoltuk, hogy tök jó, mert úgyis be akartunk menni a városba, akkor majd bele is tudunk kukkantani a meccsbe, biztos itt is lesz a főtéren valami közös meccsnézés, hiszen Budapesten minden sarkon van valami kivetítő, ha a magyarok játszanak, akkor meg még sűrűbben is. 

Vettünk egy-egy napijegyet és a villamossal ( fogaskerekűvel)és már lent is voltunk a városban. De sehol semmi nyilvános összeröffenés nem volt. Legalábbis a centrumban és annak a környékén nem találtunk semmit. Persze voltak helyek, ahol hirdették, hogy bent a krimóban meccsnézés van, de beülni nem akartunk csakezért sehová. 

De legalább mentünk egy jó nagy kört a városban. Linz nagyon barátságos kisvárosnak tűnt. Nem volt se nem túl zsúfolt, se nem túl nyüzsgő. Mondjuk másnap belefutottunk a hétvégi piacba a főtéren, olyan zsibvásár félébe, na ott aztán ugyanúgy volt minden, mint bárhol máshol.

A Duna Linznél. 

Minden egyes alkalommal, amikor máshol, nem Budapesten látjuk a Dunát, vagy csak  keresztezzük, talán indokolatlanul nagy extázisba esek. A fiúk legalábbis nem értik mit vagyok úgy oda. Jó, Duna, és? De nekem olyan csodás és elképzelhetetlen, hogy ez a nagy víztömeg olyan messzire otthontól, ugyanaz a víz. Hogy országokon keresztül folyik rendületlenül a Fekete-tengerig. A mi Dunánk :-) 

Aztán még másnap délelőtt is bevillamosoztunk a városba, mert a székesegyházat kihagytuk előző délután, valahogy elkerültük, meg hát mindenképpen enni szerettünk volna egy linzert 🙂 ami itt linzer torta, nem olyan aprósütemény, amit én linzernek gondolok egyébként.