Július

 A júniusi nyaralás után a július főként a munkáról szólt. Nekünk felnőtteknek. De mivel a nyakunkba kaptuk azt az őrületes 40 fokos hőséget, annyira nem volt ez baj, sőt ... Nekem pl. különösen jó felüdülés volt a 23-24 fokos laborban/irodában hűsölni 🙂

Na jó, ez kicsit gonosz volt az itthon izzadó fiúkkal szemben, de ők meg egész jól bírták. És meleg ide-oda, most egyébként is szeretek bejárni. Most végre jó helyen vagyok, úgy érzem. 

Hogy ne főjjenek meg a fiúk a saját levükben, kétszer is elmentünk a Dunapartra fürdeni. Sosem szoktunk a Dunában strandolni, de sokszor hallom, hogy mások meg igen, és tulajdonképpen tényleg olyan kézenfekvő lenne, hiszen olyan közel van, és sokkal egyszerűbben megközelithető, mint pl. a Balaton. Ahhoz meg hogy este egy kicsit lehűtsük magunkat a Tisza-tó is messze van. Arra is legalább egy napot rá kéne szervezni. A medencés strandtól pedig jobban irtózom, mint a Dunától. 

Szóval voltunk a Duna parton, és tök jó volt. A fiúk csobbantak kicsit, labdáztak, bedobtunk egy lángost, mert mégiscsak nyár van 😆 és ennyi bőven elég is volt. 

Mátét nem sokat láttuk a hónapban, mert általában reggel elment az egyesületbe, aztán csak este jött haza. volt amikor bent is aludtak a haverokkalpár estét. Aztán pedig egy hétig Szegeden volt a bajnokságon. 

A fekete sapkás Máté. 

Én a munka mellett főként kulturális vonalon mozogtam a hónapban :-) 

Még júniusban voltam a Benczúr-kertben egy színházi előadáson. Az előadás is jó volt, de a Benczúr-ház, aminek a kertjében volt a színpad, az még inkább elvarázsolt. 

Aztán július elején Budapest Bár koncerten voltam a barátnőmmel. Sosem voltunk még BB koncerten, de egészen remek volt. Egyetlen szépséghibája votl csak az estének, hogy csütörtök volt, és másnap munkába kellett mennem. Na az nem esett olyan jól. 

Leave Reality Behind

Moziban is voltam. Egy francia filmet néztünk, összesen hárman :-) De már nem először fordul elő, hogy oylan filmet nézünk, ami csak minket érdekel a városban :-D 

Aztán múlt hétvégén pedig Mezőtúrra mentünk fesztiválozni. 😀

Hárman mentünk csajok, vonattal. oda-vissza. Egy kollégiumbna aludtunk. Hát az is érdekes múltidézés volt :-)

De a fesztivált, a koncertek, a hangulat nagyon jó volt, és hazafelé bár késett 1 órát a vonat, de vígan elcampeltünk a peronon. 

Jajjj, és nem utolsó sorban.... 

Találkoztunk Annamarival, amolyan író-olvasó találkozót tartottunk egy kávézóban 😛 És nagyon jót beszélgettünk. remélem sikerül majd ismételnünk! Köszönöm Neki itt is, hogy kezdeményezte a talákozót! 

Alpakasétáltatás

 Még egy utolsó bejegyzésem van még a júniusi ausztriai nyaralásunkról... pedig már lassan egy hónapja is megvan, hogy ott voltunk.... ahhhh.... 

De semmiképp nem szeretném, hogy elfelejtődjön az élmény, ezért muszáj még írnom róla.

Ez pedig az alpakasétáltatás! 

Már utazás előtt is olvastam, hogy van erre lehetőség, meg aztán láttuk is az ablakból, hogy az iskolások viszik a jószágokat egy körre, de csak az utolsó nap reggelén volt lehetőségünk arra, hogy mi is megjárassunk pár állatot. Marci nagyon szerette volna, meg egyébként is, ezek az alpakák olyan békés, cuki jószágok, olyan jó őket simizni, hogy gondoltuk üsse kő, méregdrága ugyan, de egyszer élünk, menjünk sétáltassunk alpakát. 

A pasas, akié a farm, nemigen beszélt angolul, ami egyébként meg tök jó volt, mert legalább lehetett a németet használni. Bár főként Ferire maradt a beszélgetés, mert neki nem volt alpakája, nekem, Marcinak meg Milánnak volt. 

A farmon egyébként 50-60 alpaka él, meg néhány láma, és mindegyiknek van saját neve, szóval családtagok. 

Azt mondta a pasas, hogy ők csak a bundájáért tartják az állatokat, nem eszik meg őket, de Dél-Amerikában nyilván igen. Ezt örömmel hallottam. Nem lett volna jó tudni, hogy ma még megy Jordan egy kört, holnap meg az asztalon végzi.... 

Jókora kört mentünk velük, egy bő 1 óra hosszát sétáltunk. Mint kiderült, az a terület a házigazdáék birtoka volt még mindig, először a szép erdőben mentünk, majd a szántóföldek mellett/között. Jól össze is csíptek a böglyök meg a szúnyogok. Azoknak a csípéseknek a nyomai még most is látszódnak a lábamon. 

Az alpakák cukik voltak,  de folyton megálltak enni, és csak jutifalattal lehetett őket tovább csábítani. 

A séta után a fiúk még megetették az otthon maradottakat :-) 

A kis két hetes alpakabébit is megszeretgettük, és Marci meg is etette cumisüvegből. 

Ezzel zártuk a rövidke kis nyugati nyaralásunkat :-) 

Gyorsan összepakoltunk, még megnéztünk kívülről egy várat, ami ott volt a közelben, de júniusban még csak hétvégente volt nyitva, úgyhogy bemenni nem tudtunk volna egyébként sem, de kívülről azért szerettem volna megnézni. Aztán el is kezdett esni az eső. Az időjárá is érezte, hogy most már eshet, végetért a pihenés. :-) 

Burg Rappottenstein

Hazafelé Bécsnél egy kisebb dugóba kerültünk, ot elég sokat szöttyögtünk, mire kiértünk a városból, de aztán már sima liba volt minden. 

Vár még ránk augusztus elején még egy nyaralás, az is biztos klassz lesz:-) Novemberre végzek majd annak a beszámolójával is 😂

A druidák nyomában

 Az egy hetes osztrák kiruccanásunk méltó koronája lett az Ysperklamm-ból induló Druidenweg nevezetű útvonal. Amikor kinéztem előző este, hogy merre is induljunk másnap, akkor bár olvastam a szűkszavú német leírásban, hogy micsoda élményekben lesz részünk, hogy a vadregényes erdő keveredik a misztikus sejtelmességgel, hogy a hegyrő lezubogó patak mellett araszolunk majd felfelé vízesések hangjával kísérve, de hogy ez a valóságban mekkora nagy élmény lesz, azt nem sejtettem. Mondhatni, tudtam, de nem sejtettem :-) 

Ysperklamm egy jó félórányi autóútnyira volt az alpakáktól, de az osztrák vidéken autózni már maga egy csoda... a zöld fű, a legelésző állatok, a rendezett porták, a jó utak... nem olyan nehéz beleszokni itt a létezésbe. 

A parkolóba érkezve egy dolog lepett csak meg minket, hogy a túráért fizetnünk kell, mert egy forgóajtón lehet bejutni a hegyoldalra. Nem emlékeztem, hogy erről olvastam volna, de simán lehet, hogy csak átsiklottam rajta, de mindegy is volt. A jegyárus bódéban mosdó is volt, itt mág gyorsan elmentünk, biztos ami biztos. 

Már a forgóajtón becsipogva láttam, hogy ez az én helyem lesz! Nagy sziklák, csörgedező patak, és csak az erdő zaja. ( leszámítva a fiúkat, de azt már elég jól ki tudom szűrni a világomból )

Ahogy haladtunk fölfelé a hegyoldalon, úgy lett egyre meredekebb az útvonal, lépcsőkön és pallókon mentünk véges-végig a patak mentén. Egyre nőttek a vízesések és sziklák is mellettünk. És olyan természetszagú volt minden! És olyan szép zöld meg barna! 

Mikor felértünk a szurdok tetejére, akkor egy kis pihenőrészen megpihentünk, majd innen már könnyebb útvonalon, sokáig szinte szintben vagy lankás emelkedőkkel haladtunk. Volt egy rajzolt térképünk, amin fel voltak tüntetve a látványos sziklaformációk, az "ülő kutya", meg ilyesmik, ezeket próbáltuk megtalálni és felismerni. 

Kilátás

Az ülő kutya: 

Aztán a druidák találkozóhelyét is körbejártuk. 

Valami misztikus "kád" amiből sosem fogy ki a víz. Valóban volt benne ottjártunkkor is. 

Innen már csak a Kaltenbergre kellett felcaplatnunk. Marcinál ekkor gurult el végleg a pirulája, és minősíthetetlenül viselkedett. Persze én voltam a szar, hogy miért kellett erre a szar túrára jönni, meg egyébként is... a szar szó jó sokszor elhagyta a száját. Meg még egyéb válogatott szidalom, természetesen rám irányulva. Nem esett jól. tulajdonképpen mondaóhatta volna azt is, hogy fáradt, és pihenjünk meg egy kicsit, megtehettük volna, de nem, könnyebb ilyenkor vergődni és elrontani mindenkinek a nyaralását. 

Fenn a kerezstnél volt egy üzenőfüzet. Marci bele is írta a sérelmeit, ha arra jártok,nézzétek meg, mennyire szar neki. :-)

A hegyről meredeken ereszkedtünk le, sziklás, szűk ösvényen, mígnem kiértünk egy földútra, majd egy betonútra, és az erdei hűs levegő után megcsapott minket a nyárias hőség. Ennek köszönhetően mire visszavánszorogtunk a kocsihoz jól el is fáradtunk.  De szerencsénk volt, mert már menet közben láttuk a hegy felett gyülekező esőfelhőket, és pont az autó mellett álltunk már, mire elkezdett esni, szóval megúsztunk egy bőrig ázást. A Spar parkolóban pedig már rendesen zuhogott. 

De a kirándulás, mindennel együtt, vagy minden rosszat leszámítva nagyon klassz volt. Még azóta is a sokszor eszembe jut, hogy mennyire király volt az a hely!