A vasárnapi 18 km-nyi hegymenet után másnap délelőtt ausztria felé indultunk, hogy regenerálódásképpen megnézzük Léka várát. A vár Kőszegtől alig 10 km-nyire van, úgyhogy pikkpakk odaértünk, volt talán vagy 15 perc, de abban már az udvarból kiálllás is benne volt.
A vár egy szép erdővel körbeölelt szikla tetején magasodik, és meglehetősen impozáns látványt nyújt.
A vár Kanizsai Orsolya hozományaként a Nádasdy család birtokába került, akiknek a neve nekünk a nádasdladányi kastélyból már ismert volt, és külön öröm volt, hogy mikor emlékeztettük a fiúkat, nekik is beugrott, hogy húúú, tényelg. Később az Esterházyaké lett, majd tőlük egy osztrák író vásárolta meg Paul Anton Keller, aki minden vagyonát a várra költötte. Ma pedig a róla elnevezett alapítvány tulajdona a vár.
De a vár egykori tulajdonosai között voltak a templomos lovagok is, akik itt üléseztek, és Báthory Erzsébet, a vérgrófnő, aki állítólag szűzlányok vérében fürdött, hogy örökké szép és fiatal maradjon.
A másik kuriózuma a várnak, hogy egyes részein különleges denevérkolóniák élnek. Szerencsére nem találkoztunkk élő egyedekkel, de van róluk egy gyerekbarát kiállítás és ismeretterjesztés. Inkább kisebbeknek való, a mieinket már nem kötötte érdemben, meg egyszer már az állatkertben végigtanulmányoztuk a denevéreket (is), hát nekem annyi bőven elég is belőlük. :-)
Majd innen nem messze még felmentünk a Margit-kilátóba. Persze a gyerekek kivoltak, hogy nanemár, már megint hegymászás, de nem, mert a parkolótól kábé 200 méterrel már ott is magasodott a kilátó. Csak felszaladtunk, meg le, és már mentünk is vissza Kőszegre ebédelni.
Ekkor még nem tudták, amit mi Ferivel már igen, hogy mivel nekem volt még egy kirándulástervem a Kőszeg fölötti hegyekben, és másnapra esőt jósoltak, délutánra még beterveztük a környező hegyeket. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése