Régen, amikor a fiúk még kicsik voltak, nagyon sokat jártunk az állatkertbe. Voltak évek, amikor bérletünk is volt, mert hozzánk nagyon közel van, és egy jó kis délelőtti progi volt. Aztán ahogy a gyerekek intézményesedtek már nem jártunk olyan sűrűn, mentek az oviból/iskolából évente egyszer-kétszer, és ez tulajdonképpen elég is volt.
Úgyhog a budapesti állatkertben én már jó pár éve nem voltam.
Most vasárnap tartották viszont a nevelőszülők találkozóját, ahová Marci is hivatalos volt, hiszen a születésnapjára örökbefogadott egy ázsiai vadkutyát, úgyhogy neki jelenése volt. Mi pedig mentünk vele.
Maga a rendezvény 9.30-kor kezdődött, a szülői 10-kor, de mi szerencsére már 9-kor nyitásra ott voltunk, és jól tettük, mert ekkor még zavartalanul meg tudtunk nézni jónéhány állatot, nem volt tömeg, és Marci is be tudott gyűjteni néhány pecsétet a pecsétgyűjtős játékban.
Aztán a megnyitóbeszédek után elrongyoltunk az oroszlánkifutóhoz, ahol a szülői volt. Ott a gondozó először az oroszlánokról mesélt, onnan mentünk át a vadkutyákhoz, és ott is mondott néhány dolgot a kutyákról, a tartásukról, a természetükről, aztán nyakunkba vettük az állatkertet, hogy begyűjtsük Marci pecsétjeit, közben pedig megnéztünk minden utunkba kerülő állatot.
Félidőben benyomtunk egy lángost is.
Jajjjj, a madársziklán ez a madár csak úgy sétálgatott fel-le a lépcsőn. Szerintem rettentő félelmetes volt. Bár nekem erős madárfóbiám van. A pintynél nagyobb madarakat nemigen szívlelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése