Nem mondom, hogy kitörő örömmel, de azért csak elkezdtükm ezt az újabb tanévet.
Mindannyiunk közül Marci volt a leglelkesebb, vagy legizgatottabb, de nem száz százalékos pozitív izgatottság volt ez, vegyült ebbe egy adag negatív izgulás is, mivel neki volt most a legnagyobb a váltás, negyedikből ötödikbe. És bár ugyanabban az iskolában maradt, mégis felmerül ilyenkor egy csomó kérdés, hogy hol a terem, hová menjen, mit kell csinálni, hová kell tenni, mit kell vinni és mikor, stb... nyilván jobban el van van engedve a kezük, mint alsóban, ha fogják még egyáltalán, szóval ezt a bizonytalanságot Marci kicsit nehezen viseli, ő tipikusan az a fajta, aki nem szereti a konfortzónán túli világot, nem is kíváncsi rá, magától nem is törekszik onnan kifelé, jól elvan a maga kis megszokott világában, és neki annyi elég. Szóval neki még kell majd egy kis idő, mire belerázódik a rendszerbe.
Ettől függetlenül ( vagy épp ezért) csak rávett minket, hogy had ne maradjon tanulóidőre délután, mert a barátai is hazajönnek, és majd ők együtt hazajönnek, és a Tomiéknál megírják a leckét. Ez a rend már ma megdőlt, mert Tomi már ma nem ment iskolába, Marci meg nem mer egyedül hazajönni, meg nem is tud, mert nincs még saját kulcsa sem, Milánnak meg ma pont hosszú napja van, Mátéra meg ilyen szempontból, hogy majd ő otthon lesz, nem számíthatunk.
Szóval ma rongyolok érte fél4-re, hogy odaérjek 4re a zeneiskolás megbeszélésre, hogy utána 5kor már egy szülőin üljek. Áááááá de nem hiányzott ez nekem! Nyáriszünetet akarok, MOST!
Az évek során már egyre kevésbé tud engem lázba hozni az iskolakezdés, nagyjából az utolsó utáni napon mentünk el füzetet venni, meg néhány tollat, azon kívül Máté kapott egy tornacipőt, Marci meg egy iskolatáskát, és ennél nagyon többet nem is vettünk eddig. Gondoltam kivárom, amikor majd írnak.
Tanárügyileg egyértelműen Marciék állnak a legrosszabbul, az állami általános. Az, hogy matek tanár már évek óta nincs rendes állásban, hanem eddig is 2 nyugdíjas kolléga tanított, és ez idén sincs másképp, csak az egyik nyugdíjas talán egy másikra cserélődött. Itt már csak akkor lepődnék meg, ha egyszer lenne egy igazi matektanár. Emellett elment az ének és a rajz tanár, ami nyilván fontosságban nem élvonalas, de valahol mégiscsak az, mert amúgy meg sokmindenben benne volt a kezük iskolai szinten, a drámakörben, énekkarban, iskolai műsorokban, rendezvényekben, akármikben, szóval mégiscsak egyfajta érvágás ez is.
Az igazgatónő elment nyugdíjba, most egy megbízott helyettes ig.nő van, ki tudja... informatikát már tavaly is a gimiből óraadóként átjáró kolléga tartotta, a term.tud. ot pedig elvileg Máté volt ofője, aki már akkor nyugdíjaskorú volt, amikor Máté még 6-os volt, és akkor még úgy volt, hogy őket végigviszi, és elmegy nyugdíjba, de erre már a második évet húzza rá, reméljük Lilian néninek jó az egészsége meg az idegrendszere, és bírja még egy darabig.
Update: azóta mióta elkezdtem ezt a bejegyzést megjártam az Szmk értekezletet, és a megbízott ig.nő nagyon szimpatikus, és mint szülői munkaközösség nagyon pozitívan állunk a változás elé, és reméljük, hogy elindul végre pozitiv irányba egy folyamat. Majd meglátjuk. Reméljük. Hátha.
Milánéknál van a legtöbb tanárcsere, az iskolájukból többen is távoztak, emiatt olyan tantárgyakra is jutott tanárcsere, ahol a régi tanárjuk még van, de valahogy így tudták megoldani. Az osztály fele új magyartanárt kapott, Milán is, akinek a 4 év alatt ez már a 3-dik magyartanárnője, és kicsit már ő maga is unja. Elment az angoltanárjuk, a fizikatanárjuk, és a történelemtanárjuk, ő mondjuk nyugdíjba ment, és őt nem is sajnáljuk. A kémiatánárjuk nem nem ment el, de leadta az osztályt, és másik van helyette. Milán félig-meddig elégedett velük, én meg már annak is örülök, ha szaktanár tanítja őket, nem a takarítónő.
Mátééknál is történtek tanári változások, nekik a kémiatanáruk lett más, mert nyugdíjba ment a régi, aki már egyébként is nyugdíj mellett tanított. Most egy óraadó fiatal kolléga jött helyette, akivel éppen ma volt órájuk Mátééknak, és azt mondta Máté, hogy egész órán kísérleteztek, tök jó volt. Ennyi. Lehetne ezt érdekesen is csinálni, és nem az atompályákkal kínozni szerencsétleneket. Reméljük, hogy ez a lelkesedés kitart majd egész évben mindkét oldalon. Amúgy annyira jellemzi a mai pedagógustársadalmat, hogy Máté elképedve mondta, hogy egy NAGYON fiatal kémiatanárt kaptak. Teljesen rácsodálkozott, hogy fiatal tanárok is léteznek. Egyébként én is, pedig az ofő is korombeli, amit én nyilván fiatalnak gondolok, de Máténak már matuzsálem :-)
A tanárúr szerint ők tantestületileg rendben vannak, szerencsére, egyelőre a kieső kollégákat is sikerüült szakos tanárokkal pótolni, és ebben az iskola egyházi voltának is nagy szerepe van. Mindig mondja, hogy ők kiváltságos helyzetben vannak, mert jó/jobb körülmények között tudnak működni, az iskolán belüli erkölcsi megbecsülésük is talán jobb, mint általában, de ettől függetlenül a tantestületi hangulat nem a régi, mert a globális megkötések és méltatlanságok őket is érintik.
Nem igazán látom, hogy hogyan lenne ebből kiút, nyilvánvaló már, hogy a hangunk hallatása nem elég, de magamon és a szülőtársaimon is érzem sokszor, hogy nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők is belefásultak már a szélmalomharcba, a helyzet viszont érzékelhetően évről-évre egyre rosszabb. Most, hogy a 10-dik iskolai évemet kezdem szülőként egyre elkeserítőbbnek látom a mind a tanárállományt, (főként az állami iskolában), mind az egész oktatáspolitikát, ellenben túl kicsik még a gyerekeink ahhoz, hogy vállrándítással el tudjak menni a nehézségek mellett.
Szóval kicsit keserédesen indult a tanév, kicsit kisebb lelkesedéssel, mind szülői, mind tanári oldalról, és durva ezt mondani, hogy még a gyerekek voltak a leginkább motiváltak, bár nyilván mondogatták, hogy fúj iskola, meg minek, meg így meg úgy, de alapvetően nem ágálnak, nem vergődnek ellene, mennek, csinálják, és reméljük a legjobb tudásuk szerint fognak ebben a tanévben is szerepelni és venni az akadályokat.
Szóval üdv 2023/2024-es tanév, kíváncsian várunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése