Szóval mikor pár nap után ( talán 2 ?) már kiültem a homokot a strandon, akkor autóba pattantunk, és elmentünk a félsziget csücskébe, ahol a mi lapos és homokos partunkkal ellentétben sjókora sziklák szegélyezték a félszigetet. A google térkép Cliff Rocks-nak nevezte ezeket a sziklaképződményeket.
A gyerekek nyilván nem voltak annyira annyira lelkesek, hogy "hegyet" kell mászniuk pancsolás helyett, de az volt a terv, hogy kicsit járunk ott a szigetvégben, megnézzük a panorámát, megcsodáljuk a a Halkidiki középső ujját, és utána egy közeli strandon nyilván majd csobbanunk egyet.
De már út közben is megálltunk egyet gyönyörködni,
Leparkoltunk és elindultunk amerre vezetett egy ösvény fel a cserjések és az olajfák között, a vörös salakon. Csodaszép volt a tenger, a félsziget ezen a csücskén alig volt mozgás, volt egy kisebb lakókocsi kemping, és rajtuk kívül nem is volt más. Nagyon tetszett.
Végül némi keringőzés után csak meglettek a sziklák, és szépek voltak, meredekek, és gyönyörűek.
Bizonyára lehetett volna még tovább is menetelni a sziklák peremén, de mondjuk elég meleg is volt, tűzött a nap, és a fiúk már nagyon mentek volna bele a vízbe.
Egy kis benyúló földnyelven egy kistemplom állt, én mindenképpen meg szerettem volna nézni, körbejárni.
Ezen a padon azért elég sokáig el tudtam volna időzni :-)
Nagyon jót strandoltunk, így, hogy előtte kicsit megmozgattuk az izmainkat, így még én is tudm élvezni a strandolást :-)
Esti naplemente a mikisfalunkban :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése