Élmények

 Ma délután egy nagyon jó élményben volt részem, miután volt két kevésbé jó is, mégpedig, hogy a munkahelyem biciklitárolójában ma délután felborulva találtam a bicajom. Lehet, hogy én voltam a béna, és nem állítottam stabilan le reggel, nem tudom... de mivel én voltam a harmadik bicó fél8-kor gyanítom, hogy valamelyik oldalszomszédom lökhette meg véletlenül, és elborult. Ami azért is bosszantó volt, mert még relatív új, és én annyira igyekszem vigyázni rá. Másrészt rögtön láttam, hogy az addig lógó kormánykosaram az esés következtében végképp letört. Ezen már bosszankodtam egy kicsit, nem is azért mert letört, hanem azért mert olyan macera pótolni, elmenni, venni egy újat, felszerelni, nálunk ez hosszadalmasabb folyamat, én pedig szeretem az első kosarat a biciklin. A másik, hogy amikor elindultam volna vettem észre, hogy leesett a láncom, amit a védőburkolat miatt nem tudtam visszarakni. 

Akkor feltelefonáltam a kollégámnak, hogy nincs-e egy csillagcsavarhúzója véletlenül, mert kéne. Persze volt, de Gyuri anélkül is vissza tudta tenni a láncot, mert ő másképp közelítette meg a problémát, a bicaj másik oldaláról :-) 

Ezen malőrök után kicsit késve érkeztem Marci iskolájába, ahol ma délután rendezték a Ki mit tud?-ot, ahol Marci volt a konferaszié. És mivel tavaly kihagytam, mert tavaly is ő volt, de én akkor osztálytalálkozón voltam, most gondoltam meglepem, és megnézem. Nem mondtam neki reggel, hogy majd elkérem magam korábban, mert ha meg mégis úgy alakul, hogy nem tudok eljönni, akkor meg gáz van, így váratlanul toppantam be. Mondjuk nagyon nem lepődött meg, de azért örült. Azt mondta nem gondolta, hogy eljövök. 

Na és aztán, mikor hazajöttünk, akkor ő gyorsan átöltözött, mert a barátjával kimentek focizni, és meg elfutottam addig boltba , meg még egy kicsit tovább amyg ők fociztak a pályán. És ahogy megálltam a sportpályán vizet inni, mert szerencsére most már jó meleg van, aminek egyelőre még nagyon örülök, és nem bánom egyáltalán, hogy nem tudok olyan gyorsan futni, mint hűvösebb időben, de ha ez az ára, én megadom :-) Szóval ittam, meg még bámészkodtam ott a pályán, néztem, hogy a kosárpályán vajon az a kék trikós fiú a barátnőm fia-e vagy sem, ( Máté ovistársa volt) egyszer csak hátulról megpöcögteti egy hölgy a vállam, hogy ne haragudjak, én nem ismerem őt, de ő ismer engem, blogot írok, és van 3 fiam, és csak annyit szeretne mondani, hogy amikor kiderült, hogy harmadik gyermeke is fog születni, akkor pánikszerűen kattant rá az internetre, hogy hogyan leehet ennyi gyerekkel létezni, lehet-e egyáltan, és akkor talált rá a blogomra, és teljesen beleásta magát, és csak szeretné megköszönni, hogy akkor "megmentettem az életét" 

Én annyira meglepődtem, mint még soha, de a köszönömnél és hogy ez milyen kedves történet nem nagyon jutottam tovább megilletődöttségemben, de ezúttal is köszönöm még egyszer! Tényleg! nagyon jól esett. 

Hát ilyen dolgok történnek a házunk táján :-)