Vigadós Mátés

 Még május közepén, a nagy esőzés idején volt, hogy Mátéék újabb koncertet adtak a Tücsökzenekarral a Vigadóban. 

Annyi nehezítés került a történetbe, hogy Máténak péntektől vasárnapig osztálykirándulása volt Nyíregyházán, úgyhogy onnan hamarabb le kellett lépnie. A többiek csak vasárnap délután induétak vissza, de neki már reggeli után el kellett indulnia. Sóstónál volt a szállásuk, onnan be kellett buszoznia a vasútállomásra, és úgy haza, a Keletiben pedig összeszedtük. János bácsival, az ofővel mindent átbeszéltek, hogy ne legyen gond. Nem is volt. 

A kirándulás állítólag jó volt. Ott akkor épp nem esett az eső. Mondtam neki, hogy csináljon nekem képeket, mert én még sosem voltam Nyíregyházán. Végül csinált 2 képet, de mág azóta sem mutatta meg, mindkettőt az állatkertben. :-) Szóval nem mondhatom, hogy nem csinált képet, mert csinált. Azt mondta, ha több képet akarok látni, akkor kérjem el a Ritáttól/Rékától/Rebekától (???) már nem emlékszem, de valami R betűs lány volt, mert ő aztán MINDENT lefényképezett. 

Olyan ez, mint amikor mondtam neki, hogy majd írjon mi újság, meg hogy elérte.e a vonatot, meg ilyesmi...  nem úgy mint tavaly. Azt mondja tavaly is írt. Mondom, mit írtál? Nem emlékszem. Azt mondja, mikor kérdezted, hogy minden oké-e, írtam, hogy igen. Jaaaaa, hogy az már az írás volt... hát erre nem gondoltam. :-) 

Szóval... összeszedtük a Keletiben. Jóóóó fáradt volt. Meg éhes. Gyorsan hazajöttünk, megetettük, ivott teát, meg kólát, aztán már ment is, mert még a koncert előtt volt egy fő-fő próbájuk. 

Mi csak 4-re mentünk. Persze ömlött az eső. 

A koncert megintcsak nagyon jó volt. A decemberihez képest egy egészen új repertoárral készültek. Volt néhány hosszabb darab, meg több rövidebb mű is. Sajnos az idei nyári tábor elmarad, pedig milyen klassz volt tavaly is, milyen jól összeszoktak a gyerekek, meg Máté is szeret oda járni, de a nyáron visszaköltözhet az iskola a felújított épületbe, és ez felemészti a tantestület lehetőségeit. 

Élmények

 Ma délután egy nagyon jó élményben volt részem, miután volt két kevésbé jó is, mégpedig, hogy a munkahelyem biciklitárolójában ma délután felborulva találtam a bicajom. Lehet, hogy én voltam a béna, és nem állítottam stabilan le reggel, nem tudom... de mivel én voltam a harmadik bicó fél8-kor gyanítom, hogy valamelyik oldalszomszédom lökhette meg véletlenül, és elborult. Ami azért is bosszantó volt, mert még relatív új, és én annyira igyekszem vigyázni rá. Másrészt rögtön láttam, hogy az addig lógó kormánykosaram az esés következtében végképp letört. Ezen már bosszankodtam egy kicsit, nem is azért mert letört, hanem azért mert olyan macera pótolni, elmenni, venni egy újat, felszerelni, nálunk ez hosszadalmasabb folyamat, én pedig szeretem az első kosarat a biciklin. A másik, hogy amikor elindultam volna vettem észre, hogy leesett a láncom, amit a védőburkolat miatt nem tudtam visszarakni. 

Akkor feltelefonáltam a kollégámnak, hogy nincs-e egy csillagcsavarhúzója véletlenül, mert kéne. Persze volt, de Gyuri anélkül is vissza tudta tenni a láncot, mert ő másképp közelítette meg a problémát, a bicaj másik oldaláról :-) 

Ezen malőrök után kicsit késve érkeztem Marci iskolájába, ahol ma délután rendezték a Ki mit tud?-ot, ahol Marci volt a konferaszié. És mivel tavaly kihagytam, mert tavaly is ő volt, de én akkor osztálytalálkozón voltam, most gondoltam meglepem, és megnézem. Nem mondtam neki reggel, hogy majd elkérem magam korábban, mert ha meg mégis úgy alakul, hogy nem tudok eljönni, akkor meg gáz van, így váratlanul toppantam be. Mondjuk nagyon nem lepődött meg, de azért örült. Azt mondta nem gondolta, hogy eljövök. 

Na és aztán, mikor hazajöttünk, akkor ő gyorsan átöltözött, mert a barátjával kimentek focizni, és meg elfutottam addig boltba , meg még egy kicsit tovább amyg ők fociztak a pályán. És ahogy megálltam a sportpályán vizet inni, mert szerencsére most már jó meleg van, aminek egyelőre még nagyon örülök, és nem bánom egyáltalán, hogy nem tudok olyan gyorsan futni, mint hűvösebb időben, de ha ez az ára, én megadom :-) Szóval ittam, meg még bámészkodtam ott a pályán, néztem, hogy a kosárpályán vajon az a kék trikós fiú a barátnőm fia-e vagy sem, ( Máté ovistársa volt) egyszer csak hátulról megpöcögteti egy hölgy a vállam, hogy ne haragudjak, én nem ismerem őt, de ő ismer engem, blogot írok, és van 3 fiam, és csak annyit szeretne mondani, hogy amikor kiderült, hogy harmadik gyermeke is fog születni, akkor pánikszerűen kattant rá az internetre, hogy hogyan leehet ennyi gyerekkel létezni, lehet-e egyáltan, és akkor talált rá a blogomra, és teljesen beleásta magát, és csak szeretné megköszönni, hogy akkor "megmentettem az életét" 

Én annyira meglepődtem, mint még soha, de a köszönömnél és hogy ez milyen kedves történet nem nagyon jutottam tovább megilletődöttségemben, de ezúttal is köszönöm még egyszer! Tényleg! nagyon jól esett. 

Hát ilyen dolgok történnek a házunk táján :-) 

Focis Marcis

 Marci májusban nagyon belehúzott a fociba :-) 

Már rögtön 1-jén Soltra utazott a csapat, ahol egy emléktornán vettek részt, mint minden évben. Ez egy majálissal egybekötött focizás. Ide nem mentünk vele, az edző vitte, de jó hangulatban telt, talán harmadikok lettek, és minden gyerek pirosra sül fejjel jött haza, mert aznap, a megelőző napokhoz képest, meleg, nyárias idő volt. Akkor még azt hittük, hogy a hideg, esős április után most már itt a tavasz :-) hogy mekkorát tévedtünk, azt akkor még nem tudtuk. 

Rögtön a következő hétvégén egy újabb megmérettetésük volt, ezúttal Pozsony mellett, ami egyben az első nemzetközi tornájuk is volt egyben. Ide csak egy válogatott társaság ment/mehetett, a jól összeszokott banda, köztük persze Marci is, a "sztárcsatár" . 

Ezt csak azért merem így mondani, mert már néha kínosan agyondícsérik Marcit a focis szülők. Jó, mondjuk tényleg jó, ügyes, alázatos, és koncentrált, de a többiek is ügyesek. Idénre, hogy az utolsó U11-es évüket tapossák, már kialakult köztük egy olyan szövetség, hogy tényleg jó őket nézni, mert annyira érzik egymást, olyan jól látják és tudják, hogy kinek hol a helye, és olyan szép összjátékoat tudnak hozni, hogy élmény őket így együtt nézni. Persze van, amikor ők is szétesnek, meg amikor elarcoskodják, de aztán felszívják magukat, és mennek tovább. Olyan egy mindenkiért, mindenki egyért kapocs van már köztük. 

Aranyosak nagyon. 

Még Pozsony előtt, szombaton egy magánszervezésű minitornán vettek részt Csömörön, kint a hegyoldalban, hogy még a gps sem talált oda rendesen. Egy kormányközeli útépítési vállalkozó ranch-e volt a helyszín. Bazi nagy ház, mellette lovarda, amellett teniszpálya, amellett egy kis műfüves focilétesítmény, szemben a Budai-hegyekkel. Hát csak pilláztunk ezerrel.

A gyerekek élvezték a focit, bár "csak" másodikok lettek, de hát ki nézi azt :-) 

 Ez után indultak a szlovák tornára, amire már előző nap, vasárnap elindultak, és Mosonmagyaróvár mellett aludtak egyet, hogy reggel ne kelljen annyira korán kelni. Ide Feri is ment vele, mert nagyjából mindenkivel ment egy szülő. A szálláson volt wellness, meg kert, meg trambulin, és a gyerekek meg a részt vevő szülők állítólag kellemesen töltötték a torna ellőtti hangolódást. 

A pozsonyi torna állítólag nagyon jól szervezett, klassz rendezvény volt. És bár a gyerekek lecsúsztak a felsőházról, de önmagukhoz képest nagyon szépen helyt álltak, és jól játszottak, csak több volt a döntetlen, mint kellett volna a felsőházba jutáshoz. De nagyon szép értékelést kaptak az edzőtől, amit aztán a klub oldalán is rendre megírnak, és aminek a fő részét most ide is beteszem, hogy el ne felejtődjön a hihetetlen energiákat mozgósító Mészáros Marci :-) 

A Szlovan Hlohovec ellen kezdtünk. Taktikánkat a stabil védekezésen alapuló gyors kontrákra építettük. Ez bevált, hiszen több helyzetünk is adódott. Helyzetkihasználásunk azonban gyenge volt, talán a nemzetközi mérkőzés terhe nyomta játékosaink vállát. Sajnos egy egyéni hiba miatt, ellenfelünk megszerezte a vezetést, de erre Mészáros Marci egy jobb felső sarkos bombagóllal válaszolt. A végeredmény 1-1 lett.

A második mérkőzésen az FKP Bratislava volt az ellenfelünk. Végig támadtuk a mérkőzést, de a helyzetkihasználásunk továbbra sem javult. Ismét Mészáros Marci révén megszereztük a vezetést, de a megnyugtató mádosik gólt nem tudtuk belőni, így a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat és a futball törvényszerűsége szerint, gólt kaptunk. A vége ismét 1-1-es döntetlen.

A TJ Rovinka következett. Jól játszottunk ellenük mezőnyben, és küzdöttünk a vezetés megszerzéséért. Sajnos hátul, az addig remekül védő kapusunk elmélázott, így egy ártalmatlan helyzetből gólt kaptunk. Ez szerencsére nem törte meg a csapatot, Bakó Bence berúgta várva-várt első gólját. Immár harmadszor lett a végeredmény 1-1.

A negyedik meccsen a sok döntetlen miatt, győzelmi kényszerrel léptünk pályára az SMD Domino ellen. Kiváló támadások és gyönyörű megoldások jellemezték csapatunkat. Sajnos a játékvezető több alkalommal elfelejtett a sípjába fújni, mikor gólhelyzetben szabálytalankodtak ellenünk. Ez kizökkentette játékosainkat és egy elkerülhető gólt kaptunk. Ezért még jobban ki kellett támadnunk, és egy kontraakcióból ellenfelünk megduplázta az előnyét. Hiába rúgtunk kapufát, és támadtunk folyamatosan, a hálóba sajnos nem sikerült betalálnunk. Így 2-0-ás vereség lett a vége.

Az utolsó csoportmeccsen a Zahorska Bystrica volt az ellenfél. Ekkor végig kézben tartottuk a mérkőzést, mégis góljainkat Mészáros Marci egyéni villanásai eredményezték. Az ő két góljára ellenfelünk csak eggyel válaszolt, így végre megszületett első győzelmünk. Bármennyire is remek, egységes volt a csapatunk, a sok döntetlen miatt, végül az alsóházba kerültünk.

Itt egy 3-0-ás győzelem (Mészáros Marci, Bakó Bence, Polgári Marci), egy 1-0-ás győzelem (Farkas Domi) és egy 1-0-ás vereség lett a mérleg. Így a 8. helyen végeztünk.

Rendkívül büszke vagyok csapatunkra, hiszen az egész tornán felvették a versenyt az ellenfelekkel, és kis szerencsével, akár éremesélyesek is lehettünk volna ezen a rangos eseményen.

A csapat legjobbjának járó szobrocskát a végig hihetetlen energiákat mozgósító és fantasztikusan játszó Mészáros Marci kapta.

A szobrocska azóta itt figyel a polcon. Fénykép róla nem készült, a tornáról egyelőre csak ilyen betűs/felirats képeink vannak.

És hát MArci a címoldalr került :-)

A hétvégén pedig lejátszották az utolsó Bozsikjukat. A Nagyok tényleg az utolsót. Jövőre, mivel felkerülnek az U13-ba, ott már bajnokságot fognak játszani, nagyobb pályán, vérmesebb ellenfelek ellen. De addig még van előttünk néhány edzés, meg nyári tábor, meg szezonzáró buli, meg mindenféle fincsiségek. 

Fogszabályzó Nr.1

 Ma egy hete kapta meg Máté a felső fogsorára a fogszabályzót, és mellé egy halom jótanácsot, egyrészt, hogy hogyan mosson fogat, hányszor és milyen technikával, kapott ehhez egy kezdő szettet is, amiben fogkefe, útifogkefe, fogköztiszító, minden van, másrészt egy relatív hosszú tiltólistát is kaptunk, hogy mit ne egyen a következő időszakban. 

Na ez az ami nagyobb kihívás. Nekem. Nyilván kemény dolgokat nem ehet, mert könnyen lepattan a fogáról a kis pöcök, és akkor ragaszhatjuk újra. Csipsz, pattogatott kukorica, meg társai eleve felejtős, de ilyen a kenyérhéj, a pizzaszél, stb... De egyelőre még egy szendvicsbe sem tud beleharapni. törve ehetné, de az meg már milyen, szerinte. Nem ehet nyúlós, ragadós dolgokat, amik meg jól alátapadnak a tappancsoknak, mint pl. olvasztott sajt, gumicukor ( azt mondjuk egyébként sem szokott), nyilván az édesség, cukros üdítők is inkább kerülendők, mint javasoltak. 

Szóval Máté étkeztetésével kicsit most bajban vagyok. De bizakodóak vagyunk, mert azt mondja, hogy az evezőklubban meg az osztályban is, akiknek van, azt mondták, hogy majd belejön, és akkor fog majd tudni enni mindent. 

Egyelőre szendvics helyett a héten túrós táskát kapott, ebédre meg volt már spagetti, fasírt krumplipürével, és tegnap a rakott karalábét is meg tudta enni. A hétvégén a kockára vágott sültkrumplit inkább kihagyta. A kenyeret úgy eszi, hogy körbe levágom neki a héját. 🙉

Most még kicsit érzékeny neki, meg még nagyon új, szokni kell. De tegnap már azt mondta, hogy már sokkal jobb. 

Amúgy nem nagyon észrevehető,  alapállásban nem látszik, a beszédben meg nem zavarja. 

egyelőre őszig csak felsője lesz, és addig csak kontrollra kell járni, aztán majd kap egyet alulra is. 

Marci a kupadöntőn

 Néhány hete Marci teljesen bezsongva jött ki a suliból a kis barátjával együtt, hogy képzeljem el, hogy van lehetőségük elmenni a kupadöntőre. Épp edzésre mentünk, és egész úton teljesen be voltak zsongva, és hogy ugye elengedem Marcit, meg Koppány is hogy remélei őt is elengedik, mert hát elég későn kezdődik és sokáig tart, ráadásul szerdán, szóval nem pont gyerekbarát időpontban volt. 

De hát hogy mondhattam volna nemet? Pláne, hogy Marci ki is játszotta az aduászát, hogy hát tudod anya, hogy én Zete drukker vagyok, muszáj ott lennem! 

Úgyhogy szerdán este Marci meccsre ment. 

6-kor indultak a suliból, és a napközis nénijük is ment velük, meg még vagy 40 gyerek meg néhány pedagógus is. Marci már nem jött haza a suliból, mert én szülőire mentem, Feri meg csak elhozta tőle az iskolatáskáját, de jól eltöltötték az időt odabent, rajzoltak transzparenseket, meg jól felspanolták egymást :-)

Én nagyon izgultam, hogy a meccs alatt, egyrészt, hogy nehogy kikapjon a zte, mert akkor biztos, hogy Marci sírva is fakadt volna, másrészt, hogy ne legyen hosszabbítás, meg tizenegyes, mert sosem érnek haza. A két kívánságomból az egyik az teljesült is, az, hogy a ZTE lett a kupagyőztes, igaz, erre jóóóóó sokat kellett várni, mert a hosszabbítás utolsó 2 percében lőtték mind a két góljukat.

Jóóó későn értek haza, Feri meg Milán mentek érte az iskola elé, és állítólag egész hazáig csacskaságokat fecsegett, hogy eddig is nagy zete drukker volt, de most már nála nagyobb biztos nincs is a világon, és még az ágyba is zeg-zeg- zalaegerszeg kiabálással vonult. :-) 

Reggel mondjuk nem volt túl  fitt, de délelőtt írt Kincső néni, hogy nem volt velük semmi baj, és hogy Marci nagyon cukin drukkolt. 

És ennek örömére, mennek majd a Magyarország-wales U17-es akármire is, amire már rögtön elkezdődött az ugye, ugye... hát hogy lehetne nemet mondani mikor ennyire kis boldog? 

 

Fúvószenekaros koncert

 E hét kedden tartotta a zeneiskola a fúvószenekari koncertjét, amiben Milán is játszik. 

Nagyon vártam már egy ilyen fellépést, mert amióta Milán zenekarba jár, azóta még csak egyszer volt koncertjük, a legelején, azóta semmi. Milán nem is nagyon szívesen jár, legalábbis tavaly, meg az idei év első felében örökös puffogás volt, hogy nem akar menni, mert őszerinte K.néni örökké cseszteti, meg piszkálja, meg egyébként is szar. 

K. néni a zeneiskola ig.helyettese, zenekarvezető meg tanszakvezető is volt/van egyben, és hát akkoriban többekkel is beszéltem erről, és eléggé egyöntetűen nem szerették, és még Orsi néni, Milán oboatanára, is azt mondta, hogy hát igen, K. néni nem könnyű eset, tudja, hogy vannak vele a iákoknak problémái, de bírja ki még egy kcisit Milán, emrt nyugdíjba készül. 

Szóval reméltük, hogy szeptemberre nyugdíjba megy, de nem ment, mert az a tanárnő, aki átvette volna tőle a ig.helyettességet, na az felmondott és elhagyta a tanári pályát. ( még időben) így nem tudták pótolni, és maradt. 

Karácsonykor szép lehúzó levelet kaptunk K.nénitől, hogy azért nem tart karácsonyi koncertet, mert bénák a gyerekek, mert nem gyakorolnak, meg, meg, meg... nagyon gáz volt, és nagyon felháborító, mert úgy gondoltuk több szülővel egyetemben, hogy ezek a gyerekek nem profi zenészek, nem lehet elvárás, hogy hibátlanul működjenek egy zenekarban ( még) és hogy a szabadidejükben zenélnek, meg járnak próbára, szóval annyit minimum megérdemelnének, hogy bárhogy is, de felléphessenek. Nem mellesleg megfosztva éreztük mi, szülők is magunkat egy élménytől, hogy hallhassuk a gyerekeinket. 

Szóval volt egy kis dühöngés. 

De aztán félév tájékán mintha kezdett volna háttérbe vonulni, mert egy fiatal férfi kolléga kezdte küldözgetni a leveleket, és így írásban nagyon meggyőző és kedves volt, és Milán is mintha kevesebbet ágált volna. 

És akkor végre május elejére megszerveződött egy fellépés! 

Én nagyon vártam, már csak azért is, mert mivel én nyomtatgattam Milánnak a kottákat, tudtam, hogy mi a repertoár, és hogy filmzenés produkciók lesznek. 

Azt persze nem mondta Milán, hogy ő fog a zenészek legközepén ülni, mert akkor adhattunk volna rá rendes inget is :-) NA jó, rendes volt rajta, de mivel vasárnap estefelé írt egy emlékeztető emailt András bácsi, hogy akkor ne feledjétek mikor-hol- és színes ing, akkor kicsit megállt bennem az ütő, mert fehér inge van mindenkinek, de színes? Végül csak sikerült előkotorni valamit a szekrényből. 

Ott van középen, rózsaszín-fekete kockás ingben. PErsze egész előadás alatt nem sokat láttunkk belőle, mert ügyesen a kottaállvány mögé bújt, de a haja az jó volt :-) 

A koncert nagyon jól sikerült, szerintem. Igazán szépen játszottak a gyerekek. Bár nekem minden gyerekmuzsika nagy élmény, de ezt sokszor mondtam már, és tartom is, hogy gyerekeket hallgatni, ahogy zenélnek nekem maga a csoda! 

Reméljük, hogy Milánnak is volt olyan jó élmény, hogy ne akarja abbahagyni, és folytassa az oboát, mert egyébként meg Orsi néni szerint is nagyon tehetséges, és kár lenne érte.